DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontosnak tartom, hogy az elhangzott hozzászólásomhoz érkezett észrevételekre válaszoljak, illetve reflektáljak, bár meg kell mondjam, hogy könnyíti a helyzetemet az, hogy az alapvető kifogásai az elmúlt heti hozzászólásom kapcsán nemcsak hogy cáfolásra, még megemlítésre sem kerültek. Nevezetesen az, hogy nem volt pályáztatás, jelentősen magasabb ajánlatok érkeztek a parlamenti botrány kirobbanása után, és van elutasított ajánlat, ami százmilliós nagyságrendekkel nagyobb, mint a bennfentes ajánlaté.
Sajnálom, hogy Vancsik Zoltán képviselőtársam nem ment végig tételesen a hozzászólásomon, mert érdemben csak úgy lehetne erről vitatkozni, ha az állításaimat cáfolná. Az előttünk levő jelentést - szeretnék mindenkit megnyugtatni - a bizottság kormánypárti tagjai és én magam is megszavaztuk, a teljes jelentést; nem érkezett a végén olyan javaslat, hogy bármelyik részét ne szavaznák meg, így Vancsik Zoltán is megszavazta azt a jelentést, amit önök olvashatnak. Valóban nagyon találóan fogalmazott a bizottság előadója, amikor azt mondta, hogy ez az a legkisebb közös többszörös, amiben a bizottság tagjai egyet tudtak érteni.
(22.30)
Nézzük meg a felvetéseket! A hozzászólásom után először Nikolits István tárca nélküli miniszter úr szólt. Nagyon örülök annak, hogy ismét személyesen jelen van a Házban egyetlen miniszterként, amikor nem is ő az előterjesztője. Igazán örülök ennek. Aki ismeri a parlamenti szokásokat, tudja, hogy ennek bizonyára van jelentősége.
A miniszter úr nem kevesebbel vádolt, mint hogy az én felszólalásom egy veszélyes dolog, mert hihetően állítok olyan dolgokat, amelyek nagyon komoly csúsztatásokat és valótlanságokat tartalmaznak. Azután kíváncsian vártam az érveket. Egy érv érkezett, nevezetesen az, hogy átadta-e az anyagot vagy sem. Amikor az ön részére február elejére összeállítottunk egy igen részletes, tizenegynehány oldalas anyagot, azt megkapta.
Szeretném ismételten leszögezni: az elrendelt vizsgálat után a kormány úgy döntött a 1129/1995. kormányhatározata 6. pontjában, hogy a kormány felhívja a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy a vizsgálat anyagait... Tehát a miniszter úr ne állítson össze anyagot Demeter Ervinnek, hanem a Miniszterelnöki Hivatal a vizsgálat anyagait adja át az Országgyűlés e tárgykörben felállítandó különbizottságának. A mai napig még azt sem lehet tudni, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő tárca nélküli miniszter úr milyen anyagot adott át a kormány részére, nemhogy annak a tartalmát lehetne tisztázni.
A hozzászólását követően Pál László említette, hogy még ő is hozzá fog szólni az egész komplexumhoz. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem tette meg, mert igazándiból vártam volna a véleményét. A múltkor két percben volt lehetőségem válaszolni az egyik felvetésére. A másikra, a pályáztatás kérdésére most válaszolnék. Azt mondta, szeretné megkérdezni tőlem, hogy képes lenne-e megfogalmazni a pályázatot, amelyről azt mondja, hogy nem volt megfogalmazva. Előre megígérem, hogy nem tudja megfogalmazni. De magának a pályázatnak a létét és létjogosultságát kifogásolta Varga Lajos szocialista képviselő úr is, és a hozzászólásában Vancsik Zoltán is megemlítette.
