DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve jelenlegi módosításánál is, azt hiszem, helyes, ha magam is azzal kezdem, mint tették előttem jó páran, akár ellenzéki, akár kormánypárti szónokok, hogy szóljanak arról, mennyiben indokolt most ez a törvénymódosító javaslat, mennyiben indokolt most azokat a változásokat tárgyalni, amelyekről a kormány úgy döntött, hogy feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a jelenlegi szabályozáshoz képest jobbá tegyék ezt a szabályozást.
Elsőként azt szeretném mondani, hogy szerencsére ez a mostani módosítás még mindig nem egy koncepcionális, átfogó módosítás, habár 1994-ben ígéretként kaptuk az új kormánytól, hogy rövidesen el fog készülni a munka törvénykönyvének új, átfogó, koncepcionális szabályozása, módosítása. Azóta módosítgatások történtek; s hogy ennek mi a hátránya, arról majd akkor szeretnék szólni, amikor a mostani törvényjavaslatban meglévő hibákról fogok szót ejteni.
Talán ha a ciklusból hátralevő időszakot nézzük, akkor azt megállapíthatjuk, hogy egy, legfeljebb két módosítással kell még számolnunk majd a munka törvénykönyvét illetően. Reméljük, hogy ez a változtatás is ki fogja azért majd bírni azt, hogy alapvetően nem fog felborulni egy szerkezet, egy gondolat, egy vonalvezetés egy törvényen belül.
A mostani javaslatnak tulajdonképpen már a címe az, ami a kézhezvétel után problémát jelent, ugyanis csak arról szól, hogy a munka törvénykönyvéről szóló '92. évi XXII. törvényt módosítja. S ha valaki megnézi, belül egészen más, mert egyrészt módosítja a foglalkoztatási törvényt, azonkívül módosítja a közalkalmazottakat érintően a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, valamint a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról szóló '96. évi törvényt. Korrektebb lenne az, ha már a javaslat a címében utalna arra, hogy aki kézbe veszi, az számoljon azzal, hogy itt nemcsak egy törvényt kell majd a későbbiekben átnézni ahhoz, hogy az új szöveget össze lehessen állítani, hanem többet is.
A javaslat előterjesztésekor a miniszteri expozéból megtudhattuk azt, hogy a mostani módosítás az Érdekegyeztető Tanács partnereinek egyetértésével került be a Ház elé. Ez egy másik nagyon régóta húzódó kísérő jelensége a törvényjavaslatok benyújtásának, hogy a munka világának partnerei, az Érdekegyeztető Tanács tagjai mikor és hogyan juttathatják kifejezésre álláspontjukat az egyes törvényjavaslat-tervezetekkel kapcsolatban, és utána ennek milyen továbbélési csatornái vannak.
A javaslattal kapcsolatban nekem egészen másról van tudomásom. Én úgy tudom, a javaslat egyes részeivel egyetért az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala, más részeivel pedig egyetért a munkaadói oldal. S azt sem nehéz kitalálni, hogy melyek ezek a javaslatok, mert nyilvánvaló, hogy a munkavállalókat érintő szigorításokkal a munkaadók értenek egyet, és a munkaadók részére adott újabb megkötésekkel pedig a munkavállalói oldal fog egyetérteni.
(11.00)
Ennek ellenére én úgy érzem, hogy ez nem az érdekegyeztetés klasszikus formája, amikor a partnereket egymással szemben igyekszünk megnyerni, és megkérdezzük tőle, hogy egyetért-e azzal, ami a másik partnert sújtja. Sokkal jobban örültünk volna annak, ha ez a módosítás mindkét fél egyetértését tartalmazza, és ez az egyetértés a javaslat egészére vonatkozik.
Hogy mennyire szükséges az EU-hoz való csatlakozás feltételeinek megfelelni egy-egy ilyen módosító javaslatnál, illetve mennyire szükséges elmondani azt, hogy eurokonform legyen valamennyi jogszabályunk, én úgy érzem, hogy itt egy kicsit talán a ló másik oldalán foglalunk helyet. Ugyanis nagyon gyakran másodlagos szempont, hogy mi az igazi magyar jogrendszerben meglévő elvárás, illetve a mi magyar jogrendszerünknek megfelelő szabályozás, hanem ha valamikor valamire nincs olyan frappáns indoklás, akkor azt mondjuk, ez szükséges ahhoz, hogy megfeleljünk az EU-csatlakozás feltételeinek.
