SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról szóló törvényjavaslat és a benne megfogalmazott eljárási rendszer nem ismeretlen a magyar pénzügypolitika történetében. A szocialista tervgazdasági viszonyok erőszakos kialakítása előtt ezen tőketársasági formák - emlékezetem szerint - hatékonyan működtek. Most is működnek valamilyen formában, de nem jól definiált törvény szerint.
A törvényjavaslatban foglalt rendszer szervesen illeszkedik az Európai Unió vonatkozó pénzügyi törvényeihez, az ország - európai csatlakozás után - szervesen illeszkedne az unió pénzügyi jogrendjébe.
A kockázati tőkealapokról szóló törvényjavaslat pénzügyi-szakmai tartalmát tekintve a kormányzat részéről beismerése annak, hogy a hazánkban működő kereskedelmi bankok és ide települt multinacionális pénzintézetek - üzletpolitikájuk révén - nem kívánnak a magyar gazdaság, a magyar kisvállalkozók részére kockázati hiteltőke-lehetőséget biztosítani. A bankok részéről ez egy természetes folyamat, mivel nekik nem érdemes a számukra apró hitelekkel foglalkozni, hiszen a munka ugyanannyi, mint egy nagy hitellel. Nem értem, hogy miért farolt ki az állam a kis- és középvállalkozások támogatásából, amikor köztudott, hogy a mi körülményeink között ez a gazdaság egyik motorja.
A törvénytervezetet természetesen üdvözöljük. Sajnos későn, az utolsó pillanatban érkezett. Látszik a törvényen, hogy a törvényalkotónak nem mindig sikerült megérteni, mire való a kockázati tőke, a tőketársaságokat keveri az alapokkal.
Miért van szükség erre a törvényre? Lássuk a 18. §-t! A kockázati tőkebefektető a tőkeszegény, hitelhez nem jutó, tőkepiac-éretlen, inkább kis- és kevésbé a középvállalatok körében tevékenykedik. Felvetődhet az, hogy e társaságok auditált mérlegeinek és eredménykimutatásainak elkészülte után alaphozamot fizessen. Nos, olyan vállalkozásokban az alapnak nincs helye. Ha ezekből a vállalkozásokból - racionális megfontolásból - nyereséget lehet kivenni, akkor fejlődési potenciáljuk már közel sem olyan nagy, hogy minden nyereséget bent legyen érdemes tartani. Akkor viszont nincs ott a kockázati tőke helye! Ha a cég olyan eredményes, hogy osztalékot fizet, akkor eladandó, mert a tőke- és hitelpiacra éretté vált. Nem az történik, hogy alaphozamot fizet, ezen hozam egyébként is csak osztalékként, esetleg likvid, nem kockázati tőkebefektetett tőkéjének kamataiból származhat. Sokkal inkább arról van szó, hogy a futamidő vége felé megszabadul likvid pénzeitől, azokat nem görgeti maga előtt, hanem kifizeti a tőkét a tulajdonosoknak.
A kifizetés a szakszerű, és nem a hozam. Hozama egy adott tőkének lehet. De esetünkben összemosódik ez a hozam és a tőketörlesztés. Az alap akkor is fizethet, ha kiszáll egy-egy nagyobb üzletből. Az ugyanis nagyon életszerűtlen, hogy a működési időtartam lejártakor még minden befektetés megvan, amelyet röpke fél év alatt értékesítenek.
Következik a 20. § (1) bekezdés. Sokkal valószínűbb, hogy ez fokozatosan az üzleti élet ritmusához igazítva történik. Így a lejárat előtt növekszik a likvid pénzállomány. Ezt kell legalább évente egyszer vagy kétszer kifizetni. S meg kell akadályozni, hogy az alapkezelő e likvid vagyon kezelésével foglalatoskodjon, és ezért szedjen kezelői díjat, mert állampapírt vásárol és elad. Ez más műfaj. Az alapkezelő azért és csak azért kezeljen likvid pénzeket, mert pillanatnyilag nem tudja hová rakni, s nem amiatt, mert csak végelszámolás után kell kifizetni.