Lehet pályáztatni, fekete-fehéren megfogalmazható az a követelményrendszer, amelynek egy pályázónak meg kell felelnie. Ez meg is történt. Ez a követelményrendszer megismerhető, hiszen az államkincstár - amely szerződést kötött a vállalkozókkal - megfogalmazta ezeket a követelményeket a szerződésben. Itt csupán azt kellett volna tenni, hogy ezeket a feltételeket versenykörülmények között meghirdetik. Igenis állítom, hogy a pályázat feltételei megfogalmazhatók. Zárójelben jegyzem meg, hogy semmivel sem komplikáltabbak ezek a feltételek annál, mint amit, mondjuk, egy középület pályázatánál kiírnak. Egy kórházat is komplikált dolog megépíteni, megpályáztatni, de kiírhatók azok a paraméterek, amelyeknek meg kell felelni.
Miklós László képviselő úr is azt ígérte, hogy a későbbiekben elmondja a véleményét, hiszen az orosz államadósság lebontásával kapcsolatban ő sem tartott helyesnek minden kormányzati lépést. Sajnálom, hogy ettől a felszólalástól elállt. A Metra-ügyet megemlítette - ez az, amikor adósságért gáz érkezett az országba -, hogy Demeter képviselő úréktól függetlenül sokkal korábban egy frakcióülésen interpelláltunk, mondjuk, a Metra-ügyben Dunai miniszter úrhoz, de ez egyelőre nem tartozik ide. Úgy gondolom, hogy ez igazándiból idetartozik. Ha valamit is tudott volna cáfolni az én állításaimban, akkor gondolom, hogy a múlt héten vagy pedig ezen a héten megtette volna.
Nézzük a bizottság alelnökének felvetéseit! Sorrendben igyekeztem jegyzetelni. Az olajszőkítéssel történő összemosás és az "olajgate" szó használata vetődött fel kifogásként. Az olajszőkítéssel soha senki nem próbálta ezt a dolgot összemosni. Amikor a felszólalásomat elkezdtem, pontosan tisztáztam, hogy mi a parlamenti vizsgálóbizottság feladata, melyik területen mire törekedtünk, és milyen megállapításokat tettünk. Ezt abszolút nem idevalónak érzem. Ilyen jellegű törekvés nem volt tapasztalható. Indokolatlan ilyeneket felvetni.
Az "olajgate" szót valóban én használtam a kezdet kezdetén. A parlamenti kérdések első kérdéseként felvetődött, és azt mondtam, hogy megpróbáljuk kinyitni önöknek azt a kaput, amelyen keresztül különböző információkhoz lehet jutni, és ezeket az információkat - amelyekhez ezen a kapun keresztül jutunk hozzá - ismertetni fogjuk önökkel. Tehát nyíljon ki az olajkapu, induljon az olajgate. A "gate" sok mindent jelent, általában a "kapu" a megfelelő szinonimája. Igen, én ezért használtam az "olajgate" nevet. Annak rendje-módja szerint definiáltam ezt a fogalmat. Ennek lehet más jelentőséget tulajdonítani, de kérem, hogy azt ne az én nevemhez kössék, mert az "olajgate" szóhasználatot a kezdet kezdetén tisztáztam, ha úgy tetszik, ezt a kérdést definiáltam.
Az alelnök úr három hozzászólást említ, hogy én magam írtam. Egy kicsit pongyola a megfogalmazás, de ezt a hat képviselői kérdést összehangoltan tették fel az ellenzéki képviselőcsoportok tagjai. Nyilvánvaló, hogy ezelőtt egyeztettek. Az egyeztetés során elosztották egymás között a kérdéseket és azokat a területeket, amelyekre ezek a kérdések irányulnak. Igen, ezen a megbeszélésen javaslatokat tettem azokra a kérdésekre, amelyeket ön mondott. Ebben semmi kivetnivalót nem találok. Ez a dolog természetes rendjéhez tartozik.