Azt hiszem, hogy másodlagos kérdés - és a szakemberek véleménye is megoszlik e tekintetben -, hogy egy olyan intézmény, mint például a csoportos létszámleépítésnek az intézménye hol és melyik törvényben foglaljon helyet. Álláspontom szerint a leglényegesebb az, hogy legyen rá törvényi szabályozás, a másik pedig az, hogy bizonyos esetekben itt még el lehetne képzelni olyan utalásokat is, ami a munka törvénykönyve és a foglalkoztatási törvény között meglenne, és a gyakorlatban ennek a végrehajtása semmi problémát nem jelenthetne. Hogy ez a javaslat most a foglalkoztatási törvényből beemeli a munka törvénykönyvébe ezt a témát, ennek számos következménye van, mert ezt végig kell vinni azokon a helyeken, ahol korábban erre hivatkozás volt.
Szeretném jelezni, hogy ez a '95-ös, '96-os módosítás, ami már érintette a munka törvénykönyvét, egyáltalán nem maradt benne nyom nélkül. Történt ugyanis az, hogy amikor a kormány erős felindulásában elhatározta, hogy meg fogja szüntetni az átlagkeresetet mint intézményt, és helyette a távolléti díjat vezeti be, akkor ennek a következetes végigvezetése elmaradt. Ha vissza tetszenek rá emlékezni, vagy esetleg valaki veszi a fáradságot és fellapozza az akkori parlamenti jegyzőkönyveket, látja, hogy már akkor utaltunk rá, hogy rendben van, ha ez az elhatározás, hogy távolléti díj legyen az átlagkereset helyett, akkor a betegszabadságnál is ezt kellene alkalmazni - ennek ellenére a betegszabadságnál megmaradt az átlagkereset. Ez a mostani javaslat ezt érinti, és a betegszabadság tekintetében is átlagkereset helyett távolléti díj lesz, természetesen a százalékos mérték megfelelő, korrekt kiigazításával.
De vonatkozik ez más részre is, ugyanis amikor a munka törvénykönyvének '96-os módosítása átírta a 107. § pontjait, akkor ott egy kiegészítés történt, de egy későbbi részben, a 151. §-nál, ahol visszahivatkozik a 107. § pontjaira, ezt a módosítást már nem vezették át. Észlelve ezt, a javaslat most e tekintetben is tartalmaz egy tűzoltó intézkedést, de jelezni szeretném, hogy rosszul, ugyanis a hivatkozott pontot rosszul jelölik meg. Ha így kerül elfogadásra, ahogy a jelenlegi javaslat tartalmazza, akkor ez további problémát fog jelenteni. Tehát ha a 107. §-ra hivatkozik vissza, akkor ott nem a g), hanem a h) pontnak a megfelelő rendelkezéseit kell majd alkalmazni.
Jelezni szeretném még azt is, hogy annak idején, amikor olvastuk egy kormányhatározat nyomán, hogy a jogalkotási törvénnyel ellentétben a törvény-előkészítési munka szakmai felügyelete a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül, egy interpellációban megkérdeztük az igazságügy-miniszter úrtól, nem tartja-e ezt egy veszélyes tendenciának. Ő akkor azt mondta, hogy nem. Sajnos azóta számtalan jel mutat arra, hogy azáltal, hogy az Igazságügyi Minisztérium kezéből kikerült ez a felügyelet - az előbb éppen a vámtörvénnyel kapcsolatban is történt erre utalás -, a jogszabály-előkészítés szakmai munkája több helyen hiányos.
