DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök beszédében világosan meghúzta azt a határvonalat, amely a gazdasági stabilizáció eddigi eredményeiről és az előttünk álló megoldandó feladatokról szólt. Igaz az, hogy az ország helyzete és megítélése az elmúlt két és fél, három évben lényegesen javult, és ma már nemcsak a meghatározó pénzügyi körök kívülről, hanem az országon belüli gazdasági erők is azzal számolnak, hogy véget ért az az időszak, amikor a gazdaság életében a visszafogás, a restrikció érvényesült.
(15.40)
Ma már tervek, elképzelések készülnek; ma már arról beszélünk, hogy Budapest pénzügyi és kereskedelmi központtá válhat. És az is nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a küzdelmes két és fél évben, amikor a kormánynak fel kellett számolnia azokat a nagyon hosszú időre visszanyúló okokat, amelyek a gazdaság hanyatlásához vezettek, az alapvető célt sikerült teljesíteni: ezt a hanyatlást megállítani és megalapozni egy kiegyensúlyozott fejlődés alapjait.
A kormánynak tehát az a szándéka, hogy kiszámítható fejlődés legyen Magyarországon, hogy biztonság és stabilitás legyen. De tény az, hogy békétlenség is van az országban. A különböző társadalmi csoportok valódi gondjai, az ezzel járó feszültségek erre reális alapot adnak. Miközben ezek a valóságos bozóttüzek valódi emberi érdekeket, valódi csoportérdekeket érintenek, azt is tapasztalhatjuk, hogy a politikában vannak olyanok, akik - egymást túllicitálva - földrengésről és nemzeti tragédiáról beszélnek. Dürrenmatt írja: "Tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor újságot olvasok." Ezt átfordítva a mi helyzetünkre, azt mondom: tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor a tisztelt Házban a napirend előtti vitában ellenzéki képviselőtársaimat hallgatom. (Moraj és szórványos taps az ellenzéki pártok soraiból. - Közbeszólás a jobb oldalról: Ez szép volt!)
Mi azt gondoljuk és azt gondoltuk, hogy az 1994-es kormányváltásban egy összefogás is létrejöhet az ellenzék és a kormánypártok között. Azt gondoltuk 1994-ben, hogy az ellenzéki politikai pártok felelősségteljesen és konstruktívan fognak politizálni, mint ahogy mi tettük 1990 és ‘94 között. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - István József: Nem szégyelled magadat!?) Mert szeretnék példát hallani arra, hogy a szocialista országgyűlési képviselőcsoport, amikor ellenzékben volt, mikor tanúsított olyan magatartást, amilyet itt és most önök. (István József: Így hazudozni a nyilvánosság előtt a magyar parlamentben?!)
Tudjuk azt is, hogy a mi felelősségünk, hogy ebben a helyzetben egyaránt kell a hosszú távú építkezéssel foglalkoznunk és a napi gondokat megoldani. S arra törekszünk, hogy ezt békében, megértésben, az emberek véleményének figyelembevételével tegyük. Mert szeretnénk azt, hogy valóban esélyegyenlőség legyen, hogy ne egymás rovására kelljen az emberek gondjait megoldanunk. Ez pedig nem lehetséges másképpen, mint azzal a kényszerű megoldással, hogy a hosszú távú építkezést és a napi gondok megoldását egyidejűleg míveljük. Ez olyan társadalmi szolidaritást feltételez, amely segíti mindazokat, akik változtatni akarnak a helyzetükön. Mert azt gondoljuk, hogy ha át akarunk hajózni Európába és nem akarunk kompország lenni tovább, akkor a hídnak, a tatnak, a fedélköznek egyszerre kell elindulnia. Úgy gondoljuk, hogy mindez együtt a nemzet biztonságának és stabilitásának is az érdeke.
De azt a hangnemet, amelyet ma itt a parlamentben hallottunk, szeretném visszautasítani. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Torgyán József méltatlan hangon beszélt a Magyar Köztársaság miniszterelnökéről. Én nem erre akarok válaszolni, hanem egy idézetet szeretnék elmondani: “Ne haragudjatok azokra az emberekre, akik övön alul ütnek meg benneteket - egyszerűen nem érnek magasabbra.” (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Folyamatos zaj az ellenzék soraiban.)
A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről soha semmilyen formában nem avatkoztunk bele más pártok belügyeibe. Soha az Országgyűlésben nem idéztük azt a véleményt, amely általános a Kisgazdapárton belül, hogy Torgyán József alkalmatlan a párt elnökének és frakcióvezetőjének; nem idéztük azokat a véleményeket, amelyek őt bohócnak tekintik; és nem idéztük azt a véleményt, amely szintén általános (Gyimóthy Géza: Elnök úr, figyelmeztesse!), hogy minél magasabbra mászik a majom a fára, annál jobban látszik az ülepe. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Homoki János: Ez a te szinted! - Dr. Torgyán József: Elnök úr, személyes érintettség! - Derültség. - Általános zaj.)