Idetartozik még: többször felveti, hogy Szilágyiné a hozzászólásában az olajkereskedelem bonyolítását tekintve kifogásolta, hogy olyan off-shore cégek vesznek részt, amelyeknél a tulajdonos álcázása és leplezése a legfontosabb. Valóban, ez a kérdésfelvetés pontatlan, de nem a lényeget érintően. Csak annyiban, hogy nem az olajkereskedelemben, hanem az adósság lebontásában vesznek részt tulajdonosként ezek az off-shore cégek, amelyek Panamában, Delaware államban és egyéb helyen vannak bejegyezve. Ezt közismerten arra használják, hogy leplezzék az eredeti tulajdonosukat.
A képviselőket, akik feltették a kérdést a parlamentben, a vizsgálóbizottság valóban meg kívánta hallgatni. Az alelnök úr ezt egy kicsit más színezetben adta elő, ezért fontosnak tartom, hogy ezt pontosítsuk.
A bizottságban felvetődött, hogy milyen információkat várnak a képviselőktől. Annak nagyon rossz a kicsengése, hogy egy képviselőt azért bizottság elé citálnak, mert kérdést tett fel. Szeretném hangsúlyozni: a bizottság egyhangúlag döntött úgy - kormánypárti és ellenzéki képviselők -, hogy az alkotmányügyi bizottsághoz fordul, és állásfoglalást kér az alkotmányügyi bizottságtól, hogy milyen keretek között hallgathatók meg a képviselők. Hangsúlyozni kívánom, hogy egyhangúlag hoztunk ilyen döntést. Arról nem tehetünk, hogy ezzel a kérdéssel az alkotmányügyi bizottság érdemben vagy számunkra használható módon nem foglalkozott. Úgy döntött, hogy a későbbiekben általánosságban kíván erre a kérdésre válaszolni. A bizottság a mai napig nem kapott erre választ.
Meg kell jegyeznem, pontatlan volt az a megfogalmazása, hogy nem jelent meg képviselő. Én a magam részéről ott voltam ezen a bizottsági ülésen. Varga Mihály - aki a bizottságnak nem tagja - ott volt a bizottság előtt, és pontosan azért nem került sor a meghallgatására, mert a bizottság egyhangúlag döntött úgy, hogy kérjük ki az alkotmányügyi véleményét.
Boross Péter meghallgatásáról: a bizottság ismeretlen szempontok alapján úgy döntött, hogy meg kívánja hallgatni Boross Pétert. Köszönetet mondott Vancsik Zoltán képviselő úr. Hozzá kell tenni, hogy a bizottság ülésén a bizottság feladatkörébe tartozó kérdéskörben senki egyetlen kérdést sem tudott Boross Péterhez intézni. A jegyzőkönyvek tanúsítják: úgy zárult le a meghallgatás, hogy egyetlen kérdés sem hangzott el, majd bizottsági ülést követően Vancsik Zoltán kezdeményezésére egy beszélgetés zajlott le, hogy mondja el a véleményét és a tapasztalatait, hogy hogyan lehet az államadósságot lebontani. Tehát a bizottság nem minden esetben volt megfontolt, amikor a meghallgatás intézményét próbálta alkalmazni a HFT szerepéről.
A múltkor igyekeztem válaszolni erre a kérdésre. Létezik bizonyíték abban a dokumentációban, amit a képviselő úr is megkapott a HFT törekvéseiről. Egyetlen új elem van a dologban, amelyről említettem, hogy a parlament plenáris ülésén nem tudok bővebben véleményt mondani, illetve annak tartalmát ismertetni. Azt a részét Nemzetbiztonsági Hivatalban tett látogatásom alkalmával ismertem meg.
(22.40)
Ez a bizottsági ülést követően, a bizottság munkájának lezárását követően történt, így azt akkor a bizottságban felvetni nem tudtam.
