HIDASI REZSŐ
HIDASI REZSŐ
HIDASI REZSŐ (MSZP): Elnöknő! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat elfogadása esetén jelentős fejlődésnek indulhat a magyar tőkepiac. Korábbi beszédemben részletesen szóltam arról, hogy a hosszú távú forrásgyűjtés és hitelnyújtás milyen nagymértékben stabilizálhatja a vállalkozások helyzetét. Igyekeztem bemutatni a jogintézmény sajátosságait és azon speciális helyzetét, amely különösen a forrás gyűjtését jellemzi.
Tekintettel arra, hogy a jelzáloglevél több évtizedre kibocsátott, előre meghatározott kamatozású, biztonságos értékpapír, különös gondot kell fordítani biztonságának megőrzésére. A jelzálog-hitelintézet pedig olyan szakosított hitelintézet, amelynek hosszú távú hitelezése során szintén a biztonságos működésre kell törekednie. A jelzálog-hitelintézetek esetén tehát a kulcsszó a lehető legnagyobb biztonság elérése mind a forrásgyűjtés, mind pedig a banki működés során.
E szempontból áttekintve a szakértői anyagokat, úgy gondolom, nem mindenki értette meg a kormány szándékát, és - sajnálatos módon - vannak olyan elképzelések, amelyek a kormány szándékaival ellentétesen a jelzálog-hitelintézetnek, mint jogintézménynek a biztonságosságát kérdőjelezik meg.
Elsőként kell megemlíteni azt az elképzelést, amely betétgyűjtésre is fel kívánja jogosítani a jelzálog-hitelintézetet. Úgy vélem, hogy ez a gondolat ellentétes a kormány által beterjesztett javaslattal, amely a jelzálog-hitelintézetekre vonatkozó európai jogi szabályozás alapján alapvetően a jelzáloglevéllel történő forrásgyűjtést engedélyezi. A betét gyűjtését azért nem lehet megengedni a jelzálog-hitelintézetnek, mert a betét rövid távú forrást biztosít, így rövid távú forrásokkal nem lehetne hosszú távú hiteleket nyújtani. Felborulna tehát az a kényes egyensúly, amely a hosszú távú forrásgyűjtés és finanszírozás között a jelenlegi törvényjavaslat alapján fennáll. Ezek az elképzelések tehát véleményem szerint nem támogatandók.
Szintén koncepcionális eltérést jelent a kormány által beterjesztett törvényjavaslathoz képest az a gondolat, amely az ingó dolgokon alapított záloghitelezést is engedélyezné a jelzálog-hitelintézet számára. Korábban is utaltam rá, hogy ez az elképzelés a polgári törvénykönyv tavalyi módosításával polgári jogi szempontból indokolható, de a hitelintézetekre vonatkozó, különösen jelzálog-hitelintézet esetén a gondossági - a szakzsargon szerint: prudenciális -követelményeknek az ingó dolgokon alapított záloghitelezés nem felel meg.
Alapvető tartalmi probléma e felvetéssel szemben az, hogy az ingó dolgokról nem áll rendelkezésre közhiteles nyilvántartás, és ennek megteremtése több évet vesz igénybe. Így a jelzálog-hitelintézet ingó dolgokra alapított jelzáloglevele mögött valójában nem áll rendelkezésre egy olyan stabil, biztonságos hitelfedezet, amely lehetővé tenné a biztonságos jelzáloglevél-kibocsátást. A nyilvántartási rendszer hiányán kívül az ingó záloghitelezés ellen szól a biztonságos működést veszélyeztető helyzet kialakulásának lehetősége. Tekintettel arra, hogy az esetleges károkozások vagy amortizáció esetén az ingó dolgokra kibocsátott jelzáloglevél is elenyészne, amely lehetőség a jelzáloglevelekbe vetett társadalmi bizalmat csökkentené.
Az ingó dolgokkal kapcsolatos elképzelések e törvényjavaslatban való megjelenítésének az imént említett tartalmi kifogásokon kívül komoly formai akadálya is van. A kormány 2281/96. határozata pontosan meghatározta azokat a szempontokat, amelyek alapján e törvényjavaslatot ki kellett dolgozni. Az előterjesztő pénzügyminiszter e kormányhatározat alapján készítette el a törvénytervezetet, amelyet a kormány mint szándékával megegyezőt vett tudomásul és terjesztette be a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek. Az idézett kormányhatározat 2. pontjának b) pontja azt írja elő, hogy a jelzálog-hitelintézet olyan szakosított hitelintézet legyen, amely ingatlanon alapított jelzálog fedezete mellett hosszú lejáratú hiteleket nyújt.
