HALDA ALIZ
HALDA ALIZ
HALDA ALIZ (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Köztudott, hogy hazánkban az autólopások száma fájdalmasan nagy, míg a tolvajok kézrekerítésének és az ellopott kocsik visszaszerzésének aránya rendkívül alacsony.
Tudom, a kérdéskör bonyolult és szerteágazó, és a rendőrség sikeres munkáját sok körülmény nehezíti. Ezek közül egyet tennék most szóvá: "a jármű önkényes elvétele" elnevezésű tényállást - Btk. 327. § -, amelynek léte tapasztalatom szerint mindenkit irritál, mert nem fér össze a józan ésszel.
Arról van szó, hogy ha a rendőrség elfogja az autótolvajt, az védekezhet azzal - s a legtöbben természetesen meg is teszik -, hogy ő nem lopta a kocsit, csak kölcsönvette, ideiglenesen óhajtotta használni. A rendőrség dolga ezek után nem kevesebb, mint hogy megcáfolja ezt az állítást és bebizonyítsa, hogy az elkövető jövőbeli szándéka igenis a lopás volt, vagy kölcsönvette ugyan, de bankrabláshoz kellett volna neki. Ezek után érthető, ha a további eljárás - hogy úgy mondjam - lendületét veszíti.
Nincsenek adataim arra vonatkozóan, hány esetben voltak kénytelenek a rendőrök a rajtakapott tolvaj cselekményét ilyen gyöngéd kímélettel kölcsönvételnek nevezni; hányszor döntöttek úgy, hogy az üggyel nem érdemes tovább foglalkozni; hány ilyen ügy került egyáltalán bíróság elé, és milyen ítéletek születtek. Talán a Belügyminisztériumnak vannak adatai.
Azt kérdezem tehát a miniszter úrtól: szándékában áll-e törvénymódosítást kezdeményezni ebben a kérdéskörben? Azért volna ez fontos, mert ez egyike a félreérthető jogszabályoknak, amelyek a lakosságot arra az elhamarkodott következtetésre késztetik, hogy a jog a bűnözők pártján van. (Taps.)