Az adósságlebontásnál, hogy hogyan szivárgott ki az úgynevezett minimális ár, az a bizonyos 58 százalékos ajánlat, és hogy vád érte Hujber Ottót, hogy kiszivárogtatta: nem érte vád, a tárcaközi bizottság kialakított egy véleményt, amit később egy kormányhatározat rögzített, hogy mi legyen ez a minimális ár. Ezt a tárcaközi bizottság ismerte. Az a súlyosan összeférhetetlen helyzet állt elő, hogy a tárcaközi bizottság tagja, aki részt vett e minimálár kialakításában, és a bizottság tagja, egyúttal ajánlattevő is volt, így ismerhette. Ennek a vállalkozónak, aki ajánlatot tett, és a tárcaközi bizottságnak is tagja volt. (Vancsik Zoltán: A többi kilencvenkilenc hova tűnt?) Elnézést, képviselő úr, szeretném elmondani, türelmesen meghallgattuk önt, önnek is lehetősége lesz, hogy elmondja. Tehát az a személy, aki egyúttal tagja volt a tárcaközi bizottságnak, ajánlatot is tett, nem kellett neki különösebben kiszivárogtatni, hisz ő maga tett ajánlatot arra az adósságlebontásra, aminek a kidolgozásában ő részt vett. Ezt említettük mi súlyosan összeférhetetlennek.
Azok a csoportok, akik részesedtek ebből a lehetőségből: a két csoporthoz, az úgynevezett Hujber-érdekeltségekhez és a System Consultinghoz, elmondott véleményemhez cáfolat nem érkezett, úgyhogy ahhoz nincs mit hozzátennem. A Famáka-csoporthoz érkezett egy felvetés, nevezetesen az, hogy a Szocialista Párt alelnöke, aki a Famáka - aminek később Lorry Kft. volt a neve - tulajdonrészét eladta. A jelentés tartalmazza ezt a tényt, hogy eladta a tulajdonrészét, de azért két apró dologra szeretném felhívni a figyelmüket, hisz itt két dátum van. Egyszer maga, amikor ennek a tulajdonrésznek az adásvétele történik, és ezt nyolc napon belül be kellene jelenteni a cégbíróságon, tehát a második időpont, ami itt releváns, hogy mikor kerül a cégbíróságon bejelentésre. A cégbíróságon bejelentésre, hogy az MSZP alelnöke eladta ezt a tulajdonrészét, a parlamenti botrány kirobbanása után történt. Ez ellenőrizhető, érkeztetési pecsét van a cégbíróságon, én magam a saját szememmel láttam. Ezek után, hogy az adásvételi szerződés mikor köttetett, és miért nem jelentették be azt nyolc napon belül - ha erre ezt megelőzően régebben került sor -, erre mi nem tudunk válaszolni, de azt le kell szögeznem, hogy a bejelentés a cégbírósághoz a parlamenti botrány kirobbanását követően érkezett.
Végezetül nagyon sok kritikát kaptam, a nyilatkozatokat illetően. Prejudikáció, a médiában való szereplés miatt, kérték, hogy ne szerepeljek. Az elmúlt alkalomra elhoztam azt a két dossziét, ami minden - az úgynevezett olajgate-üggyel kapcsolatos - újságcikket, nyilatkozatot tartalmaz, és vártam a konkrét felvetéseket, hogy megmondják, hogy melyik az a nyilatkozat, amelyik kifogásolható, mert akkor lehet rá érdemben válaszolni, hogy helytálló vagy nem helytálló a kritika. Ha ez általánosságban fogalmazódik meg, azt a látszatot kelti, mint hogyha nem tudna ilyen konkrét esetet mondani a képviselő úr, úgyhogy az a kérésem, hogyha fenntartja ezt az állítását, konkrétan nevezze meg a nyilatkozatot, akkor lehet rá érdemben válaszolni. (Vancsik Zoltán: Idéztem!)
Végezetül: Dunai Imre összeférhetetlenségének kérdéséről nem kívánok sem többet, sem kevesebbet mondani, mint ami a bizottsági jelentésben szerepel. Azt zárójelben jegyzem meg, és műhelytitok gyanánt mondom önöknek, hogy ez az összeférhetetlenséggel kapcsolatos megfogalmazás a bizottsági jelentésben Vancsik Zoltán javaslata alapján történt. A teljes mondat, a teljes szóhasználat Vancsik Zoltán képviselő úr javaslata.
