KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immár február eleje óta az ország nyilvánossága előtt folyik a magyar mezőgazdaság, elsősorban a mezőgazdasági kistermelők termelési, megélhetési válsága miatt kirobbant, tiltakozásokkal, útlezárásokkal tarkított társadalmi vitája. Régi és új érdekvédelmi szervezetek magyarázzák a készségesnek látszó kormánynak azt, amit az elmúlt év során körülbelül 30 oldalnyi napirend utáni felszólalásomban én is próbáltam előrevetíteni.
A mezőgazdaságban az alapanyagok, az energiahordozók árának sokszorosra való növekedésével és ezekben az árakban jelentkező hatalmas adótételek miatt a termelési költségek az egekbe szöktek. Ezen termelési költségekkel még az 1996-os, viszonylag kedvezőbb gabonaárak mellett sem keletkezett olyan jövedelem, mely a termelőknek biztonságos megélhetést nyújtott volna. A pár év előtti aszály sújtotta területek veszteségeit ma már nyilvánvaló, hogy a kistermelők - az állami támogatás hiánya miatt - még két-három évig nyögni fogják. A forgótőke hiánya lehetetlenné teszi a magasabb szintű művelést, mely nagyobb jövedelmezőséget jelentene minőségben és mennyiségben is. A magasabb vertikumú termelés, feldolgozás - beleértve az állattenyésztést is - egyrészt az állami intézkedések miatt, másrészt a vásárlóerő csökkenése miatt nem jövedelmező.
Ebben a helyzetben mindenki azt várta, hogy a kormány a tőle elvárható szakértelem és helyzetismeret birtokában nyugat-európai mintára megnöveli a termelők állami támogatását, annál is inkább, mert a mezőgazdasági exporttermékek a mai Magyarországon még mindig stratégiai jelentőségűek. Ezt várta mindenki a meghirdetett nemzeti agrárprogramtól is. Sajnos, az elmúlt év nyarától már hallani lehetett az én felszólalásom utáni államtitkári válaszból is, hogy a kormány valami egészen más utat választott, majd az adótörvény-tervezetek kiadásakor, ősszel nyilvánvalóvá vált, hogy a monetarista lobby a kormányon belül félrelökte a szakminisztérium érveit és - mint előző felszólalásomban már elmondtam - ahelyett, hogy a termelők megsegítésére próbált volna a jövő érdekében forrásokat biztosítani, megpróbálta a semmit lefölözni.
Az európai integráció céljaival és elfogadott normáival teljesen ellentétes, itt-ott a magyar alkotmányt sértő megoldásokkal fűszerezett őstermelői adótörvényt sajnálatos módon az ellenzék tiltakozása ellenére a kormánypártok törvényerőre emelték, annak ellenére, hogy igen sok agármérnök kolléga ül ezekben a frakciókban. Az 1996 novemberében jóformán üres Háznak elmondott felszólalásomban az alábbiakat mondtam: "Szeretném tudni, mit szólna egy francia farmer hasonló állami intézkedés esetén, vajon hány napig nem lehetne a francia utakon közlekedni." Sajnos ezt sohasem fogjuk megtudni, mert a francia törvénykezésnek ismeretem szerint, mivel nem építettek szocializmust, nem elsődleges célja az adatgyűjtögetés, a létszámba vétel, a lajstromos és kartonos nyilvántartás rendszere, a fölöslegesnél fölöslegesebb nyilatkozatok begyűjtögetése, hanem a valós farmer- és állami érdekek ütközései váltják ki az útlezárásokat.
Sajnos már tudjuk: a magyar parasztság is képes végveszélyben kimenni az utakra, és még nem látjuk a folyamat végét. A válság kirobbanása után a kormány tárgyalókészséget mutatott, fellélegzett a közvélemény, létrejött a megegyezés. Mindenki azt várta, hogy a kormány ebben a forró helyzetben, melyet az elhibázott törvénnyel létrehozott, presztízsokokat félretéve, visszatér a járt útra, és az inflációnak megfelelően magasabb, 1,5 millió forintos bevételi határig regisztrálás nélkül hagyja gazdálkodni az embereket és a kistermelői értékhatárt 4 millió forintban állapítja meg.
(21.00)
A nemzeti agrárprogram megalkotása során viszont - amihez nyugodt körülmények szükségesek - ki kellett volna alakítani azokat a koncepciókat, mellyel az állami támogatások célhoz juttatásával a kistermelőket magasabb és jobb terméseredmények eléréséhez juttatták volna, ezáltal nyugati típusú farmerokká és természetesen adóalanyokká válhattak volna.
