DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A három, illetve kettő módosító javaslat - hiszen az egyik formai - egymástól jól elhatárolható, hiszen az egyik a kormánypárti, a másik az ellenzéki oldalról érkezett, de ezen túlmenően tartalmi és formai eltérés is van közöttük.
Az ellenzéki oldalról született javaslat - amit én magam jegyeztem és majd a későbbiekben kapcsolódó módosító javaslattal igyekszem továbbfinomítani - azt célozza, hogy megfogalmazza azokat az intézkedéseket, amit a bizottsági jelentés megtárgyalása után kell tenni. Teljesen jogos észrevétel volt az általános vitában az a megállapítás, hogy a bizottsági jelentés mögül gyakorlatilag hiányzik egy olyan határozati javaslat, amely a teendőket és az előttünk álló feladatokat legalább jelzi és lajstromba veszi.
(22.20)
Én akkor jeleztem, hogy a bizottságnak nem sikerült ilyen határozati javaslatokat megfogalmaznia. Azért nem sikerült, mert talán kellő elszántság sem volt erre a bizottságban, de olyan álláspont semmiféleképpen nem volt, ami a többség támogatását bírta volna. Egy olyan vélemény is felvetődött, hogy a parlamenti vitát követően, annak ismeretében tesz a bizottság kísérletet határozati javaslatra. Akkor már jeleztem, hogy én a magam részéről teszek ilyen javaslatot annak érdekében, hogy valóban a szükséges teendőkről az Országgyűlés határozzon.
Két része van a javaslatomnak. Az egyik a köztisztviselők összeférhetetlenségének a szabályozásával foglalkozik, a másik pedig a transzferábilis rubelben keletkezett államadósság lebontásáról egy beszámolót kér a kormányzattól.
A köztisztviselői törvény rendelkezik összeférhetetlenségi szabályokkal, azonban többen úgy látjuk - és ez a bizottsági munka és a jelentés tanulságául is szolgálhat -, hogy ezek a szabályok kevésnek bizonyultak. A kevésséghez az is hozzátartozik, hogy maga a köztisztviselői törvény egy hiátusban szenved, hisz az etikai normák - amiről rendelkezik a törvény - megalkotása mind a mai napig nem történt meg. Maga a törvény '93-as, tehát elég régi ez a mulasztás. A Belügyminisztériumtól, amely ennek a törvénynek a gondozója és tulajdonosa, tájékoztatást kértünk, ott azt a választ kaptunk, hogy készül és van szándék erre. Mind ez ideig nem került a Ház elé.
A javaslat tulajdonképpen nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ezt egy önálló törvénnyel vagy a köztisztviselői törvény módosításával kell megoldani. Egy határidőt jelöl meg 1997. június 15-ében, és a jelenlegi javaslat szerint kéri a kormányt, hogy ennek a szabályozását június 15-éig alkossa meg. Ehhez érkezett egy kapcsolódó módosító javaslat is Kósa Lajos részéről, ami már a parlament elé terjesztését is kéri.
Úgy ítélem meg, hogy mindenféleképpen segítené a további munkánkat a rengeteg gazdasági - vélt vagy valós - összefonódásnak egy pontos törvényi szabályozása immáron több év tapasztalata alapján. Erre megérett az idő, erre lehetőséget látok, és én szándékot is látok a kormányzat részéről, azért bátorkodtam ezt a javaslatot megtenni, mert mind a bizottság ülésén, mind egyéb forrásból erre fogadókészséget éreztem.
A másik része egy beszámoló. Egy beszámoló arról, hogy az egykori Szovjetunióval szemben keletkezett transzferábilis rubel követelésállománynak a lebontása hogyan történt. Erre azért van szükség, mert a bizottság jelentése egy 1996. október 1-jei állapotot tükröz. Ekkor még nem ért, illetve nem érhetett a végére annak a tárcaközi bizottságnak a munkája, amely ezt az adósságlebontást volt hivatott végig kezelni, menedzselni és vezényelni.
Az alapmegállapodás 1994. április 1-jén született két miniszterelnök között, a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció miniszterelnöke között, ami megnyitotta az utat és a lehetőséget arra, hogy az előző évektől eltérően ne csak hadiipari eszközökkel, hanem egyéb - öt pontban felsorolt - módon az adósságállományt le lehessen bontani. Úgy rendelkezik ez a megállapodás, hogy erre három esztendő áll rendelkezésre, és '94. április 1-jétől '97. április 1-je az a három év, ami eltelik, tehát közeledik az az időpont, amikor a megállapodásnak a keretideje lejár, és ekkor van lehetőség arra, hogy ez a beszámoló elkészüljön.
