PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ (MDF): Még egyszer köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ország biztonságát nagyon sok alkotóelem határozza meg: mindenekelőtt lehetne említeni a külpolitikát, a gazdasági kapcsolatokat, a társadalmi rendet - hogy demokrácia-e vagy sem -, a tőkebefektetések szerkezetét, az emberi kapcsolatokat, a turisztikát és természetes módon a hadsereget, a fegyveres erőket.
Tehát a hadsereg, a fegyveres erők, a határőrség nem kizárólag határozzák meg egy ország biztonságát, de azt sem lehetne mondani, hogy mellékes szempontot jelenítenek meg. Ami most előttünk fekszik - a fegyveres erők létszáma -, természetesen ugyancsak nagyon fontos alkotóeleme annak, hogy mire használható a fegyveres erő és mire nem, de nem kizárólagos módon. Az az előterjesztés, ami előttünk fekszik - békében körülbelül hatvanezer katona, és békében körülbelül húszezer határőr -, adott esetben lehet sok, vagy lehet kevés is. Önmagában, így ezt a kérdést nem lehet megtárgyalni és eldönteni, nem lehet egyértelműen állást foglalni anélkül, hogy ne ismernénk a körülményeket.
Az tehát, hogy egy fegyveres erő végső esetben - hangsúlyozom, csak és kizárólag végső esetben - mire alkalmazható és mire nem, az egyértelműen a körülmények függvénye. Mindenekelőtt arra szoktak gondolni a szemlélők, hogy elsősorban az jelent kockázatot, ha egy hadsereg, egy fegyveres erő túl nagy létszámmal, túl nagy technikával rendelkezik, tehát az az ország - hogy úgy mondjam - túlfegyverkezik, és ezzel a túlfegyverkezéssel felborítja azt az egyensúlyt, amire oly sok példát láttunk az elmúlt évtizedekben vagy ebben az évszázadban.
Szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy van egy nagyon lényeges másik lehetősége is az erőegyensúly felbontásának - kimondottan a katonai fegyveres erő oldaláról -, ez pedig az alulfegyverkezés esete. Az, hogy egy ország túlfegyverkezik vagy alulfegyverkezik, önmagában szintén nem állapítható meg, attól függ, hogy a környezetében mi történik.
Addig, amíg Magyarország az 1990-es rendszerváltoztatás kezdete óta folyamatosan csökkentette a haderejét, a fegyveres erejét, ez jó darabig a környezetünkben is így történt, körülbelül 1994-95-ig. Addig, amíg nálunk a 140 ezer - közel 150 ezer - fős hadsereg '94-re körülbelül 100 ezer főre csökkent, addig nagyjából ezek a folyamatok zajlottak a szomszédainknál is. Mára azonban ez a helyzet alapvetően megváltozott. Szomszédainknál ez a csökkentési folyamat megállt - és most persze még csak létszámokról beszélek -, nálunk viszont tovább zajlik. Ha csak önmagában a létszámokat nézzük, előállhat egy olyan helyzet, amikor úgy tűnik a külső szemlélő számára, mintha alulfegyverkezés irányába mozdulnánk el, és ezzel mintha mi magunk teremtenénk biztonságpolitikai kockázatot a térségben.
Persze a létszám önmagában nem elég annak megítélésére, hogy egy haderő mire képes és mire nem. Hiszen a létszámon belül is döntő az, hogy milyen a kiképzettsége, milyen a morális állapota, milyen az összetartása, milyen az alkalmazhatósága egy ilyen haderőnek, és akkor még mindig csak a személyi kérdésekről, a személyi, szubjektív oldalról beszéltem.
De legalább ilyen fontos a technikai oldal megvizsgálása is, hiszen ez a kettő együtt - a felszerelés milyensége, az utánpótlás, a logisztika képessége: az objektív oldal és a szubjektív, a személyi oldal - mutatja meg, hogy adott esetben mit várhatunk el fegyveres erőinktől vagy mit nem.
Azt kell tapasztalnunk, hogy ez a folyamat, amely a létszámcsökkentéssel ilyen régóta tart, más szempontból is kritikus helyzetet teremtett. Abból a szempontból teremt kritikus helyzetet, hogy egy bizonyos - még elfogadható kockázatúnak minősített - védelmi szint alá esik a magyar fegyveres erők képessége.
(17.30)
Történik mindez azért, mert a létszám csökkentésével - amely drasztikus az elmúlt másfél-két évben - párhuzamosan nem történik meg mindaz a lépéssorozat, amely ezt ellensúlyozhatná, tehát mindenekelőtt a technika fejlesztése, a kiképzési szint javítása, a morális állapot javítása, az átlátható költségvetés megteremtése, azok a szervezeti intézkedések, amelyek hatékonyabbá tennék ezt a sereget, tehát mindaz, amivel ellensúlyozni lehetne a létszám csökkentését.
Ez a két folyamat együtt határozottan kirajzoló módon azt eredményezi, hogy a kritikus szint alá esett a magyar fegyveres erők alkalmazhatóságának szintje, és ez komoly kockázatokat vet fel. Távol álljon tőlem, hogy falra fessem az ördögöt, és bárkit is azzal riogassak, hogy háborús veszélynek vagyunk kitéve. Szerencsére ez nincs így, legalábbis állami, tettenérhető szinten. Környezetünkben nincs olyan törekvés, amely háborúval fenyegetne minket, és a mi doktrínánk is abszolút védelmi jellegű, nincs ellenségképünk, és ez így helyes.
De szükséges azt kimondani, hogy ha ez a folyamat úgy tart tovább, mint ahogy eddig, és a honvédelmi miniszter úr és a belügyminiszter úr által beígért technikai fejlesztések, a kiképzési szint javítása, a szervezeti intézkedések nem hozzák meg azt az eredményt, amelyet egyébként joggal várhatnánk tőle, akkor állandósul ez a kritikus szint alatti védelmi képesség. Állandósul, hiszen a létszám olyan alacsony szintre esik, amely nem ellensúlyozható azzal, ami nem történik meg a másik oldalon.
Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg azt, képviselőtársaim, hogy nemcsak ellenzéki képviselők véleménye mindaz, amit itt elmondok. Hanem három héttel ezelőtt egy kormánypárti képviselőtársam, Szabó Miklós, nagyra becsült szabad-demokrata képviselő azt mondta a honvédelmi bizottság ülésén, hogy a honvédség nem képes megfelelni alkotmányos és törvényekben előírt kötelezettségeinek. Ezek nagyon súlyos szavak, nagyon súlyos kijelentések. S a legnagyobb probléma tulajdonképpen az, hogy ilyen és ehhez hasonló kijelentések visszhang nélkül maradnak a magyar parlamentben, a magyar politikai közéletben.
Ez az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat, amely tehát most ugyan önmagában - idézőjelben mondom - "csak és kizárólag" a fegyveres erők, tehát a honvédség és a határőrség létszámát határozza meg, és nagyon alacsony - a kívánalmakkal ellentétben és más ellentételezések hiánya miatt alacsony - szinten határozza meg, önmagában tehát ez a határozati javaslat éppen ezen elmondott okok miatt nem támogatható, és ennek megfelelően a Magyar Demokrata Fórum képviselői nemmel fognak szavazni erre az előterjesztésre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
