DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, elnézik nekem, ha egy gondolat erejéig eltérek a bejelentett témámtól, és köszönetemet fejezem ki Nagy Frigyes miniszter úrnak, hogy ittmaradt az ülés végéig, és egy napirend utáni felszólalásra ő reagált, nem pedig az államtitkára. Úgy gondolom, biztos, hogy a miniszter úrnak éppen elég gondja, baja van, de ez egy országgyűlési képviselő iránti tiszteletének a jele, és ezt örömmel kell nyugtáznom. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hét politikai eseményei részben örömre adtak okot, részben azonban aggodalomra és félelemre. Soha nem látott mértékű agrárdemonstráció bontakozott ki. A miniszterelnök úr egy lakossági fórumon olyan kijelentéseket tett, amelyek részben az '50-es évek érvelését idézték föl.
A Postabank botránya kapcsán éppen Akar államtitkár úr volt az, aki szintén egy olyan kijelentést tett - utalván bizonyos politikai erőkre a Postabank-botrány kirobbantásában -, amelyek nem tesznek jót a közigazgatás hírének. Medgyessy pénzügyminiszter úr is egy újabb Bokros-csomaggal fenyegette meg a termelőket.
Másik oldalon, hét végén tartotta a Magyar Demokrata Fórum az országos gyűlését, ahol meghirdette egy hármas pilléren nyugvó programját. Ez a három pillér: a rend, a biztonság és a gyarapodás.
Rend azért, mert jelenleg az országban gránátok robbannak, kézi páncéltörővel Budapesten éjszaka egy házat telibe lehet találni. Az adócsalók paradicsomának nevezik Magyarországot. Külföldről olyan hírek érkeznek, hogy Budapest Európa Bangkokja, már mint a prostitúció tekintetében, és a gyermekprostitúciót is értik ez alatt. Ebben az országban a szabályok betartása nem erény, hanem bűn.
Biztonság kellene, mert a biztonság jelenti azt, hogy a magyar állampolgárok a jövőjüket ki tudják számítani, stabil jogrendszer mellett meg tudják tervezni a saját életüket, meg tudják tervezni gyermekeik, unokáik jövőjét.
Az adójogszabályok stabilitása biztosítja a harmadik elemet, a gyarapodást, hiszen csak abban az országban lehet gyarapodni tisztességes módon, ahol a keretek adottak, ahol nem évente változnak az előírások, és nem az az állami politika célja, hogy a költségvetés feneketlen zsákját betömjék, hanem az, hogy egy államnak a polgárai gyarapodjanak, békében és boldogságban éljenek. Természetesen azt is jelenti ez a gyarapodás, hogy legyen munkaalkalom, hogy megfelelő szabályok védjék ne csak a munkavállalókat, hanem a munkaadókat is. Legyen tisztességes haszna a vállalkozásnak, de a vállalkozó vállalja az adóterheket is, és vegyen részt a közteherviselésben.
Ennek a hármas alapelvnek a megvalósításában az államnak élen kell járni. S akkor, amikor egyre-másra terjednek nem a megalapozatlan hírek, hanem a bűnvádi eljárások, hogy korrupt a rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, hogy a privatizáció során számtalan visszaélésre kerül sor, megállapíthatjuk, hogy az állam a renddel kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti.
Ha a biztonság fogalomkörében - és most konkrétan a jogbiztonságot emelném ki - azt tapasztaljuk, hogy az állam, a kormány élen jár abban, hogy nem tartja be a jogszabályokat, és ezáltal igen rossz példát mutat - utalván arra, hogy például a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény végrehajtási rendelete január 1-jén kellett volna hogy hatályba lépjen, de a mai napig nem lépett hatályba; hogy a garantált árakat bizonyos agrártermékek esetében hónapokon keresztül nem hirdették meg; hogy számtalan jogszabály meghozatalára nem került sor, bár részben meg lett ígérve, részben az Alkotmánybíróság kötelezte erre az Országgyűlést és a kormányt; hogy a mai napig nincs elnöke az Állami Számvevőszéknek hosszú-hosszú hónapok óta; hogy az Alkotmánybíróság bíráinak megválasztása során micsoda politikai hercehurca bontakozik ki; hogy igazából nincsen szociális háló fonva azok köré, (Sic!) akik önhibájukon kívül nem tudnak dolgozni, megbetegednek, egészségük megrokkan; hogy Magyarországon rohamos mértékben csökken a gyermekek száma, viszont igen nagy mértékben nő az ország népességének a fogyása -, akkor megállapíthatjuk, hogy Magyarországon nincs biztonság.