Mindenféleképpen szükség van erre a beszámolóra azért, mert ezt az összeg nagysága is indokolja. Itt 900 millió USA-dollárról, annak a kamatairól és annak felhasználásáról van szó. Ez rendkívül nagy összeg, ennek, mondjuk, a harmadrészéért mondták le a világkiállítást. De a költségvetést ismerve mindenféleképpen jelentős és nagy összegnek tekinthető, és amikor a folyamat végére értünk igazándiból, akkor lehet hiteles és pontos beszámolót kapni. Hangsúlyozni kívánom, hogy a jelentés helyzetéből adódóan nem tükrözheti a végleges állapotot. Így is elég sokáig dolgozott a bizottság, én magam is úgy ítélem meg, és mégis nyilván az időbe nem fért bele.
A másik javaslatcsomagról, ami kormánypárti oldalról érkezett, és öt pontból áll:
Meglátásom szerint ez a javaslatcsomag túlmutat a lehetőségeken és a Házszabály rendelkezésein, hiszen egy jelentéshez, magának a jelentésnek a tartalmához nem lehet módosító javaslatot beterjeszteni. Módosító javaslatot a határozathoz lehet beterjeszteni, és nem a jelentés tartalmához. Ez a csomag több helyen olyan megállapításokat, tényközléseket próbál írásba foglalni, ami semmi esetre sem egy határozatot, egy döntést igényelne, hanem mintegy kiegészítésképpen a jelentéshez kíván csatolódni, ezért én - a tartalmára mindjárt visszatérek, hogy miért nem értek vele egyet - formailag sem tartom alkalmasnak arra, hogy a tisztelt Országgyűlés elfogadja, és ezt mindenféleképpen jelezni szeretném.
Könnyű helyzetben vagyunk, mert a Házszabály egyértelműen rendelkezik arról a kérdésről, hogy jelentéshez nem lehet módosító javaslatot tenni, és a határozati javaslat fogalmát is tisztázza a Házszabály. A határozati javaslat nem más, mint egy döntés iránti indítvány, illetve egy országgyűlési irányelv és egy elvi állásfoglalás kifejezése, és ennek a javaslatnak több eleme ennek nem felel meg. Nézzük sorba, mert ezen túlmenően még tartalmi és érdemi észrevételeim is vannak hozzá.
Első pontban a köztudatba bekerült névről próbál véleményt mondani a javaslattevő, és úgy ítéli meg, hogy a köztudatba bekerült név félrevezető és dehonesztáló - az "olajgate" név. Ennek a határozati javaslatnak, amit mi a jelentés mellé teszünk, a jelentéshez kell kapcsolódnia. A legfontosabb és a leglényegesebb problémám az az egész üggyel, hogy ha figyelmesen elolvasta képviselőtársam, és biztos vagyok benne, hogy figyelmesen elolvasta a jelentést, akkor egyetlen helyen sem találkozik az "olajgate" szóval.
Egy országgyűlési határozatnak nem a sajtóban megjelent írásokkal kell párbajoznia vagy ellenvéleményt megfogalmaznia, hanem az Országgyűlés vizsgálóbizottsága által készített jelentéshez kell csatlakoznia, ezért én nem is értem, hogyan kerülhet bele az "olajgate" kifejezés és a köz vélekedésének a véleményezése. Azt csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy egy országgyűlési határozatot hozni arról, hogy most a köz helyesen vélekedik vagy nem helyesen vélekedik, mindenféleképpen szerencsétlennek, nemkívánatosnak és házszabályszerűtlennek tartom.
A második része két mondatból áll, ahol a második mondat megítélésem szerint elfogadható határozati javaslatnak, tehát a formai kritériumoknak megfelel, amikor azt mondja, hogy a Magyar Országgyűlés határozottan támogatja a tárgyalások folytatását és a megoldás keresését. Ezt lehet mondani, hogy az Országgyűlés kifejezi és nyomatékosítja, ez egy országgyűlési állásfoglalás amellett, hogy ez a módszer, a tárgyalásos módszer helyes. Ezt lehet. Más kérdés, hogy esetleg ezzel már egy kicsit elkéstünk, és maga a megfogalmazás is túl általános, mert azt mondja, hogy "a tárgyalások folytatását". Ez elég általános ahhoz, hogy ebből valami pontosabb orientációt kapjon az a kormányzati szerv, nevezetesen az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, amely tárgyalásokat folytat, azon kívül a határidő is immár hamarosan lejár, tehát okafogyottá válik ez a javaslat.