Vagy például a 14. § (6) és (7) bekezdése szó szerint megegyezik. Nos, ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, ami e bekezdésben szerepel. A nyomdai úton előállított tőkejegy átruházására a váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Nem tudom, ekkora csacsiságot ki követett el?! A váltó és a tőkejegy két különböző dolog - ég és föld. Miért nem lehet úgy adni-venni, mint minden más váltón kívüli értékpapírt? Persze lehet a toldattal machinálni meg forgatmányra szórakozni - de minek?
Forduljunk hát a törvényjavaslat részletes indokolásához magyarázatért! Hogy ezen nagyon speciális és nehézkes megoldást vajon mi okból választotta a Pénzügyminisztérium? Nos, magyarázat persze nincs. S ez az egész törvényjavaslatra, sőt az egész törvényhozási gyakorlatra igaz. Az indokolás nem indokol. Ezen belül a részletes indokolás általában nem tesz mást, mint prózában megismétli a paragrafusban egyébként is szereplő szöveget.
(20.00)
Ugyanakkor a törvényjavaslat nem határozza meg, hogy alapkezelő mekkora jegyzett tőkével hozható létre. Vagyis automatikusan a gazdaságok 20 millió forintos minimuma érvényes. Meggondolandó lenne legalább 100 millió forint jegyzett tőkét előírni. A tőketársaság tulajdonképpen a tőkealap-kezelő és a tőkealap együttese egy szervezeti, számviteli keretben.
Ott nem érdekes, hogy mekkora a kezelő, mivel az tulajdonképpen nincs elválasztva a kockáztatható vagyontömegtől, de a tőketársaság a gazdagok műfaja, a tőkealapot viszont a kevésbé jómódúaknak találták ki.
Tulajdonképpen ez a 100 milliós javaslat véleményem szerint a biztonságot szabályozná. Egyet lehet érteni azzal, hogy az alap a felügyelet által történő nyilvántartásba vétellel jöjjön létre, de a folytatás jogilag nem korrekt: a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. Az alap megszűnése ugyanis végelszámolással vagy felszámolással történhet, vagyis az alap a végelszámolási vagy felszámolási eljárás befejezését követően, a tőkejegy-tulajdonosok kifizetése után szűnik meg.
Legeslegvégül persze a felügyelet törölheti az alapot a nyilvántartásból, de az alap akkor már a távoli múlt. Ha netán nem törli, az alap akkor sem létezik. A 20. § (7) bekezdése a végelszámolást, felszámolást követő nyilvántartásból való törlésről rendelkezik. Egyik esetben sincs szó a lényegről, a tőkejegy-tulajdonosok kifizetéséről.
A mellékletből:
Arra nézve, hogy ki lehet vagyonértékelő, semmiféle megszorítás nincs. Véleményem szerint vagyonértékelőre nincs szükség, legfeljebb akkor, ha egy alap átvételéről van szó. A kockázati tőke sajátossága ugyanis, hogy nem is befektetései érnek sokat jelenlegi állapotukban, hanem a benne megtestesülő növekedési lehetőség, azok a beruházások, amelyeket a kockázati tőke által segített vállalkozás még meg sem valósított, vagyis e vállalkozásnak van egy rejtett opciója a jövőre nézve. Ezért érhet egy vállalat többet, mint eszközeinek összessége, de ezzel a helyzettel egy klasszikus vagyonértékelő nem tud mit kezdeni.
Nagyon fontos lenne a kezelői díjat a sikerdíjszerűség irányába elvinni. Az az alapkezelő keményen érdekelt legyen a kockázati befektetéseinek eredményében, de ne a likvid pénzek kezelgetésében!
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakból látható, hogy a törvényjavaslattal szemben semmiféle politikai szándékom nincs. Átérzem ennek fontosságát, ezért szakmailag kívánom módosító javaslataimmal támogatni. Ilyen értelemben kérem majd támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)
