T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr az interpellációjában két kérdést vetett fel, engedje meg, hogy külön-külön válaszoljak ezekre.
Az első kérdés: látja-e a hatalmas bevásárlóközpontok árnyoldalait? A hazai kereskedelemben az utóbbi néhány évben jelentős szervezeti és szerkezeti átalakulás ment végbe. Az átalakulás folyamata még nem tekinthető befejezettnek, de ma már körvonalazódik egy nyugat-európaihoz hasonló rendszer. Egyrészt dinamikusan nőtt a piaci szereplők száma, meghaladja a harmincötezret, másrészt a külföldi tapasztalatokhoz hasonlóan fokozódott a hálózat koncentrációja. Ennek keretében az üzletláncok és kisebb bevásárlóközpontok mellett megjelentek a nagy méretű, komplex szolgáltatást nyújtó bevásárló-, szolgáltató- és szórakoztató központok. Ezeket a lakosság hamar megszerette, hiszen fél- vagy egésznapos családi programokat kínálnak az eddiginél magasabb szintű kereskedelmi kultúrával. Ezek a létesítmények egyúttal a szolgáltatásaikkal számos új munkahelyet is teremtettek.
A bevásárlóközpontok az eddigi tapasztalatok szerint üzlethelyiségeiket egy-egy multinacionális cég üzletlánca mellett zömmel hazai kereskedőknek, vállalkozóknak adják bérbe. A bevásárlóközpontok megnyitását követően viszonylag rövid idő áll rendelkezésünkre a következtetések levonására. A nemzetközi tapasztalatok azonban azt mondják, hogy ezek a kereskedelmi centrumok méreteik, kedvező adottságaik és egységes reklámtevékenységük révén versenyképesebbek lehetnek, mint a kisvállalkozások. A fejlett országokban a kereskedelmi forgalom mind nagyobb hányadát tudhatják magukénak ezek a speciális bevásárlóközpontok. Ez a fejlődési tendencia a lakosság bevásárlási magatartásának változásán alapszik.
Felvetődik természetesen az a jogos igény is, hogy a bevásárlóközpontok elterjedése ne veszélyeztesse azt a kényes egyensúlyt, ami a nagykereskedelmi központok és a kis, hagyományos, vevőközeli boltok között áll fenn. Fontos érdek főződik a belvárosok üzleti funkciójának megőrzéséhez, a vásárlóerő városközpontból való kivonulásának megakadályozásához is.
Kétségtelen tény továbbá, hogy ezek a kereskedelmi központok a piaci szereplőkre gyakorolt hatásukon túl méreteiknél fogva jelentősen, helyenként túlzottan is terhelik a környezet infrastruktúráját. Hatásuk elsősorban a zaj, a levegőszennyezettség megnövekedésével jellemezhető. A lakosság is érzékenyebbé vált a környezettel összefüggő problémák megítélésében, és több esetben az ilyen nagyságrendű létesítmények telepítése a környező lakosság tiltakozását váltotta ki.
Összefoglalva tehát a képviselő úr által jelzett árnyoldalakat, úgy ítélem, hogy ezt a kérdést a kellő tapasztalatok birtokában tovább kell elemezni.
Második kérdésére, hogy kívánjuk-e a folyamatokat szabályozni, azt tudom elmondani, hogy a hazai gyakorlatban a kereskedelmi beruházások engedélyezése nagyságrendtől függetlenül az építési tervek szerint illetékes önkormányzatok jogkörébe tartozik. Szükséges tehát hangsúlyozni, hogy minisztériumunk a jelenlegi szabályozásban nem tud igazából megfelelő hatáskört gyakorolni.
Az eddigi tapasztalatok szerint az önkormányzatok a helyi igényeket meghaladó kereskedelmi létesítmények telepítése előtt nem készítettek környezeti hatásvizsgálatokat, és nem került az sem kellő módon felmérésre, hogyan érinti ezen központok szívóhatása a hagyományos városközpontban lévő, illetve a vevőközeli kereskedelmi hálózatot. Azokban az országokban, ahol ezeket a szabályozásokat elvégezték, a korlátozó intézkedések nem a gazdasági oldalról indulnak ki, hanem az építés-városrendezés oldaláról, ezzel is mutatva a piaci versenybe való be nem avatkozást, a szigorú versenysemleges megközelítést.
(15.30)
Megítélésünk szerint, amennyiben a bevásárlóközpontokkal kapcsolatos tapasztalatok a szabályozások módosítását indokolják, a nyugat-európai példáknak megfelelően kellene ezt megtennünk. Tárcánk javaslatot tett a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos eljárás részletes szabályairól szóló 152/1995. (Korm.) számú rendelet módosítására, hogy a 25 000 négyzetméter nettó összterületet elérő bevásárlóközpontoknál építési engedély kiadását a környezetvédelmi engedélyhez kössék. Az építési engedélyt így a jövőben csak akkor lehet kiadni, ha a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során egy átfogó vizsgálat elvégzésével bebizonyosodik, hogy a létesítmény elhelyezése, üzemeltetése nem okoz károkat a környezetben.
Köszönöm figyelmüket, és kérném a tisztelt Országgyűlést és képviselő urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjen. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