Az első rész, a 2. pontnak az első mondata már több sebből vérzik meglátásom szerint. Az Oroszországból történő olajvásárlások következtében előállt külkereskedelmi deficitnek a magyar áruk oroszországi eladásával történő csökkentésére tett erőfeszítések Magyarország érdekeit szolgálták, de sikertelenek voltak. Meglátásom szerint ez egy olyan jellegű ténymegállapítás, aminek a jelentésben van, illetve lenne a helye.
Tekintettel arra, hogy a Szocialista Pártnak is voltak képviselői a bizottságban, ez egyetlen alkalommal sem hangzott el. Lehet, hogy illeszthető lett volna a bizottsági jelentésbe. Úgy érzem, hogy ennek a ténymegállapításnak itt történő rögzítése elkésett, hisz ezt a jelentésbe kellene tenni.
(22.30)
Azzal egyetértek, hogy ezek a törekvések sikertelenek voltak. Arról, hogy ezek mennyire szolgálták az ország érdekeit, nyilván érdemben akkor lehet véleményt nyilvánítani, ha bekövetkeznek, de intő példát tartalmaz a vizsgálati jelentés, hogy ezek a törekvések rosszul is elsülhetnek; nevesíti azt az úgynevezett kereskedőház-konstrukciót, amely hasonló konstrukció és a gázkereskedelem területén alakult ki. Ott is az volt a fő elv, hogy magyar áruért orosz gázt hozzunk be, erre alapítsunk egy kereskedőházat; és mire létrejött, és mire az üzleti tranzakciók megszülettek, minden történt, csak magyar áruk kiszállítása nem. Bizony, kemény dollárral fizetünk. Tehát ez a törekvés nem bizonyult eredményesnek. Ezért azt mondani, hogy ezek a törekvések, erőfeszítések Magyarország érdekeit szolgálták, elég megalapozatlannak tűnik. Abban az esetben, hogy ez nem jött létre, nehéz is ezt objektíven megítélni.
A harmadik pont: "az orosz államadósság áruszállításokkal történő lebontása tette lehetővé azt, hogy Magyarország más hitelező országokkal szemben jelentősen jobb helyzetbe került, ugyanakkor a vizsgálat körül kialakított hangulat rontott az ország további lehetőségein". Megítélésem szerint ez egy olyan állítás, ami vagy igaz, vagy nem, de mindenféleképpen a jelentésben kellene lennie, elkésett a benyújtással.
Én úgy ítélem meg, hogy nem a vizsgálat körül kialakult hangulat, hanem maga az a tény, hogy nyilvánosságra került ez a lehetőség, az én meglátásom szerint - és ez számszerűsíthető, tetten érhető - jó hatással volt erre, mert az addigi minimális ajánlatok helyett ennél magasabb értékű ajánlatok is érkeztek, és szerződés magasabb áron is köttetett. Számszerűsíthető: itt százmilliós nagyságrendekről van szó, tulajdonképpen ezt követően magasabb áron született szerződés, tehát kedvező a hatása. Én, ha lehetőségünk lett volna a jelentés tartalmánál erről vitatkozni hosszabban, én ezen érvek alapján mindenféleképpen arról próbáltam volna meggyőzni képviselőtársamat, hogy a vizsgálat körül kialakított hangulat kedvezően befolyásolta az ország lehetőségeit. De ezen túlvagyunk nyilván, ezt nem tudjuk lefolytatni, hisz a jelentéshez nem tudunk ebben a formájában már hozzányúlni, csak határozati javaslatot tenni.
Negyedik pontra jutok el, ami úgy szól, hogy "az ügyben megvádolt cégek és magánszemélyek semmilyen törvénysértést nem követtek el, a költségvetési deficit csökkentése és az orosz államadósság lebontása módszerének kidolgozásában, a lebontás folyamatában részt vevő személyek és cégek az ország gazdasága szempontjából pozitív szerepet töltöttek be".
