KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, valóban nem vitatható, hogy annak a tisztított ivóvízmennyiségnek, amelyet locsolásra használnak egy jelentős része nem kerül a csatornába közvetlenül, és ilyen módon érthető képviselő úr az a kérdése, hogy vajon ezek után miért kell csatornadíjat fizetni.
Azonban - és ezt nagyon fontosnak tartom - ez a kérdés évek óta a parlament színe előtt van; az előző és a jelen kormányban is fel-felbukkant. Tavaly éppen Szili Katalin, a környezetvédelmi államtitkár asszony válaszolt hasonló kérdésre itt, a parlament nyilvánossága előtt. Európa-szerte nem adottak annak a feltételei, hogy ténylegesen és pontosan meg lehessen állapítani, mennyi a tényleges csatornaszennyvíz-mennyiség; kivéve egy módszerrel, a méréssel.
Az 1995 januárjában kiadott KHVM-rendelet pontosan azt tartalmazza, hogy azok a fogyasztók, akik mérik, hogy az adott fogyasztónál a csatornába mennyi szennyvíz jut, a mért szennyvíz alapján fizetik a díjat. Akik pedig ezt nem tudják mérni, azok jobb vetítési alap híján a felhasznált vízmennyiség alapján fizetik. Ugyanakkor ez a rendelet - ahogy ön is mondta - lehetőséget ad az üzemeltető vagy az ármegállapító önkormányzatok számára, hogy kedvezményt adjanak. Magyarországon a csatorna- és vízközüzemek több mint 90 százaléka önkormányzati tulajdonban van, az önkormányzatok árhatóságként élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy kedvezményt adnak.
Ugyanakkor ez a kérdés nem ennyire egyszerű; ezt mutatják azok a szakmai elemzések, amelyek Európa-szerte ismertek. Ezek az elemzések azt mutatják, hogy ha mérnénk a szennyvíz mennyiségét, akkor sem járnánk el teljesen korrektül, hiszen Európa-szerte és a világban a legtöbb helyen úgynevezett egyesített csatornaszelvények vannak. A lakásokból, az ingatlanokból vagy a közüzemekből befolyó víz az egyesített szelvénybe kerül, és így kerül a tisztítóműbe. Tehát ebben az esetben azt is figyelembe kellene venni, hogy az esővíz mennyiségével növelni kellene a tisztítandó vízmennyiséget, hiszen ezek ugyanúgy terhelik a szennyvíztisztító telepet.
A másik nagyon fontos szempont, hogy éppen a kiskertekben, ahol valaki csak virágzó kertecskét akar locsolni, a gyűjtött esővízzel történő locsolás nemzetgazdasági szinten, de azt hiszem, az egész vízháztartás szintjén is sokkal természetbarátabb és természetesebb dolog, mint a nagy költséggel tisztított ivóvízzel történő locsolás. Éppen ezért a kiskertekben általában - úgy, mint régen, hagyományosan - gyűjtött esővízzel célszerű locsolni, főleg akkor, ha nem gazdaságról van szó, hanem egyszerűen a ház közvetlen környezetének locsolásáról.
Még egyszer hangsúlyozom: semmi nem tiltja, hogy méréssel történjen a megállapítás. A képviselő úrral egyetértek abban, hogy ugyanakkor ezek a mérőrendszerek nem terjedtek el. Európa-szerte sem terjedtek el, hiszen ma egy ilyen mérőrendszer telepítése 150 ezer forint és 2 millió forint közötti nagyságrendben van. Tehát azt hiszem, nagyon hosszú távon ennek megtérülése az egyéni fogyasztók számára nem következne be. Ugyanakkor Magyarországon a nagy ipari fogyasztók - vagy Budapesten épp az ön által említett területen a gyógyszergyárak, a palackozó üzemek, tehát a nagyobb ipari fogyasztók - élnek azzal a lehetőséggel, hogy mért szennyvíz alapján fizetik a díjat.
Szeretném még egyszer összefoglalni: sem környezetvédelmi szempontból, sem szakmai megfontolások alapján nem teljesen helyénvaló az az elgondolás, hogy adjunk kedvezményt a locsolásra. Hozzá kell tennem, hogy ennek a mértéke nagyon kérdéses. Budapesten részese voltam annak az önkormányzati döntésnek - mint képviselő -, amikor döntöttünk a 10 százalékos kedvezmény megadásáról. Ugyanakkor ez nehéz kérdés volt, hiszen Budapesten és Magyarországon az egyéni fogyasztók általában nem rendelkeznek egyéni mérőórával, nagyon sok a tömbösített mérőóra. Azonkívül évente egyszer, legfeljebb kétszer történik leolvasás, ami nagyon megnehezíti annak eldöntését, hogy vajon ténylegesen mennyit is fordítanak locsolásra. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
