SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt héten figyelemre méltó sajtótájékoztató keretén belül adta hírül Tatabánya polgármestere, hogy az előző napok során aláírt három új beruházási szerződés eredményeként immár a hatodik jelentős elektronikai cég települ le az egykori bányászvárosban, miáltal az két-három éven belül a hazai elektronikai ipar egyik központjává válik.
Ezen - többségükben több millió dolláros, zöldmezős - beruházások eredményeként mintegy 2000 ember számítógép-alkatrészeket, míg további 500-600 fő audio-video berendezésekhez kábelkötegeket, adatátviteli berendezéseket, optikai lencséket, transzformátorokat gyárt, illetve fog gyártani Tatabányán.
A magát elektronikai centrummá kinőni kívánó megyeszékhely hat éve indult alapítványi főiskoláján is ennek megfelelő profilbővítést szeretnének az alapítók végrehajtani. A nívós színvonalú, modern üzleti tudományok főiskolája mielőbb szeretne nemcsak az üzletemberek, de most már a helyi keresletet kielégítő elektronikai szakemberek képzőhelyévé is válni.
Persze nemcsak az elektronikai ipar nemzetközileg ismert cégei választották az elmúlt két-három év során beruházásaik célpontjául Tatabányát. Két hónappal ezelőtt indult meg a termelés a valaha volt egyik legnagyobb magyar zöldmezős projektben, a mintegy 10 milliárd forintos beruházást jelentő könnyűfém-keréktárcsa gyárban, mely az Audi, a BMW és a Mercedes autók szállítója lesz. Lehetne folytatni a sort a jelentős műanyaggyártóval, a Suzuki-gyár beszállítóival, a gomba mód szaporodó márkás élelmiszer-áruházakkal, benzinkutakkal, na és persze a mindezeket lehetővé tevő közlekedési, kommunális, kommunikációs és pénzügyi infrastruktúra megteremtésével, vagy a négy városi ipari terület kialakításával. A közeli hetekben újabb, igen jelentős beruházás bejelentése várható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne értsenek félre, gond és baj persze Tatabányán is rengeteg van. A bezárt bányák, alumíniumkohók, cementgyár munkanélkülivé vált dolgozói közül jó pár a mai napig sem talált munkát. Emberek tömege itt sem tudja kifizetni a távfűtési és vízdíjszámláját. Igen nehéz helyzetbe került a második privatizációs forduló után is pártában maradt Vértesi Erőmű Részvénytársaság, így két tatabányai erőműve is. S persze a gondok felsorolását is lehetne folytatni.
Mégis úgy gondolom, nemcsak gondjainkkal, botrányainkkal kell folyamatosan foglalkoznunk, de néha azt is megengedhetjük magunknak, hogy sikereinknek is örülni tudjunk, már csak önbecsülésünk, hitünk visszanyerése kedvéért is. Mert mindaz, amiről beszéltem, az utóbbi két-három év eredménye ott, ahol a várost nem oly túl rég rendítette meg, és ejtette mély reménytelenségbe az a tény, hogy a létének alapját adó - de ugyanakkor egyoldalúan fejlesztett, s épp ezért sérülékeny - szocialista nehézipart a gazdasági rendszerváltás eszmélési időt sem hagyva tüntette el a föld színéről.
Az ország 14 nagyvárosában legutóbb végzett közvélemény-kutatás szerint, miközben e város lakói voltak legkritikusabbak az ország helyzetének megítélésében, Tatabánya lakói érzékelték a legnagyobb javulást saját környezetükben. Hihette-e volna mindezt akárki is, akár csak pár évvel ezelőtt? Tatabányán egy széles, az összes parlamenti pártot, mind a hét parlamenti pártot magába foglaló koalíció viszi a város dolgait.
Erőfeszítéseik, sikereik egyaránt közösek. És ha tudjuk, hogy a rendszerváltás hosszú távra szóló értelmét és célját nem a botrányról botrányra bukdácsoló zajos közélet, de a mindeközben, és mindezek ellenére a háttérben fejlődő gazdaság adja és határozza meg, akkor sok-sok napirend előtti vihar között nem árt néha erről is megemlékeznünk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
