HERBERT FERENC
HERBERT FERENC
HERBERT FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ezúttal szeretném én is egy kicsit tovább folytatni a reklámtörvény-tervezet reklámozását.
Az előttem szólók közül többen kritizálták a törvénytervezet egyes alapvető fogalmainak definiálatlanságát. Engedjék meg, hogy ehhez a vitához tegyek néhány kiegészítő ismeretet. Sokszor elhangzott e törvényjavaslat kapcsán az európai uniós konformitás követelményének kielégítési szándéka. Akkor hát, álljon itt a tanács 1984. szeptember 10-ei 84/450. EGK számú, a tagállamok megtévesztő reklámról szóló jogi és közigazgatási előírásainak egységesítésére vonatkozó irányelvének fogalommeghatározása. "A reklám a kereskedés, ipar, mesterség vagy szabad foglalkozás gyakorlása során tett minden olyan nyilatkozat, amelynek célja áruk forgalmának vagy szolgáltatások, köztük ingatlanok, jogok és kötelezettségek érvényesülésének elősegítése." Ajánlom Balsai István képviselőtársam szíves figyelmébe, hivatkozva elmúlt heti sajátos fogalmi fejtegetéseire is.
A reklámnak - ami megítélésem szerint pozitív tartalommal bíró fogalom - vadhajtása, de sajnos talán édestestvére is a megtévesztő reklám. Szeretném ennek meghatározását is idézni a már forrásul használt Európa tanácsi irányelvből. "Megtévesztő reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon, beleértve a külső megjelenését, azon személyeket, akik felé irányul vagy akiket elér, megtéveszti vagy megtévesztésükre alkalmas, és amely a benne rejlő megtévesztés következtében azok gazdasági magatartását befolyásolhatja, vagy ebből eredően valamely versenytársnak kárt okoz, illetve alkalmas arra, hogy kárt okozzon."
A tagállamokban a megtévesztő reklám ellen jelenleg érvényes rendelkezések erősen eltérnek egymástól. Tudjuk, a megtévesztő reklám az áruk vagy más javak beszerzésekor vagy a szolgáltatások igénybevételekor a fogyasztót hátrányos döntésekre ösztönözheti, mégsem sikerült egységes közösségi leszabályozása. E megjegyzéssel válaszolnék frakcióbeli képviselőtársam szintén múlt heti fejtegetéseire, jóllehet bizonyos egységes elvek és szabályok bírósági érvényesítése kérdésében teljes mértékben egyetértek véleményével.
Ha már az európai tapasztalatoknál tartunk, számomra sokkal inkább jelent gondot az a felénk, Magyarország felé teljes joggal tolmácsolt állandó felvetés, hogy a törvényi szabályok végrehajtásában tapasztalható nálunk a legtöbb elmaradás és hiányosság. Hogy is van ez a magyar reklámszabályozás mai gyakorlatában? Többen is deklarálták e Házban: a ma érvényben lévő jogszabályok szerint, így például a belkereskedelemről szóló többször módosított 1978. évi I. törvényben élő tiltásokat, korlátozásokat a szakma nem tartja be, az ellenőrzésért felelős szervek, szervezetek pedig nem tartatják be. És az önszabályozó reklámtestület sem szerez érvényt ezen előírásoknak, mert nyilvánvalóan a szakma gazdasági érdekei mást, a mai gyakorlatot diktálják.
Egyetértek Bretter Zoltán képviselőtársammal, hogy a jelenlegi törvényjavaslat, mint ahogy a reklám maga is, nem pusztán reklámszabályozás, hanem a magyar lakosság szokásaiba mélyen belevágó kulturális alakítóerő. Azonban óriási felelősséget is tartalmaz. Máris az érzékeny pontok egyikénél tartok, és kénytelen vagyok néhány gondolattal időzni a dohánytermékek reklámozásánál.
Sokan a képviselői felszólalók közül, de maga a reklámszakma is a dohánytermékek reklámjának alapvető célját a márkák és kiemelten az újonnan kifejlesztett, úgynevezett könnyű fajták választási lehetőségének kínálatában határozzák meg, mintegy sugározva, hogy az az egészséges életmódra ösztönzést szolgálja. Mindezt teszi zárt és nyitott cigarettás dobozokkal, markáns, az ifjúság számára is vonzó és követendő romantikus élethelyzet-jelenetekkel. De kell-e egyáltalán választani? Szükséges-e akár a kevésbé rosszat is választanom? Én erre a kérdésre csak nemmel tudok válaszolni. Akárhogy is nézzük, ezek a reklámok magát a szokást, a dohányzást - igaz, raffináltul, ügyesen - népszerűsítik; amellett, hogy ezzel együtt a káros, kóros szokás szabados művelését is sugározzák. Töméntelen mennyiségben, úton és útfélen találkozik velük a polgár, aminek természetes következménye az a szomorú magyar gyakorlat is, hogy mindenhol és mindenkor, korra, nemre és állapotra tekintet nélkül űzhető ez a meglehetősen és maradandóan szagos, egészségre, sőt az azzal nem élőkére is ártalmas, rossz szenvedély.
