T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! A mai késői estén megpróbálok egy kicsit rövid lenni, de mindenképpen megállapítható az, hogy a vizsgálóbizottság mandátuma elégséges jogosítványokat biztosított az alapos tájékozódáshoz.
A bizottság elnökének az IKM-hez megküldött, a tárgyra vonatkozó kérdéseire minden esetben a lehető legrövidebb időn belül részletes válaszokat adott a minisztérium, illetve az igényelt dokumentumokat is a rendelkezésére bocsátotta. A vizsgálóbizottság kihelyezett, az IKM épületében tartott üléséhez a feltételek biztosítottak voltak, az igényelt felvilágosításokat személyesen is megkapták a képviselő urak. A bizottság munkáját a minisztérium segítette, ami természetesen a feladata volt.
Rögzíthető az is, hogy a Miniszterelnöki Hivatal által végzett vizsgálathoz képest a bizottság alapvetően új megállapításokat nem hozott. A vizsgálat tárgyát képező témával összefüggésben az orosz államadósságra vonatkozóan kíván a minisztérium kiegészítéseket tenni.
Egyértelműen le kell szögezni azt, amit a jelentés elmulaszt, hogy az eredetileg 1 milliárd 700 millió dollár értékű adósság több mint 60 százalékának törlesztése már megtörtént. A jelentés ellenben helyesen, a tényeknek megfelelően sorolja fel azokat a törlesztési módozatokat, amelyeket orosz részről vállaltak. Ezek között szerepel a gépipari termékek szállítása is, amely lehetőségről mint egyedüli, szabadon hozzáférhető importról - hiszen ezen kívül csak a haditechnika jöhetett szóba - az IKM 1995 januárjában nyilvánosan két alkalommal tájékoztatta az érdekelteket. Nem az adósság értékesítéséről volt szó, hanem az adósság kezelésével összefüggő importlehetőségekről.
Egyszerűbben szólva az a lényeg, hogy ahhoz, hogy az áru értékesíthető legyen, kell egy orosz szállító, egy magyar importőr és kell piaci értékesítési lehetőség. Ezt olyan cégek és vállalkozók vállalták, akiknek mindkét piacon megvoltak a kapcsolataik és természetesen információik.
Fontos tudni azt is, hogy az IKM-nél száznál több cég jelentkezett, amelyből tárgyalási engedélyt 56 kapott. Ebből mindössze 12 jutott el a szerződéskötésig, de nem azért csak ennyi, mert másnak nem volt lehetősége, hanem mert a többiek nem tudták projektjüket az előírt feltételeknek megfelelően kidolgozni.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jelentés jobb érthetőségét és a feltárt problémák szakszerű bemutatását, ezáltal pedig egy sor félreértés kiküszöbölését szolgálta volna, ha a mellékletben szereplő véleményeket is bedolgozták volna az anyag véglegesítése során. Engedjenek meg ennek illusztrálására egy példát!
A vizsgálóbizottság jelentésében is szó van arról, hogy a tárcaközi bizottság három cég esetében az eredetileg elfogadott árfolyam csökkentéséhez hozzájárult. Ez kényszerű lépésként következett be, és erről dr. Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter úr levélben tájékoztatta a bizottság elnökét, reagálva a vizsgálati bizottság jelentésére. Ebben szó szerint a következőket írja: "A három vállalkozás az orosz államadóssággal összefüggő, magyarországi vizsgálattal kapcsolatos nyilatkozatok, megnyilatkozások kapcsán jelezte, hogy a korábban elképzelt árfolyamot alacsonyabb, a normatív szintre kénytelen változtatni. Ennek okát abban jelölték meg, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság működését övező médiakampány során orosz partnereik is tudomást szereztek a kormány árfolyamlimitjéről."
Ennek következtében orosz részről csökkentették az elfogadásra előterjesztett autóipari projektek finanszírozási mértékét és a cégek a megkezdett törlesztés megvalósulási fokát is szem előtt tartva kérték a változtatást. A körülményeket mérlegelve döntött úgy a tárcaközi bizottság, hogy elfogadja a cégek kezdeményezését.
Az orosz adósságtörlesztés jelenlegi helyzetéről a következőket szeretném elmondani:
A mintegy 980 millió dollár értékű adósságra a magyar fél a hazai elszámolásra vonatkozó szerződések alapján 1 milliárd 80 millió dollár értékben jelentett be vásárlási szándékot az orosz pénzügyminisztériumnak 1996 szeptemberében. Ebből az orosz pénzügyminisztérium idáig 570 millió dollár értékre igazolta vissza, hogy kész a szállításokat megvalósítani. A fennmaradó 410 millió dollár kitöltésével kapcsolatban végleges orosz nyilatkozat még nincs, ezt a rövidesen sorra kerülő tárgyalásokon kívánjuk tisztázni, ha lehet.
A magyar vállalkozók által felkutatott lehetőségeket orosz részről egyébként általában elvben elfogadják, most a szállítások ütemezéséről, a megvalósítás pontos idejéről várunk orosz nyilatkozatokat. Ez alól kivétel az a néhány projekt, amelyekre a magyar vállalkozók a normatív megtérülésnél magasabb árfolyamot ígértek, mert ezek teljesíthetőségéről orosz részről még elvben sem nyilatkoztak.
A csaknem 800 millió dollár értékű repülőgép-szállításokon túl a legfrissebb adatok szerint ez idáig az újabb haditechnikai és egyéb vásárlásokkal további 300 millió dollár értékű áruszállítás valósult meg. Meg kell jegyezni, hogy Oroszország egyébként más országokkal az adósságtörlesztést illetően más megállapodásokat kötött. Általában visszafizetési halasztásban állapodtak meg. A mi esetünkben, ha nem állt volna elő az 1996 első hónapjaiban kibontakozott, politikai töltetű nyilvános vita, akkor 1996 végére az adósság fennmaradt, körülbelül 40 százalékának túlnyomó része törlesztését már magunk mögött tudhatnánk. Így azonban, figyelemmel az orosz belpolitikai helyzetre is, félő, hogy az eddig kivételezett helyzetben lévő magyar törlesztést a normatív, Párizsi Klub szerinti menetrendbe sorolják.
Ami a tárcaközi bizottság működését illeti, arról még néhány szót kívánnék szólni. A tárcaközi bizottságot a hazai és a nemzetközi feladatok koordinálására a kormány hozta létre. Ennek keretében segítette az adósságtörlesztéssel kapcsolatos vállalati tevékenységét, kidolgozta javaslatait a Pénzügyminisztérium által megbízott bank számára, az adósságtörlesztés hazai elszámolására vonatkozó szerződések létrehozására. E szerződések megkötése azonban a kijelölt bank, az Állami Fejlesztési Intézet, illetve annak jogutódja, az államkincstár feladata volt. Ennek keretében a beadott pályázatok vizsgálata során fontos tényezőként kezelték azon biztosítékokat és azok meglétét, amelyek alapján garantálható az adósság költségvetési megtérülése.
A tárcaközi bizottságnak kezdettől fogva a hatósági kabinet által jóváhagyott működési rendje volt és ennek megfelelően tevékenykedett. Erről egyébként a vizsgálóbizottság is tájékozódott, és az erre vonatkozó dokumentumokat megkapta.
1996. november 14-én a kormány megszüntette a tárcaközi bizottságot, mivel az alapító rendeletben megfogalmazott fő feladatait teljesítette, és így további tevékenysége az adott szervezeti keretek között már nem volt indokolt.
Köszönöm szépen, képviselő úr, a megtisztelő figyelmét. (Taps.)
