DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú késés után került a tisztelt Ház elé a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat, hiszen a gazdasági reklám a verseny része. Mivel mi működő piacgazdaságot akarunk, ezért egyértelmű, hogy a reklámszabályozásra szükség van. De szükség van azért is, hiszen a jelenlegi szabályozás heterogén és többszintű. Márpedig az 1987. évi XI. törvény 18. §-a egyértelműen meghatározza, hogy a jogszabályalkotásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű. Tehát ezt a javaslatot már rég elő kellett volna terjeszteni.
A Független Kisgazdapárt üdvözli a szándékot, hogy végül is, hosszas előkészítés után a Ház elé került ez a nagyon fontos javaslat. A korábbi időben több jogszabály foglalkozott a reklám bizonyos oldalaival. Ez nehézkessé tette a jogalkalmazást. A most benyújtott reklámtörvény-javaslat ezt a szétaprózottságot sajnálatos módon csak részben tudta megszüntetni. A törvény magában foglalja a médiatörvényt, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt is. Úgy gondolom, rögtön meg kell jegyeznem: most lehet igazán sajnálni, hogy ezek a törvények nem sikerültek igazán jól, amint annak idején erre több vonatkozásban is rámutattunk. Így a most beterjesztett reklámtörvény egy sok hiányosságot magában foglaló alapra épül. Az egységes szerkezetet az sem segíti elő, hogy csupán jelzi a mostani beterjesztés: a szabadtéri reklámozásról további, ma még ismeretlen tartalmú törvény megalkotását tervezik.
Az elmúlt években a reklámtörvény tervezetének számos változatát készítette el a kormány, amelyeket szakértői szinten megvitattak. Dicsérendő, hogy ilyen széles körű előkészítés előzte meg ezt a törvényt. Ez a módszer kétségkívül javította az előterjesztés minőségét, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy több hiányosságra felhívjuk a figyelmet. Így például ismételten felrúgták a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény előírásait. Most sincs hatásvizsgálat. Miután erről a helyről számos alkalommal felhívtam a kormányt arra, hogy tessék a rá irányadó jogszabályokat betartani - és ne csak az állampolgároktól várják el a törvények betartását -, hadd idézzem az 1987. évi XI. törvény 18. §-át, amely kimondja: "A jogszabály megalkotása előtt, a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának lehetőségét. Meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit." Ez nem történt meg.
Hogy ez milyen súlyos következményekhez vezethet, hadd utaljak arra, hogy a most folyó és még le nem zárult mezőgazdasági demonstráció kapcsán a megkérdezett demonstrálók is azt kifogásolták: úgy változtattak a szabályozókon, hogy a hatásvizsgálatokat nem folytatták le, és ezért a rendelkezést hozók fel sem mérhették, hogy milyen kedvezőtlen hatása lesz a mezőgazdaságra bevezetett módosításoknak. Ennél a törvénynél is ki kell mondanom: beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy a kormány ismételten nem tartotta be a rá vonatkozó előírásokat.
Ugyanakkor dicsérőleg kell megjegyeznem, nagyon fontosnak tartom, hogy végre vannak szankciók a törvényben. Azt hiszem, amikor megállapítom, hogy vannak szankciók, akkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a szankciórendszer sem megfelelő, és olyan hiányosságai vannak ennek az egész szankciórendszernek, mint például: a reklámtilalmak és -korlátozások megszegőivel szembeni szankciót az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. számú kormányrendeletre is alapozza - és természetesen sok egyéb másra is. Azt hiszem, nem kell különösképpen indokolnom, hogy a '68-as szabálysértési rendelet semmiképpen sem vehette figyelembe a mai élet jellegzetességeit; tehát legalábbis szakadék van a szankciók rendszere és az élet követelményrendszere között.
A különböző állami intézmények feladata az őrködés a törvény betartása felett, így ezt a feladatot a törvény a Gazdasági Versenyhivatalnak és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek osztotta ki. Ez helyeselhető, ugyanakkor rá kell mutatnom arra, hogy a kezdeményezésnek ebben a körben automatikusnak kellene lennie. Sajnálatos módon viszont a reklámtörvény az állampolgári és közületi bejelentésekre - a törvény megfogalmazása szerint: kérelmekre - alapozza az eljárás rendszerét. Úgy gondolom, hogy nem kérelmekre kellene várni, hanem egy olyan automatikus mechanizmust kellene kiépíteni, ami kellő védelmet nyújt abban a körben, amelyet a törvényalkotó elhatároz. Ezt már a versenytörvény módosításakor is kifogásoltam ugyanerről a helyről, hiszen ez a gyakorlat az oka annak, hogy a Versenyhivatal egy év alatt mindösszesen néhány tucat esetben tudott eljárni, ami majdhogynem komolytalanná teszi a Versenyhivatal működését.
(10.30)
Ugyanilyen félelem él bennem most ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hiszen nem hinném, hogy célszerű lenne visszamenni a szocialista társadalmi rendszer bejelentéses eljárásaira, ahelyett, hogy a törvény védelme a megfelelő automatizmus kifejlesztéséhez kapcsolódna.
Azt kell hogy mondjam, nem tartom a törvény pozitívumának azt sem, hogy a szankció mértékét még nagyjából sem határozza meg, hanem azt az eljáró intézmények mérlegelési körébe engedi át. Itt úgy gondolom, hogy ebben az esetben utat nyit az önkényeskedésnek, a szubjektivizmusnak. Sokkal nagyobb lehetőségét látnám a törvényes út betartásának, ha a szankciórendszert megfelelő rendező elvek szerint beépítette volna a törvénybe.
