IVÁNYI TAMÁS
IVÁNYI TAMÁS
IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Két rövid megjegyzésem lenne, illetve egy aggályomnak szeretnék hangot adni. Az egyik megjegyzésem a kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos.
Sok jelzés érkezik arra nézve, hogy talán újra fel kellene vetni azt a problémát, jó-e az, hogy a többségi társadalom tagjai is döntenek a kisebbségi önkormányzatokról. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos kisebbségi önkormányzatok esetében több volt a nem a kisebbséghez tartozó szavazat, mint a kisebbség tagjai. Tudom, hogy ez felvet más problémákat: így például a kisebbséghez való tartozás regisztrációjának a problémáját. Ez egy valós és egyes kisebbségek által erősen hangoztatott érv, de mégis azt hiszem, azért ha ilyen jelzés érkezik a kisebbségek részéről - egyes kisebbségek részéről mindenképpen -, akkor ezt a dolgot újra kell gondolni.
Az mindenképpen jogos igény, ha egy kisebbség úgy érzi, hogy elsősorban ő maga akarja meghatározni azt, hogy kik tudják autentikusan és legálisan képviselni a kisebbséghez tartozók érdekeit.
A másik momentum, amire szeretnék még néhány szót vesztegetni - bár többen szóba hozták már -, ez pedig az oktatás problémája, és itt elsősorban a cigány kisebbséghez tartozók problémáira gondolok. Az nagyon örvendetes, hogy létezik kisebbségi kiegészítő normatíva; az is örvendetes, hogy ma már a normatíva igényléséhez programot is kell benyújtani, és ez nagyobb esélyt kínál arra, hogy ezek a kiegészítő pénzforrások valóban azt a célt szolgálják, amire ez a normatíva igazából jár. De különösen a cigány kisebbség esetében azt hiszem, hogy ez önmagában véve még kevés.
Az anyag beszél arról, hogy az MKM, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium elkészítette már a cigány oktatási programját. Én azt hiszem, ebbe az irányba kellene még egy kicsivel több figyelmet fordítani; hiszen az igaz, az anyag ezt tartalmazza, hogy, mondjuk, a '70-es adatokhoz képest többszörösére nőtt a cigány fiatalok körében az általános iskolát elvégzettek aránya. Azonban nagyon figyelemre méltóak azok az adatok, hogy ugyanez az örvendetes javulás a más oktatási szinteken nem következett be.
Itt arra szeretném felhívni a figyelmet - ami régi, már-már rögeszmém -, hogy igazából, ahová oda kell figyelni a cigány kisebbséghez tartozók oktatásával kapcsolatban, az elsősorban az általános iskola. Hiszen itt van meg leginkább annak a veszélye, hogy aki az általános iskolában nem kapott olyan impulzusokat, amelyek a tanulásra ösztönzik, az menthetetlenül elvész az oktatás számára a továbbiakban, és elsősorban a saját maga számára vész el.
Hogy némi aggályomnak szeretnék hangot adni, többek között azzal kapcsolatos, hogy legjobb tudomásom szerint elindult ugyan egy munka minisztériumi szinteken antidiszkriminációs programok készítésére; azonban nincs tudomásom arról, hogy bármilyen, elsősorban a cigányság számára elfogadható javaslatok eddig napvilágot láttak volna.
A másik ilyen aggályom: ha jól tudom, akkor a Roma Programbizottság hónapok óta nem ült össze. Ennek egy olyan veszélye is van, hogy ha a következő költségvetési év tervezése előtt nem születnek olyan programjavaslatok, amelyek megvalósíthatóak, és kiutat kínálnak, akkor vélhetően abba a veszélybe sodródunk bele, hogy esetleg jövőre ismét csak megállapításokat tehetünk bizonyos problémákkal kapcsolatban, és nem tudunk a megoldásokról beszámolni. Úgyhogy mindenképpen indokoltnak éreztem, hogy legalább néhány szóban jelezzem ezt az aggályomat. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