Nagyon nehéz; várom képviselő úr véleményét, hogy mit ért az alatt, hogy megvádolt cégek. Én nem tudok róla, hogy itt valamilyen vád ért volna egy céget. Ha az vádnak minősül, hogy nem voltak versenyfeltételek, és ebben az esetben meg kell magyarázni, hogy miért X. és Y. került kiválasztásra, megítélésem szerint az nem vád. Ha ezeknek a cégeknek egy jelentős részében tulajdonos, ügyvezető, elnök-vezérigazgató a Magyar Szocialista Párt vállalkozói tagozatának az elnöke van, ez nem vád, hanem ezek tények. Én nagyon várom, amikor elmondja képviselő úr, hogy mik ezek a vádak.
Hogy törvénysértést nem követtek el: az én ismereteim szerint a jelentés nem tartalmaz olyat, hogy törvénysértést követtek el, ezt a bizottság nem vizsgálta, hogy követtek-e el törvénysértést vagy nem követtek el. Nyilvánvaló, hogy ha alapos gyanú merül fel a bizottság nem jogász, laikus tagjai előtt, hogy itt valamilyen súlyos törvénysértés van, akkor ez megvizsgálásra kerül. A bizottság nem jutott el ebbe a stádiumba, tehát nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy történt törvénysértés vagy nem történt.
Az nyilvánvaló - ezzel, gondolom, képviselő úr is tisztában van -, hogy az, hogy törvénysértés történt vagy nem történt, azt nem az Országgyűlés kompetenciája megítélni, az nem kormánypárti-ellenzéki és többségi-kisebbségi alapon történik, erre Magyarországon vannak hivatott szervek, a magyar bíróság, aki ebben a kérdésben jogosult állást foglalni. Elég furcsa dolog lenne, ha az Országgyűlés ezt a jogkört, hatáskört elvonná ebben a konkrét esetben a független magyar bíróságtól és ő akarná helyette eldönteni ezt a kérdést és kinyilatkoztatni, hogy elkövetett törvénysértést, vagy nem követett el. Bizonyára képviselő úr is érzi, hogy ez a rész mindenféleképpen pontosításra szorul, ha enyhén akarok fogalmazni.
"A lebontás folyamatában részt vevő személyek és cégek az ország gazdasága szempontjából pozitív szerepet töltöttek be." Én megvárnám mindenképpen a végső mérleget, és én nem tartom pozitív mérlegnek azt, hogy ha megállapodnak, illetve hozzájutnak ahhoz az információhoz, ami 3000-es kormányhatározatban fekszik, hogy mi az a minimális ár, amin be lehet fogadni ezeket a vásárlási szándékokat, majd erre a mértékre tesznek ajánlatot, és az ajánlattevő és a bírálóbizottságban levő több esetben egy ugyanaz a személy, én ezt semmiféleképpen nem nevezném pozitív és követendő eljárásnak. Pontosan ez a probléma lényege, hogy ez negatív eljárás. Tehát ha lehetőségünk lenne a jelentés tartalmáról vitatkozni, mindenképpen arról próbálnám meggyőzni a képviselő urat - nyilván akkor hosszabban, mert van értelme -, hogy itt negatív szerepet töltöttek be.
Az 5. pont: "A parlament fontosnak tartja, hogy éljen alapvető funkciójával, a kormány ellenőrzésével." Elfogadható, megfelel a határozati javaslat formai követelményeinek. Én úgy ítélem meg, hogy ez elég triviális, és ha ezt országgyűlési határozatba foglaljuk, egy kicsit súlytalanná tesszük a többi országgyűlési határozatot, de elképzelhető, ha a képviselő urat ilyen szándékok vezérlik. Én nem tartanám ezt egy olyan súlyú kérdésnek, amiért érdemes lenne határozatot hozni.
"Ennek lejáratása és helytelen gyakorlatának kialakítása káros." Várnám az érveket, mert eddig az általános vitában nem hangzottak el érvek, amik ennek a lejáratásáról szóltak és a helytelen gyakorlatról.
"Helytelen volt a vádakat megfogalmazó képviselőket a parlamenti vizsgálóbizottságba vezetőként és tagként beválasztani." A vádakról már próbáltam beszélni. Én az elmúlt alkalommal felkészültem, elhoztam azt a sajtóanyagot, ami ebben a kérdéskörben megjelent; az én ismereteim szerint teljes körű dokumentációval rendelkezem: két ilyen lefűzött dosszié is itt volt, és vártam, amikor azt mondják, hogy elhangzottak vádak - nyilván konkrétan megmondva, hogy mikor, hol, mi maga a vád, hogy tudjak erre érdemben válaszolni, mert én nem tudok ilyenről.
