DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Délkelet-európai Együttműködési Kezdeményezéshez, köznapi nevén SECI-hez való csatlakozásunkkal kapcsolatos aggályaimat december 17-én már megfogalmaztam a tisztelt Ház színe előtt. Ennek lényege: mivel Közép-Európából egyedül Magyarország vesz részt benne, térségünket alig ismerő amerikai és más nyugati politikusoknak természetessé válhat, hogy Magyarországot az elszegényedett, a politikai kultúra hiányáról naponta tanúbizonyságot adó, az etnikai és más konfliktusokat fegyverrel megoldani akaró országok közé sorolja.
Magyarországot eddig történelmünk során csak a náci Németország kezelte együtt a balkáni országokkal. A hitleri Németország, miután szétverte a történelmi Mitteleuropát, besorolta hazánkat a német erőtér Südosteuropájába, amely ellen akkor minden magyar értelmiségi tiltakozott. A második világháború után a szovjet Kelet-Európa középső része, nyugati része lettünk. Nem véletlen, hogy egyes kormánypárti politikusoknak rájár a szájuk a szovjet szemléletet tükröző Közép-Kelet-Európa kifejezésre. Nem kételkedhetünk abban, hogy Washington a SECI-t, vagyis ezt a kezdeményezést a balkáni országok számára jó szándékkal hozta létre.
Az is nyilvánvaló, hogy a magyar külügyi vezetők semmiben sem mernek senkinek ellent mondani. Ez vezetett a kezdeményezés melletti igenhez, míg Ausztria, Olaszország, Szlovénia, Horvátország viszont nemet mondott.
Miért nem látták meg ezek az országok azt a nagy lehetőséget, amit ennek kapcsán egyébként a külügyi államtitkár úr is ecsetelt? Nem az a helyzet, hogy a mai kormány számára helyünk a világban nem rajzolódott ki kellőképpen? A SECI-ben, éppúgy mint a KEK-ben, a fekete-tengeri és egyéb térségi együttműködésekben való részvételünk csak akkor lehet gyümölcsöző, ha nem helyettesíti a hiányzó diplomáciai erőfeszítéseket abban, hogy elfogadtassuk Magyarországot a világgal, és felértékeltessük mint Közép-Európa központi térségét.
Lehetséges, hogy egyelőre ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban csupán egy munkacsoportba való bekapcsolódásról van szó. Hosszabb távon azonban súlyos veszélyt jelent számunkra: Magyarország balkánivá válását; amely kezdetben lehet, hogy csak megítélésbeli kérdés, később azonban felerősíti fokozódó lemaradásunkat, amely amúgy is fájdalmasan sok téren jelentkezik a közigazgatástól az emberi erőforrások kezeléséig, amelyekben mind kimagaslottunk valaha a Balkánt ismerők szemében.
A baj mélyen gyökerezik. A Horn-kormány másfél évszázad magyar külpolitikai törekvéseit sutba dobva kivette Magyarországot a maga természetes geopolitikai teréből, amelyet az Antall- és Boross-kormányok nemzeti alapkérdésnek tekintettek. (Közbeszólás: Na, ne tessék mondani!)
Az MSZP-SZDSZ-kormány elfogadta azt a nézetet, hogy a visegrádi együttműködés felesleges. Horn Gyula talán úgy gondolta, hogy Magyarország kelet-közép-európai népek hátán még Brüsszel kedvence lehet. Ezért aztán Csehországon kívül Lengyelország is eltávolodott tőlünk. A magyar-lengyel kapcsolatok pedig pártközi kapcsolatokká váltak. Köztudott, hogy a varsói magyar nagykövet rendre megkerülte a varsói külügyminisztériumot, és az ügyeket az ottani szocialista párt központjában intézte.
Térségünkbeli társnak maradt még Szlovákia. Kormányra kerülése után Horn úr nagyon bízott Meiar szlovák miniszterelnökben, ezt tudjuk. Többnyire nem tudjuk, hogy szűk körű beszélgetéseiken mi hangzott el, de az már tény, hogy Horn úr sem a magyar kérdésben, sem Szlovákia euro-atlanti integrációs íven való tartásában nem tudott eredményt elérni. Az elszigetelődést okozó külpolitikai folyamat révén Magyarország nem a stréberségért remélt cirógatást kapta, hanem egyedül maradt az osztályban.
A magyar külügyi vezetés csak későn kapott a fejéhez. Ezt jelzi Kovács külügyminiszter úr legutóbbi varsói látogatása, ahol már végre az euro-atlanti integrációs együttműködés intézményesített formáinak kialakításáról esett szó. Ehhez azonban az kellett, hogy előzőleg már a NATO-felvételünk is kérdésessé váljék. Ez lett az eredménye annak, hogy a kormány feledte: Prága, Budapest, Varsó összetartoznak. Ha nem, az számunkra rendkívül hátrányos, mert a két másik központ nemzetközi megítélése és beágyazottsága hazánkénál immár kedvezőbb, és ezért is felelős a jelenlegi kormány.
Ezért tartom súlyos hibának Magyarországnak a SECI-hez való egyedüli csatlakozását. Úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország kormánya azt sem tudja, amit a Szekszárdi Húsüzem dolgozói a Parlament előtti tüntetésükön táblára írva mutattak fel.
Így szólt: "Szekszárd nem Észak-Balkán!". Én is ezt ajánlom szíves figyelmükbe. (Taps az MDF és az MDNP padsoraiban.)