E koncepció alapján került kidolgozásra e törvénytervezet, olyan szempontokat is figyelembe véve, mint a hitelintézetre vonatkozó szabályoknál szigorúbb szabályrendszer kidolgozása. Az ingó dolgokon alapított jelzálog lehetősége a kormányhatározatban fel sem merült, a kormány a kérdésről nem döntött. E formai követelmény betartása nélkül ugyanis az elkészült törvény nem tükrözné a kormány szándékait.
Valószínűleg elsősorban politikai és nem szakmai kérdésként jelentkezik a jelzálog-hitelintézetek termőföldszerzési lehetősége. Korábban utaltam rá, hogy a jelzálog-hitelintézet termőföld-tulajdonjogát meglehetősen komoly korlátozással szerezheti meg. A szerzés jogcíme csak a hitelügyletekből származó veszteségmérséklés, -elhárítás lehet, ha az hitel ingatlan-csereügylettel, felszámolással vagy végrehajtással történik.
(21.00)
Korlátozott a tulajdonban tartás időbeli lehetősége is. A javaslat szerint egy évben, de a módosító indítványok három évben jelölik meg a jelzálog-hitelintézet tulajdonszerzését termőföld esetére.
Többen politikai kérdésként kezelik ezt a lehetőséget, noha véleményem szerint itt tisztán szakmai kérdésről van szó. Előfordulhat ugyanis, hogy az adós nem tud fizetni, így a hitelfedezetet kell igénybe venni a törlesztés érdekében. A jelzálog-hitelintézet azonban nem tudja elidegeníteni a hitelfedezetként rajta maradt termőföldet, ha az nem kerülhet a tulajdonába. Ezért tehát a megfelelő korlátozásokkal ezt a lehetőséget nem szabad kizárni, inkább a korrekt szabályozásra kell helyezni a hangsúlyt.
Egy másik érv a termőföld tulajdonba adása ellen az, hogy ez a tulajdon ideiglenes, és ilyen ideiglenes tulajdonformát nem ismer a magyar jogrend. Ez az állítás önmagában helytelen, mert a devizajogszabályok is ismerik az úgynevezett vételre felajánlást, amely szerint magánszemélyeknek haza kell hozniuk külföldön megszerzett valutájukat, s azt vagy számlán kell elhelyezniük, vagy a Magyar Nemzeti Banknál kell beváltaniuk. Ezen kívül a hitelintézeti törvény is kötelezővé teszi a hitelintézeteknek, hogy a tulajdonba került ingatlanokat, melynek speciális formája a termőföld, három éven belül idegenítsék el. Ezen jogszabályhelyek alapján úgy vélem, nincs igazuk azoknak, akik alkotmányossági problémát látnak az úgynevezett ideiglenes tulajdonszerzésben.
A javaslatok másik része összhangban van a törvényjavaslat eredeti koncepciójával és azt igyekszik pontosítani, illetve ahol szükséges, egyértelműbbé tenni a jogalkotói szándékot. Ezeknek a javaslatoknak a nagy részével egyetértek, és véleményem szerint hasznosan szolgálják a jelzálog-hitelintézetek kialakulását, megerősödését. Ezen indítványok körébe tartozik a vagyonellenőr szerepének, jogállásának pontosítását szolgáló indítvány, amely elfogadása esetén garanciális lehetőséget biztosít a jelzáloglevelek fedezetének ellenőrzésére. A vagyonellenőr szerepe kiemelkedően fontos, mert a vagyonellenőr garantálja aláírásával a jelzáloghitelek fedezetének meglétét és ezzel egyúttal a jelzáloglevél biztonságát. Kiemelkedően fontos ezért szerepének, függetlenségének megőrzése, amely célt a módosító indítványok tartalmazzák.
A törvényjavaslat módosítására irányuló elképzeléseket tehát véleményem szerint célszerű abból a szempontból mérlegelni, hogy elősegítik-e a jelzálog-hitelintézet biztonságos működését, vagy a kormány szándékaival ellentétesen, a biztonságos működés elvét feladva más irányt kívánnak-e szabni az új jogintézménynek. Ha az Országgyűlés arra törekszik, hogy a magyar pénz- és tőkepiacot egy új hitelintézeti formával gazdagítsa, amely megoldhatja a vállalkozások hosszú távú finanszírozását úgy, hogy közben elősegíti egy rendkívül biztonságos értékpapírnak a bevezetésével a befektetői kedv fellendülését is, akkor konzekvensen el kell utasítania azokat a javaslatokat, észrevételeket, amelyek jelzálog-hitelintézet címszó alatt egészen más jogintézményt képzelnek el.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
