DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örvendetes tény, hogy ma napirendre kerül ez a törvényjavaslat, hiszen az adatok, az információk jelentős tömege áraszt el bennünket nap mint nap. A keletkező adatokat, azok hordozóit, valamint azokat a személyeket, akiket ezen adatok segítségével azonosítani lehet, illetve az adatok kezelőit törvényi védelem illeti meg.
Az 1992. évi LXIII. törvényben foglaltak értelmében különleges védelmet élvező szenzitív adatnak kell tekinteni az egészségügyi adatokat, s azok csak akkor kezelhetők, ha ehhez az érintett írásban hozzájárul, vagy az adatkezelést a törvény elrendeli. Figyelembe véve azt, hogy az egészségügyi adatok esetében nem lehet mindig beszerezni az írásos beleegyezést - gondoljunk a sürgős szükségre, az életveszélyes állapotra -, s ha minden esetben írásos beleegyezést írna elő a törvény, az egészségügy működése lehetetlenné válna.
Itt szeretnék vitába szállni azokkal, akik a járványügyi bejelentési nyilvántartási rendszert kérik számon a törvényjavaslaton, mondván: személyiségeket, jogokat sért a fertőző betegségek kötelező bejelentése. Egyesek a járványügyi érdeket varázsszónak tekintik - azt hiszem, valóban az -, s ilyen esetben a többi embertársunk érdekében ennek alá kell rendelni mindent. Napjainkban igen gyorsan földrészeket átívelhetnek egyes, különösen veszélyes fertőző betegségek, ilyen esetben nem szabad a személyiségi jogokat nézni, vagy az ötvenes évek törvényhozását idéző gyakorlatnak tekinteni a fertőző betegségek kötelező bejelentését. A mellékletekben szereplő betegségek besorolásán, csoportosításán esetleg el lehet, el kellene gondolkodni, de az elv itt helyes. Itt jelenik meg az, hogy mi a fontosabb: egy közösség érdeke, élete vagy egy személy alapvető alkotmányos jogai.
Hasonlóan szeretném megvédeni a törvényjavaslatnak azon paragrafusait, ahol bűncselekmény gyanúja esetén az orvosok bejelentési kötelezettségét írja elő a törvénytervezet. Itt lehetnek jogi aggályok, de ez egy régen bevált gyakorlat, s egyezik az orvosoknak az életre, az élet védelmére tett esküjével.
Számos bűnügy úgy derült ki, hogy visszajelentettek a boncolás során, hogy az első vizsgálatot végző orvosban felmerült a bűncselekmény gyanúja - például a gyermekbántalmazások, mérgezések, balesetek stb. esetében. Itt az érintett számára nem is kell minden esetben követni az adatainak feldolgozási útját, ez egy más kategória és szabályrendszer alapján működik és történik, itt az élet védelme élvez prioritást az adatok védelmében szemben.
A korszerű WHO- és európai betegjogi szabályozások szerint üdvözlendő, hogy a betegnek joga van megtudni az állapotával kapcsolatos dolgokat, megtekinteni, igényelni, birtokolni ezeket a dokumentumokat. Beleegyezése nélkül róla szóló adatokat nem közölhetnek, továbbíthatnak, egy-két speciális helyzetet kivéve. Ez jó és követendő gyakorlat. Ezen törvényben a betegek joga ilyen értelemben kissé megelőzi a jelenleg hatályos jogszabályokat, s kezdetben az új egészségügyi törvény elfogadásáig gondot okoz majd, de ez kiküszöbölhető.
A megismert, kiadott dokumentum alapján várhatóan növekszik az orvosok, az intézmények elleni perek száma, különösen a halál után az elhunytra vonatkozó összes dokumentum megismerése esetén. Itt hiányoznak azon jogi garanciák, ahol az egészségügyi dolgozók jogait is megfogalmazzák. A dokumentumok megismerhetősége nyíltabbá teszi eddigi szakmai tevékenységünket, minőségi munkára, pontosabb, közérthető dokumentumok megfogalmazására ösztönzi az egészségügyi dolgozókat, orvosokat. A törvénytervezetben pontosabban meg kell fogalmazni, hogy ki kaphatja meg ezen dokumentumokat, például a halál esetén ki minősül közeli hozzátartozónak.
A törvényjavaslat erénye, hogy meghatározza, ki kezelheti az adatokat és milyen felelősséggel. Örvendetes az adatvédelmi biztos fogalmának megnevezése az adatkezelőkkel együtt, de ismerve az egészségügyi hierarchizált voltát, ha igen jól és hatékonyan akarjuk védeni a betegek adatait, akkor nem biztos, hogy a rendszeren belül kell szerepelnie az adatvédelmi biztosnak. Ezt az intézményt, feladatot az új egészségügyi törvényben szereplő betegjogi biztos köré kellene telepíteni, hiszen a betegnek bizonyos, törvény szabta korlátok között az is alapvető joga, hogy a saját adataival rendelkezzen, és ha ezen jogait sérelem érte, valaki vagy valakik megvédhessék, megvédjék.
Jogilag kétségtelenül aggályos a betegek adatainak összekapcsolása, összekapcsolhatósága, de szakmai szempontból kívánatos lenne; s ha ennek eszköze a személyi szám vagy a taj-szám, az mindegy, csak a beteg gyógykezelését végzők minél szélesebb köre minél gyorsabban minél több adatot tudjon meg, továbbíthasson kérésre egy adott betegről, hiszen a jó anamnézis fél diagnózis. S néha egy-egy tény nem ismerete a beteg számára súlyos, néha végzetes következményeket vonhat maga után.