Mivel a reklám a verseny fontos eleme, ezért a szabályok megsértői számára az egyik legjelentősebb szankció a nyilvánosság. A törvény ugyanakkor nem intézkedik az intézkedések közzétételének kötelezettségéről, amit viszont kifejezetten hibának tartok. Helyesnek tartom ugyanakkor, hogy a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője egyetemlegesen felel a szabályok megsértése tekintetében. Ezért megfelelő adatokat gyűjtenek, ennek körét azonban túl szélesnek tartom. Teljesen felesleges például, hogy egy kifogást konkrétan is megnevezzek, a reklámmegrendeléshez a kamarai tagság igazolványának a bemutatása. Úgy gondolom, ez a bürokratizmusnak olyan teret nyújt, ami nem kívánatos.
Helyes ugyanakkor, hogy külön jogszabályban meghatározott esetekben minőségi tanúsítvány, vagy megfelelőségi tanúsítvány benyújtását kell eszközölni. Ezek fontos garanciális elemek a termék minőségét illetően.
A törvény felsorolja azokat a tevékenységeket és termékeket, amelyeket tilos, vagy csak bizonyos korlátokkal szabad reklámozni. Ez mindenképpen egy nagyon fontos része ennek a törvénynek. Ezzel a felsorolással nagyjából egyet is értek. Érthetetlen azonban a számomra az, hogy a törvény tiltja az olyan reklámot, amely adómentesség, adókedvezmény vagy más adóelőny ígéretét tartalmazza. Azért állok értetlenül a törvénynek e rendelkezése előtt, mert vagy igaz, hogy ez az adókedvezmény jár, vagy nem igaz. Ha igaz, akkor egyszerűen érthetetlen ennek a tiltása. Tehát én úgy gondolom, hogy ha az ígéret reális, akkor nem kellene azt eltitkolni, és különösképpen nem kellene törvényi előírással kötelezni az eltitkolásra. Az adóelőnyök feltételezhetően gazdaságpolitikai célokat szolgálnak, amit a mi megítélésünk szerint a reklám csak elősegíthet, ezért ezeket szinkronba kellene hozni.
A tiltott reklám érthetően a fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok, illetőleg a csak orvosi vényre kiadható gyógyszerekre vonatkozik. Ezt helyeseljük.
A törvénynek valószínűleg a legnagyobb érdeklődést kiváltó része ugyanakkor az egyedi korlátozásokról szóló felsorolás és azoknak a megközelítése. Itt a reklámozás csak bizonyos korlátok között lehetséges. A gyógyhatású készítményeken kívül a dohánytermékek és az alkohol reklámozásának a korlátozására kerül sor.
A dohánytermékeknél és az alkoholtartalmú italoknál természetesen a szabályozás szigorúbb - ezzel mi egyet is értünk. A reklámozást azonban nem kell teljesen megszüntetni, hiszen ezzel megnehezítenénk a minőségi cserét, megnehezítenénk az egészségre kevésbé ártalmas termékek megjelenését. A fogyasztóknak ezekről a termékekről - tehát az egészségre kevésbé ártalmas vagy jobb termékekről - is megfelelő tájékoztatást kellene kapniuk.
Helyes, hogy az egészségre ártalmas termékek fogyasztását nem szabad ösztönözni. De hadd mutassak rá arra, hogy ennek érdekében nem a terméket kell elrejteni, hanem az ahhoz vezető utat nem lenne helyes kiépíteni. Tehát a szokást nem lenne szabad propagálni. Így, mondjuk, rámutatnék arra, hogy a cigarettatilalom tekintetében sokkal többet jelent, hogyha, mondjuk, nem fognak dohányozni a televízióban, nem fognak dohányozni az iskolákban vagy a rendelőintézetekben. A hatékonyságot tehát erről az oldalról is meg lehet közelíteni.
Az alkohol reklámozása szabadabb, mint a dohánytermékeké. Itt felmerül egy törvényességi aggályom, mert a szabályozást illetően külön kimondja a jogalkotásról szóló törvény, hogy az azonos vagy hasonló életviszonyokat hasonló módon kell szabályozni. Itt nem tudom, hogy feltétlenül indokolt-e ez a nagy különbségtétel a kettő között. Erre külön felhívom a figyelmet. De természetesen egyetértünk azzal, hogy nem reklámozhatók a dohányipari termékek a kereskedelmi tévében és rádióban. De ismétlem - már be is fejezem elnök asszony, mert azt hiszem, kezdem túllépni az időmet -, hogy az egységes szabályozás célszerűbb lenne.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mi megértjük, hogy szigorú a szabályozás, de ennél szigorúbb szabályozást azért nem szabad bevezetni, mert akkor már értelmetlenné válna maga a reklám. Mert úgy gondoljuk, hogy megszűnne a reklám, hogyha a szabályozás még ennél is szigorúbb lenne.
A Független Kisgazdapárt végül is egy nagyon fontos törvényjavaslatnak minősíti a beterjesztett törvényjavaslatot, az számos vonatkozásban megfelelő megoldásokat is tartalmaz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Igaz, hogy néhány tekintetben a módosításokat szükségesnek tartjuk, de egészében támogatjuk a törvényt. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