Ehelyett a kormány által elkészített törvénymódosításból kitűnik, hogy bár a kormány tesz engedményeket, de görcsösen ragaszkodik a téves koncepció kereteihez és eszközeihez. A hevenyészve összekapkodott tervezetből kitűnik, hogy például 250 ezer forint fölött, bizonyára presztízsokokból, úgynevezett nyilatkozatot kell tenni, mely az adóbevallással egyenértékű. Annak ellenére, hogy ez a nyilatkozat nemhogy hozna a költségvetésnek, hanem visz onnan, és teljesen fölösleges.
A hatalom továbbra is ragaszkodik a régi feudális nagyurak által hangoztatott, "a parasztban nem szabad bízni" elv alapján az őstermelői igazolványhoz, sőt vagylagosan fenntartotta az abba történő idegenkezű bejegyzés lehetőségét is. Nyilvánvaló, nem a törvény egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tételét határozta el, mikor a családi őstermelői igazolvány szövevényes és nehezen érthető, agyonadminisztrált rendszerét bevezeti a törvény.
Nem intézkedik a törvény a kétmillió forintos áfaküszöb csökkentéséről az áfakörös kistermelők esetében. Érthetetlen a volt átmeneti, jelenleg kistermelői 40 százalékos költségátalány 20 százalékos számla melletti fenntartása, mivel a másfélmilliós értékhatárnál nem derül ki, hogy a kistermelőnek az adókedvezménye növekedett-e, vagy pedig milyen alapon lesz adómentes.
A kiragadott példák mutatják, hogy a törvény igen bonyolulttá vált, amit azonnal alkalmazni kell, mert az érintett társadalmi réteg ebben az évben e szerint a törvényjavaslat szerint a legjobb szándéka szerint sem lesz képes együttműködni az állammal, mivel a törvény megismertetése és megértetése az érintettekkel idő hiányában lehetetlen. Ha az állam ezután is azt az elvet fogja alkalmazni, hogy a törvény nem ismerése nem mentesít a törvény alól, akkor a jövő márciusban, az adóbevallások idején még több traktor lesz az utakon, az állami retorzió tömege fogja borzolni a kedélyeket, ami nem nagyon fog kedvezni a remélhetőleg nagyszerűen előkészített nemzeti agrárprogram bevezetésének.
A Gazdakörök Országos Szövetsége 1997. február 12-i elnökségi ülésén állást foglalt arról, hogy a mezőgazdasági kistermelők helyzetének áttekintéséhez, a szükséges intézkedések meggondolt előkészítéséhez csak a mindenki által jól ismert 1996-os állapot helyreállításával nyílik meg az út, és a bevételi küszöböt 1,5 millió forintra kell emelni. Úgy vélem, hogy a gazdakörök javaslata az egyetlen járható út. Lázas beteget nem lehet operálni. A gazdakörök ezen követelésük alapján március 10-ére országos útlezárásos demonstrációt hirdettek, amennyiben a kormány március 5-ig nem nyújtja be az ehhez szükséges törvényjavaslatot.
Ma már nyilvánvaló, hogy a kormány ezeket a törvényjavaslatokat nem fogja erre a határidőre benyújtani. Viszont előttem ismert az is, hogy a gazdakörök 800 vidéki szervezetében, például a berettyóújfalui szervezetben a tagok és a tüntetés résztvevői a tárgyaló delegáció útra bocsátásánál megszavazták, hogy a delegáció köteles tartani magát a Gazdakörök Országos Elnöksége követeléseihez.
Az előbbiek alapján mint független országgyűlési képviselő úgy határoztam, hogy törvényjavaslatot nyújtok be az 1996-os állapot előbb ismertetett helyreállítására. Ezzel a javaslattal megpróbálom elősegíteni a konfliktus feloldását, módot nyújtok a kormánynak arra, hogy javaslatomat támogatva elkerülhető legyen a 10-étől esedékes demonstráció. Így tüntetés helyett a gazdák traktoraikkal a tavalyi esőkárok folytán elmaradt talajműveléssel foglalkozhassanak. Bízom abban, hogy miniszterelnök úr a holnapi tárgyalásain az általam javasolt megoldást választja, és így elkerülhető lesz az is, hogy a termelők jogos követelései nem válnak különféle politikai érdekcsoportok eszközeivé. A parlament és a kormány bölcsességében bízva e nehéz helyzetben köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