Ha a gyarapodás témakörét nézzük, hasonlóképpen negatív megállapításokat kell tennünk. Magyarországon nem az gyarapszik, aki tisztességesen dolgozik, hanem az, aki megkeresi részben a kiskapukat, részben pedig - azt hiszem, nyugodtan kimondhatjuk - bűnelkövetővé válik. Ezekkel a személyekkel szemben a hatóságok nem járnak el a törvény teljes szigorával, hanem sok esetben igyekeznek eltussolni az ügyeket, nem akarják tudomásul venni, hogy az állampolgárok többsége abban érdekelt, hogy akik tiltott módon jutnak vagyonhoz, azoktól ezt a tiltott módon megszerzett vagyont az állam vegye el. Akkor, amikor egyes személyek tízmilliós gépkocsikon száguldoznak, bevallott jövedelmük a minimálbért sem éri el, az állampolgárok többsége értetlenül áll a tény előtt. Miért? Miért és hogyan lehet ez? Amikor kacsalábon forgó villák épülnek, több száz millió forintos ingatlanok kelnek el, és a jövedelmek eredete tisztázatlan, az állampolgárok megkérdezik a saját államuktól, miért tűri ezt.
(21.20)
Akkor, amikor egy országban megtörténhet az, ami megtörtént Magyarországon, hisztériakeltés ürügyén megrohanták egy bank fiókjait - és annak ellenére, hogy felelős személyek nyilatkoztak: "nem kell aggódni, a pénz rendelkezésre áll", a polgárok mégsem hittek a felelős személyeknek, és szombaton és vasárnap is megrohanták, igaz, hogy csökkenő mértékben, de elég jelentős összeget kivéve egy bankból -, akkor a felelős kormányzatnak el kell gondolkodnia azon - a felelős parlamentnek is -, miért csappant meg a politikába vetett bizalom. Miért nem hiszik el az állampolgárok, hogy ez az ő államuk?
E kérdés megválaszolásánál óhatatlanul felmerül az emberben, egy képviselőben, hogy a kormányzat felelős beosztású tisztségviselői úgy járnak-e el, ahogy adott helyzetben általában elvárható, vagy sem. És ha ez az utóbbi valósul meg, akkor kit terhel a felelősség?
Hétfő este az egész ország láthatta, hogy a miniszterelnök úr egy lakossági fórumon - Budapest XX. kerületében - igyekezett elhitetni a fórumon részt vevőkkel, hogy akik tüntetnek az országutakon, és a traktorjaikra kitűzték a nemzeti színű zászlót, azok valójában - bizonyos értelemben - a városi lakosság, a bérből és fizetésből élők rovására részesülnek a társadalombiztosítás javaiból, mert nem járulnak hozzá oly mértékben a társadalombiztosítási terhekhez.
Megmondom őszintén, ez engem tényleg az '50-es évek demagógiájára emlékeztetett. Akkor próbálták meg - a '40-es évek második felétől kezdve - kulákoknak, arisztokratáknak, horthysta katonatiszteknek minősíteni az emberek egy részét. Nem akarom sorolni azokat a kategóriákat, amelyekkel sikerült a magyar társadalmat - amely hihetetlen energiával és lelkesedéssel fogott a második világháború okozta károk kijavításához és egy új ország fölépítéséhez - megosztani. Ez a megosztás sikerült - tudjuk, hogy mi lett belőle.
Talán most fölösleges ilyen ellentéteket szítani, mert a másik oldal nem kérdezi meg, hogy vajon azok a milliárdok, tízmilliárdok, amelyek egyes iparvidékek úgymond megsegítésére fordítódtak az utolsó néhány évben, kiknek a rovására lettek odaadva. Vagy ugyan a mezőgazdasági szféra javára történt, hogy elengedték az állami vállalatok több száz milliós, esetleg milliárdos tartozásait? Vagy ugyan az agrárszféra-e az, amely több, mint száz milliárd forinttal tartozik a társadalombiztosításnak, vagy a bérből és fizetésből élők munkaadói nem fizették be azokat a tb-terheket, amelyeket ha beszedtek volna, akkor föl sem merülne a társadalombiztosítás sanyarú helyzete.