Tisztelt reklámszakma! A nemdohányzó is fogyasztó, igaz, nem a dohánytermékeké. Egészségének, testi épségének védelme azért is érdek, hogy hosszú ideig legyen képes a magas színvonalú reklámok által közvetített sok száz, sok ezer termék és szolgáltatás igénybevételére.
Szeretnék néhány gondolatot példaként a franciaországi szabályozásnak szánni. Az alkohol- és dohánytermékek reklámozásának tilalmát a dohány- és alkoholtermékekkel való visszaélés elleni küzdelemről szóló 1991-es törvény lényegesen megszigorította. Az új törvény megerősítette az alkoholra és dohányra vonatkozó alapvető reklámtilalmat, és '93. január 1-jei hatállyal azokat a kivételeket is megszüntette, amelyeket - mint például a közvetett reklám - a korábbi törvény ismert. A törvény szigorúbb előírásokat tartalmaz a dohánytermékekkel kapcsolatban, mint az alkohol tekintetében, miután az utóbbi termékek élvezetét Franciaországban kevésbé tekintik károsnak, mint az előzőekét. A tilalom vonatkozik a közvetett és közvetlen reklámra csakúgy, mint az úgynevezett propagandára és a szponzoringra.
(18.20)
Ezenkívül a tilalom most már olyan termékekre is kiterjed, amelyek korábban nem minősültek dohánytermékeknek, azaz mindazokra a termékekre, amelyeket szívni, füstölni, rágni vagy szopogatni lehet, még akkor is, ha csak kevés dohány tartalmaznak, vagy cigaretták esetében az olyanokra is, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak dohányt.
A törvény 3. cikke értelmében nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett reklám és a propaganda is tilos. Ez utóbbi alatt értendő az általános reklámszlogenek alkalmazása, mint például "a dohányzás élvezet", vagy az olyan asszociációk, amelyek azt sugallják, hogy összefüggés van a dohányzás, a hatalom, a siker, illetve a szexualitás között.
A fentieken kívül tiltják a dohány-előállítók általi olyan rendezvényfinanszírozást, amely alkalmas arra, hogy indirekt reklámot jelentsen a cég nevének feltüntetése révén. Ezért csak az anonim szponzorálás lehetséges. Az új törvény 6. cikke értelmében az átmeneti időre, azaz a teljes tilalom '93. január 1-jei hatálybalépéséig minden dohánytermékre vonatkozó reklámnál jól láthatóan fel kellett tüntetni a következő szöveget: "a dohányzás betegséget okoz", hogy ezzel is figyelmeztessen a dohányzás veszélyeire.
Én a magyar kötelező szlogent - a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét - kiegészíteném egy másikkal is, amely figyelemfelhívást jelent arra vonatkozóan, hogy az zavarja a nemdohányzót. Az én megközelítésemben ez úgy szólna: a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét. Ebben az esetben elismerném, hogy valóban tiszteletreméltó szokásra ösztönöz a reklám, nevezetesen a nemdohányzók egészségének megóvására és megkímélésére.
Mielőtt szemrehányást kapnék képviselőtársaimtól, hogy a reklámtörvény vitája ürügyén e káros szenvedély ellen hadakozom, meg kell mondanom, könnyebb lenne a helyzetem, ha párhuzamosan zajlana a nemdohányzó-védelmi törvény vitája is. Miután pedig a T/3712. számú törvényjavaslat törvénnyé emelésének folyamata most zajlik, a dohánytermékek reklámozásának szabályozása itt és most történik, ezért éreztem úgy, hogy e helyen kell aggályaimnak hangot adnom. Természetesen ugyanezt szeretném tenni a nemdohányzó-védelmi törvény majdani vitája során is.
Még egy gondolatot engedjenek meg nekem e téma kapcsán. Óvni kell az önszabályozást, az önszabályzó reklámtestületet a gazdasági érdekek túlzott érvényesülésétől, a mundér becsületének elvételen védelmétől és az elfogultságtól. Láttunk és látunk erre rossz példákat más területeken éppen eleget.
Hozzászólásom hátralevő részében egy ellentmondásra kívánom felhívni a figyelmet, amelyet a mostani törvényjavaslat és a szervesen kapcsolódó, 1996. évi I., a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény között vélek felfedezni. A T/3712. számú törvényjavaslat 14. §-a rendelkezik a felelősség megállapításának szabályairól, amely szerint bizonyos rendelkezések megsértéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közvetítője egyetemlegesen felelős.
Ezek a rendelkezések pedig vonatkoznak ténybeli kérdésekre is. Ugyanakkor az 1996. évi I. törvény 4. cím - reklámkorlátozások és tilalmak - 10. § (1) bekezdése szerint a reklám tényállításaiért a tudatos félrevezetés kivételével a műsorszolgáltató e törvény szerint felelősséggel nem tartozik. Szerintem ezt a kérdést az elektronikus sajtóra vonatkozóan is szabályozni kell a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban, a felelősséget ugyanúgy viselnie kell, mint az írott sajtónak és a szabadtéri reklámtevékenységet folytatóknak.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretném én is kiemelni: tiszta szívvel bízom benne, hogy a most megalkotásra kerülő reklámtörvény alapvetően a fogyasztók érdekeit szolgálja, egészséges módon szabályozza a versenyt, és tiszteletben tartja a magyar nyelvet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