Ha most megnézzük e javaslat 4. §-át, nagyon érdekes például maga a technika. A javaslat 4. §-a azt mondja: a munka törvénykönyve 28. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése pedig (4) bekezdésre változik. Azt lehetne mondani, hogy ez a jogtechnikai megoldás tulajdonképpen jó. Más kérdés, hogy ha elővesszük a jelenleg hatályos szöveget és hozzáolvassuk ehhez a módosításhoz, akkor kiderül az, hogy egyszerűbben is meg lehetett volna tenni ezt a módosítást, illetve a kívánt hatást egyszerűbben is el lehetett volna érni, mert itt a munka törvénykönyve 28. §-ának már a (2) bekezdése is azzal az utalással kezdődik, hogy: az (1) bekezdésben meghatározott védelem. Most lesz majd egy (3) bekezdés, amelyik ugyancsak azzal fog kezdődni, hogy: az (1) bekezdésben meghatározott védelem. Ha tehát ennek a (3) bekezdésnek - ami most fog bekerülni a javaslat elfogadása után - a második fordulatát hozzáillesztik a jelenleg hatályos szöveg (2) bekezdéséhez, ugyanaz a hatás lett volna a végeredmény, és nem kellett volna ilyen bonyolultan megfogalmazni az új (3) bekezdést.
Sajnos nagyon érdekes viszont a javaslat 5. §-a, ahol megint a hatályos szöveg kiegészítése és megtoldása szerepel. A javaslat azt mondja az 5. § (2) bekezdésében, hogy a munka törvénykönyve 34. §-ának (6) bekezdése helyébe egy (8) bekezdés kerül, ellentétben az előző megoldással, mert nem a (6) bekezdés helyébe kerül a (8) bekezdés, hanem kiegészül ez a szabályozás egy új (6)-(7) bekezdéssel, és akkor a jelenlegi (6) bekezdésnek a számozása automatikusan (8) bekezdésre változik. Tehát két egymást követő paragrafus után egymásnak teljesen ellentmondó jogtechnikai megoldásokkal operálnak, illetve próbálják megoldani a változtatást.
De van leírási hiba is, mert a javaslat 17. §-ában a munka törvénykönyve 100. §-ának (3) bekezdésére történik visszahivatkozás, s ott az a) pontban 9. § szerepel visszaigazolásként a hatályos szövegre, pedig az nem a 9., hanem a 90. §. Lehet, hogy ez egy kis eltérés, de gondolom, hogy a gyakorlati alkalmazásnál esetleg lehetne belőle probléma is.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném jelezni, hogy az ilyen fajta módosítások, amelyek egy hatályos törvényt csak azért érintenek, mert bizonyos - félve mondom ki, de azt hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb megfogalmazás - presztízsszempontok munkálkodnak a háttérben, jelzik, mennyire képesek rontani egy hatályos szöveget.
Tehát ezek az általam korábbiakban említett oda-vissza hivatkozások, amikor nem kísérik figyelemmel a változtatásokat, egyszerűen jelzik azt, hogy sokszor felesleges a módosítás, másrészt pedig a módosítás eredménye következtében a gyakorlati alkalmazás fog rendkívüli módon megnehezülni.
Nagyon rövid időm van arra, hogy szóljak arról, ez a javaslat mennyiben jelent bizonyos megszorító változtatásokat a munkavállalók számára. Teszem ezt azért, mert a javaslat bizottsági tárgyalása során az egyik kormánypárti képviselőtársam azt mondta, hogy igen, azért van szükség ezekre a módosításokra, mert az eredeti '92. évi munkatörvénykönyv a munkavállalók számára nagyon sok - így mondta: - negatív diszkriminációt tartalmazott. Ha megnézzük a mostani módosítást, akkor nem tudom, hogy az a körülmény, hogy az eddigi orvosi igazolás nélküli háromnapos betegszabadságot kivesszük belőle, vagy a műszakpótlékok tekintetében bevezetett új szabályozás, amelyikről el tudom képzelni, hogy az éjszakai műszak tekintetében előnyösebb és pontosabb, ugyanakkor viszont a délutáni műszakra vonatkozóan csökkenti a pótlék mértékét… - tehát semmi nem indokolja azt az optimizmust, amivel el lehetne most mondani, hogy ennek a módosításnak az eredményeként a munkavállalók lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerülnek.
(11.10)
Befejezésül szeretném jelezni, mint ahogy a bevezetőmben is mondtam, hogy az ilyenfajta módosításokkal és az ilyenfajta módosítási megoldásokkal nem tudunk egyetérteni, és a munka törvénykönyve ezen módosításához képviselőcsoportom, a Magyar Demokrata Néppárt frakciója a támogatását sajnos nem tudja adni.
Köszönöm szépen.