Végezetül, hogy a vita végére értünk, óhatatlannak tartom, hogy felvessem azokat a nyitva maradt kérdéseket, amelyekre mindenféleképpen célszerűnek tartom vagy tartanám, hogy választ kapjunk. Ez az adósságlebontás felhasználása, hisz azt tudjuk, hogy a vizsgálati jelentés egy október 1-jei időpontot tartalmaz, ezért nagyon vártam volna, és még mindig várom a tárca véleményét, különösen azért, mert ennek a tárcaközi bizottságnak az elnöke a mindenkori ipari és kereskedelmi miniszter, és a jelentés nagyobb része a tárcaközi bizottság értékeléséről szól. Én magam egy módosító javaslatot is teszek majd a benyújtott határozati javaslathoz, ami ezt a kérdést tisztázza, de a tárca nyilván még válaszolni fog.
Nyitva maradt az a kérdés is, hogy a tárcaközi bizottság akkori elnöke, az illető miniszter milyen üzleti, gazdasági jellegű kapcsolatban volt azzal az ominózus vállalkozóval, akit ő maga nevezett ki e tárcaközi bizottság tagjává. Azok az állítások, amiket tettem az elmúlt ülésen, nem kerültek cáfolatra, csak annyi történt, hogy az ominózus ház-ügyben a képviselő úr sajtótájékoztatót tartott, és a sajtó nyilvánossága elé tárta a bizonyítékait. Én magam figyelemmel kísértem a sajtó írásait, úgy gondolom, teljes körű dokumentációval rendelkezem ebben az ügyben; én nem találkoztam ilyennel, tehát amit Vancsik képviselő úr mondott, nem leltem fel. De ha mégis van ilyen, elég furcsának tartom, hogy a képviselő úr sajtótájékoztatón a sajtó rendelkezésére bocsátja, és ugyanakkor ezt nem teszi meg a parlamenti vizsgálóbizottság felé. Ezt a kérdést mind a kivitelező kft., mind az illetékes képviselő úr elhárította, nem tette meg a vizsgálóbizottság kérésére, ezért nem tudom érdemben kezelni, hogyha ne adj' isten, a sajtóban megjelent volna erről valami. Hangsúlyozni kívánom, nem jelent meg.
Végezetül: úgy gondolom, hogy a titkosszolgálatok szerepe sem tisztázódott ebben az ügyben, és változatlanul csak azt tudom mondani, hogy a kormányhatározat nem került végrehajtásra, a bizottság nemcsak hogy nem kapta meg azokat a dokumentumokat, amiket a miniszter úr által felügyelt hivatal készített, de annak tartalmát sem tudja. A nemzetbiztonsági bizottságban a miniszter úr olyan kéréssel fordult a bizottsághoz, hogy állapítsa meg, hogy indokoltan minősítette-e ő nyolcvan évre azt az iratot, amit az olajgate bizottságnak írt, és azt említette, hogy ennek kapcsán betekintést enged a teljes dokumentációba, és így talán tisztázódik, hogy korrektül járt-e el az olajbizottsággal szemben vagy sem. Ennek még előtte vagyunk. A szó szerinti jegyzőkönyvvel is rendelkezem, miniszter úr. Tehát ennek a tisztázását is várja. Ennek még előtte vagyunk, mert az elmúlt héten a bizottság ülésén erre időhiány miatt, a miniszter úr kérésére nem került sor.
Végezetül: ahhoz, hogy érdemben tudjak válaszolni egy-két felvetett kérdésre, olyan dokumentumokat kell használom, amelyek minősítése szigorúan titkos, ezért tisztelettel kezdeményezem az elnök asszonynál, hogy a Házszabály 41. § (2) bekezdése alapján szíveskedjen zárt ülés elrendeléséről intézkedni, hogy a felszólalásomnak ezen részét is meg tudjam tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