A törvénytervezet szól a betegek kezelését végző egyéb személyek s az orvosok titoktartási kötelezettségéről és ezek feloldhatóságáról is. De arról nem, hogy a mindennapi életben szerencsére egyre gyakrabban alkalmazott számítógépes adatfeldolgozás során miként lehet megoldani az adatok védelmét, a titoktartást, a hozzáférhetőséget. Erről nem szól a törvény, mint ahogy egy új évezred küszöbén a törvénytervezetnek meg kellene említeni az informatikát, az új adatfeldolgozási technikát nevesítve is; ezt - sajnos - nem teszi. Ez az egyik hiányossága az előttünk fekvő törvényjavaslatnak.
Egyetlen paragrafushelyen történt utaláson kívül, nem szól a törvénytervezet a számítástechnikáról, pedig elképzelhetetlen, hogy a jövő egészségügyében nem számítógépeken történik az adatok kezelése, továbbítása. Már most is sok helyen zajlik így, akkor pedig nevesíteni kellene az elektronikus adatvédelem lehetőségeit, ami lehet szoftveres vagy jelszóval védett, vagy hardveres megoldású, ezek drágább megoldási módok.
(10.50)
Hasonlóan, a tárolás egyre könnyebb és gyorsabb különböző számítástechnikai módszerekkel, de akkor a programok védelméről is gondoskodni kell, amelyek ezeket az adatokat reprodukálni tudják. A törvényben beszélni kellene a számítógépes hozzáférési jogosultságról is.
Ezeknek a dolgoknak költségvonzata is van. A törvénytervezet egyik hibája, hogy nem beszél arról, hogy mibe fog ez kerülni az egészségügyi intézményeknek, hogy hol fogják tárolni az adatokat 30, illetve 50 évig, milyen technikai megoldással. Ha számítógépes, korszerűbb megoldást alkalmaznak, ez drágább; de az adatvédelmi biztosok kinevezésének is van költségvonzata, valamint a ma még szinte mindenütt hiányzó intézményi adatvédelmi szabályok kialakításának is.
A törvénytervezet egyébként még két nemzetközi kapcsolódási ponttal is bír. Nevezetesen: az Európa Tanács 108. számú egyezménye, amely a személyes adatok védelméről szól. Ezt az egyezményt Magyarország 1993-ban aláírta. Az egyezmény ratifikálása nem történt meg, mert egyes ágazati speciális szabályok nem születtek meg. Az egyetlen, ami hiányzik, az egészségügyi adatkezelési törvény. A másik az Európai Uniónak egy, a személyes adatok védelméről szóló direktívája. A törvénytervezet ezen direktívával összhangban van, elfogadása esetén Magyarország minden jogharmonizációs kötelezettségének eleget tesz ezen a területen is. A '95-ös direktíva kimondja - idézem -: "Az egyének védelmét az adatoknak mind automatizált, mind manuális feldolgozása során biztosítani kell, minthogy a védelem terjedelme nem függhet az alkalmazott technikától" - idézet vége -, tehát így érthetetlen, hogy a törvénytervezet miért nem említi a számítógépes adatfeldolgozást. Ezen direktívában szerepel egy olyan kitétel, melyet hiányolok a törvénytervezetből, nevezetesen - idézem -: "Ha az adatkezelő nem tartja tiszteletben az adatalany jogait, a belső jogszabályoknak bírósági jogorvoslattal kell rendelkezniük, minthogy bármilyen kárt, amelyet egy személy jogosulatlan feldolgozás eredményeképpen szenved, az adatkezelőnek meg kell téríteni, aki e kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárért nem felelős". Tehát a kártérítésre vonatkozó jogharmonizációs részt is hiányoljuk ebből a törvénytervezetből.
Lényeges dolog, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvény elfogadása esetén nem kell változtatni a jelenleg érvényben lévő dokumentációs nyomtatványokon, a dokumentáció rendszerén. Igen fontos kérdést old meg a törvénytervezet, nevezetesen azt a kérdést, hogy meddig kell tárolni az adatokat az egészségügyben. Másrészt néhány speciális adathordozóról, mint például a röntgenfilmek tárolási módjáról, idejéről konkrétabban kellene szólni, valamint a röntgenfilmek, boncjegyzőkönyvek kiadhatóságáról is. Az adatok tárolásáról - mágneslemez, irat - minden intézmény maga dönthet, ennek azonban érdekes a költségvonzata is.
Tudjuk, az ördög mindig a részletekben van, ezért a törvénytervezet általános része említi, hogy a népjóléti miniszter rendeletben szabályozza a végrehajtás módozatait, konkrétumait. Ezeket talán jobban meg kellene határozni: mi az, ami igen részletes szabályozást igényel, mert sok vitára adhat alkalmat, ha ezen törvényhez nem készül egy részletes, mindenre kiterjedő végrehajtási utasítás.
A fent említett néhány speciális kérdés kapcsán megfogalmazott aggályaim ellenére a törvénytervezetet időszerűnek, jónak tartom, és elfogadásra ajánlom tisztelt képviselőtársaimnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)