Tehát nem vitatom, hogy ha esetleg azt mondják, hogy van, csak azt konkrétan kellene megnézni: mikor, mi volt a vád és miért nem igaz. Nézzük meg, mert eddig nem volt ilyen; és amíg nincs ilyen, addig én úgy gondolom, hogy felelőtlenség vádakról beszélni. Éppen olyan megalapozatlan dolog, mint amiért ma többen felemelték szavukat a Házban, hogy képviselők gyakorlatilag mindenféle érvek, indokok nélkül és a valóságtól elrugaszkodva tesznek kinyilatkoztatásokat.
Az, hogy ebbe a parlamenti vizsgálóbizottságba helyes volt vagy helytelen megválasztani valakit, erről lehet beszélgetni, még lehet itt egy plenáris ülésen is beszélgetni, de egy parlamentáris demokráciában, mondjuk, egy országgyűlési határozattal adottak a lehetőségek. Mert ez egy országgyűlési határozat, amiről most beszélünk, és amire az ön javaslata szól, hogy mondjuk róla, hogy az az országgyűlési határozat helytelen volt; nem ez a szokás és nem ez a követendő modell igazándiból. Két dolgot lehet csinálni egy országgyűlési határozattal: hatályon kívül helyezni vagy módosítani. Most arról beszélgetni, hogy helyesen döntöttünk akkor vagy helytelenül, célszerűtlen, kicsit méltatlan is a parlamenthez. Tehát ha önnek javaslata van, én azt mondanám, hogy ezekkel a parlamentáris eszközökkel éljen, hogy módosítani vagy hatályon kívül helyezni.
Eljutottam az utolsó mondathoz, amelyben úgy szól a képviselő úr határozati javaslata: "A parlament megállapítja, hogy a vizsgálat és annak tárgyalása során az országgyűlési képviselők mentelmi jogukban bízva olyan módon vádaskodtak és nyilatkoztak, ami méltatlan az Országgyűléshez".
(22.40)
A véleménynyilvánításnak a világon mindenhol vannak korlátai. Ezek a korlátok általában nem országgyűlési határozati javaslatok, és nem a kormánypárti többség minősíti egy határozati javaslattal, hogy képviselői vagy nem képviselői megnyilatkozás méltó vagy méltatlan. Egy országgyűlésben értelemszerű, hogy vélemények ütköznek, értelemszerű, hogy ezek a vélemények eltérnek egymástól, és ennek a korlátait az alkotmány, a büntető törvénykönyv és jogszabályok rögzítik. Amennyiben valaki túllép ezeken a jogszabályi lehetőségeken, megvan ennek a szankcionálása.
Ha valaki tehát úgy érzi, hogy vádaskodtak vagy rágalmaztak, lehetősége van arra, hogy az adott személy - még ha országgyűlési képviselői is - ellen eljárást kezdeményezzen, és egészen biztos, hogy lehetősége lesz igazának a bizonyítására. Egyelőre - és hangsúlyozni kívánom - egyetlen konkrét példát sem hallottam erre, tehát egy kicsit barátságtalannak is érzem a képviselő úr részéről, hogy anélkül, hogy az általános vitában nevesítette volna, konkrétan megmondta volna ezeket a kifogásokat, melyeket úgy ítél meg, hogy vádak, vagy úgy ítél meg, hogy méltatlanok az Országgyűléshez, nevesítette volna, elég általánosan és így - a hitelét nyilván jelentősen rontva - teszi ezeket az állításokat.
Összefoglalva: tisztelettel azt javasolnám a Háznak, hogy valóban próbáljuk meg, keressünk olyan határozati javaslatot, ami kormánypárti és ellenzéki oldalon tapasztalhatóan kifejezi a közös szándékot. A magam részéről kísérletet tettem az összeférhetetlenség szabályozásában és a beszámoló készítésében. Kapcsolódó módosító javaslattal tovább próbáltam finomítani, és a magam részéről nyitott vagyok - és a képviselőcsoportom is - minden konstruktív javaslatra, de tisztelettel azt javasolnám, hogy ne próbáljon a jelentéshez gyakorlatilag plusz megállapításokat tenni - nemcsak anélkül, hogy érdemben indokolná, hanem ez egyszerűen nem használható, nem járható út -, és sokkal többet segítene az ügyön, hogyha határozati javaslat formájában meg tudná fogalmazni azokat a teendőket, amelyek előttünk állnak, mert igazándiból az vinné előre a dolgot.
Köszönöm, hogy ilyen késői órában meghallgattak. Köszönöm a türelmüket.