Akármennyire is lakossági fórumon vesz részt a miniszterelnök úr, szavait mindig úgy kell értékelni, hogy ő a kormány első embere, akinek az ország lakosságát nem megosztania, hanem integrálnia kellene. Sajnos, e téren nemcsak a miniszterelnök úr illethető feddő szóval, hanem pénzügyminisztere is.
Nem hiszem, hogy szakemberek számára valóban hihető lenne, hogy ha a kormány támogatná, és elfogadta volna a mezőgazdasági tüntetők követeléseit, akkor újabb Bokros-csomag elé nézne az ország. (Dr. Toller László ingatja fejét.) Ez a kijelentés - bárhogy ingatja a fejét Toller képviselő úr - szakszerűtlen. (Dr. Toller László: Így igaz.) Tudjuk jól, hogy ez nem igaz. Nem egy olyan milliárdos, többmilliárdos vagy százmilliárdos megtakarítás lenne ez, mint amit a Bokros-csomagtól reméltek kormánypárti képviselőtársaim, csak mostanra kiderült, hogy ez nem vált be. (Pozsgai Balázs: Bokros nem jön vissza még egyszer!) Egy felelős pénzügyi vezető nem engedheti meg magának, hogy nemcsak a lakosság körében, hanem a szakemberek körében is hiteltelenné váljon.
A harmadik kijelentés, amivel ma még szeretnék foglalkozni, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának a Postabank-botrány kapcsán tett kijelentése volt. Személyesen azért is fájlalom államtitkár úr e megjegyzését, mert ön volt az (Akar Lászlóhoz:), aki az Agrobank-ügyben tanúsított nagyon makacs és ádáz küzdelmem során... - amikor igyekeztem rábírni önt s a pénzügyi kormányzatot, hogy tegyen lépéseket azon fiókvezetők és magasabb szintű bankvezetők megbüntetésére, akik visszaéltek a betétesek bizalmával, a pénztári zárás után még egyszer kinyitották a fiókokat, értesítették az ismerősöket, a barátokat, több százmillió forintot fizettek ki annak tudatában, hogy éjfélkor zárolják az Agrobank számláit, és annak tudatában, hogy elképzelhető, hogy a többi betétes pénze veszélybe kerül, az ön válaszát elfogadta a kormánypárti többségű Országgyűlés, hogy még munkajogi felelősségre vonást sem lehet kezdeményezni ezen bankvezetők ellen.
Ön tehát - az én megállapításom szerint - kormánypárti képviselőtársaival nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bankrendszer bizalma megingott. (Sic!); megingott, mert egy ilyen eset felelősségre vonás nélkül megtörténhetett. Ezért számomra egyáltalán nem volt meglepő, hogy a Postabank esetében elég volt - adott esetben - egyetlenegy kis rémhírecske, s a betétesek - okulván a korábbi bankcsődök tapasztalataiból - valóban fölültek - én is azt mondom - az alaptalan híresztelésnek: megrohanták a Postabankot.
Ilyen helyzetben azt mondani, hogy politikai erők is állnak vagy állhatnak emögött, annak a következménye az, hogy most kénytelen vagyok az államtitkár urat felszólítani, udvariasan megkérni: mondja meg, hogy milyen politikai erők álltak a Postabank körüli botrány mögött. Mert anélkül, hogy megnevezném azokat a politikai erőket, a jelenlegi helyzetben méltánytalan vádakkal illethetek mindenféle politikai erőt, amely a zavarkeltés újabb eszköze; nem a tisztánlátást segíti, nem a kedélyek megnyugtatását, hanem hozzájárul a rémhírterjesztéshez. Mert egy újabb szóbeszéd keletkezhet, hogy ugyan milyen politikai erők állhatnak emögött. Ha ön tudja, akkor nevezze meg, ha nem tudja, akkor pedig kár olyat mondani, amiről nincs tudomása.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy amikor a Magyar Demokrata Fórum 11. országos gyűlése a rend, a biztonság és a gyarapodás hármas jelszavát fogadta el, és úgy véli, hogy ezen hármas jelszó megvalósításával ez az ország kikerülhet abból a nagyon nehéz helyzetből, amibe került, jól döntött. E hármas jelszó megvalósítására törekszem én és a Magyar Demokrata Fórum. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
