DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok hosszan szólni, de néhány kérdésre szeretnék visszatérni.
Az egyik az alkotmányos akadály. Megítélésem szerint ma nincs alkotmányos akadálya annak, hogy az etnikai és nemzeti kisebbségek képviseletét megoldja a parlament. De ha van akadálya, akkor az alkotmányozás alanya, az alkotmányozó hatalom - a magyar parlament - megoldhatja, elháríthatja ezt az akadályt, mint ahogy a legtöbb, a nemzetközi példák kapcsán felhozott országban is valahol vagy a tartományi alkotmányhoz, vagy a szövetségi alkotmányhoz hozzányúltak és megoldották.
Tehát megteremthetők az alkotmányos feltételei is akár az etnikai és nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének. Olyannyira megteremthetők, hogy az Alkotmánybíróság legalább két határozata hozható fel amellett, hogy semmi akadálya nincs vagy nem lenne annak, ha a Magyar Köztársaság parlamentje például a választójog általános és egyenlő elveit illetően speciális megoldást alkalmazna akár az etnikai és nemzeti kisebbségekre, akár másra vonatkozóan.
(19.40)
Alkotmánybírósági határozat mondja ki, hogy az Alkotmánybíróság a választások egyenlőségét és általánosságát illetően soha nem tartotta olyan elvnek, amely alól parlamenti akarattal, ha szükséges, kivételt ne lehetett volna tenni. Nem tett kivételt eddig a parlament, de lehetne.
Ugyanez hasonlóképpen fogalmaz más ügyben; például a bekerülési küszöböt illetően, amikor a 4 százalékos bekerülési küszöböt 5 százalékra emelték föl, az Alkotmánybírósághoz beadvánnyal éltek, hogy ez alkotmányellenes. Kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a parlamentnek széles hatásköre és mozgástere van abban, hogy meghatározza a parlamentbe bekerülés feltételeit. Ez egyértelművé tette, hogy a parlamentnek joga van küszöböt állítani, joga van a küszöböt eltörölni, joga van a küszöböt emelni, és joga van a küszöböt lejjebb vinni.
Ez vonatkozik például technikailag, mert többször felvetődött a schleswig-holsteini eset, amikor is a bekerülési küszöb alól adott mentességet, éppen a választáson való legitimitást erősítve ezáltal a kisebbségi képviselet esetében. Technikailag nem elképzelhetetlen ez a megoldás sem. Azt természetesen végig kell gondolni, hogy ebben az esetben hány képviselőnek és hány nemzetiségi kisebbségnek van esélye arra, hogy képviselőt juttasson be.
Én a magam hozzászólásában azért próbáltam szélesen terítve fölvetni pro és kontra érveket, ellenérveket és végül a megoldási javaslatot, hogy bizonyítsam, vagy próbáljam bizonyítani azt, hogy nincsen másolható nemzetközi megoldás. Olyan van, amit számba lehet venni, lehet belőle tanulni és a többi, hozzá hasonló megoldást lehet keresni, de olyan, amit egy az egyben át lehetne venni, nincsen. Éppen azért hoztam föl a nemzetközi példák számosságát, hogy azt próbáljam bizonyítani, hogy nincs két egyforma megoldás. Minden egyes országban az adott ország történetével, földrajzi helyzetével, etnikai megoszlásával, annak történeti alakulásával kapcsolatban aktuális, odavaló, konkrét megoldást találtak.
Megítélésem szerint a mi felelősségünk is az, hogy a magyar helyzetre szabott megoldást, történeti, szociológiai és egyéb körülmények által körülhatárolt megoldást találjunk. Szerintem található megoldás mind az alkotmány szintjén... - én most nem a most benyújtott, októberi választásra vonatkozó alkotmánymódosításra gondolok, hanem más jelleggel, amennyiben szükséges -, tehát lehet találni olyan alkotmányos és választójogi törvényi megoldást is, amellyel ez a kérdés megoldható.
Nem kell tehát fetisizálni az alkotmányt, ez a lényeg. Az alkotmány módosítható, még az Alkotmánybíróság is - ha nem is közvetlenül, de ha közvetve elemezzük az e tárgyakkal kapcsolatos határozatait, amelyek ma már a magyar alkotmányosságnak a részeivé váltak - kimondja mindkét esetre vonatkozóan, hogy széles mozgástere van a parlamentnek abban a vonatkozásban, hogy megtalálja a megfelelő technikai-jogi megoldást.
Végül, én nem azért soroltam olyan hosszan vagy hosszabban az ellenérveket... - nem mértem ugyan, hogy hány percet szántam erre és hány percet arra, én az érvek súlyával próbáltam bizonyítani, hogy a magam részéről következetesen mindvégig a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete mellett voltam, és mellette vagyok. Azt akartam a nemzetközi példák sokaságával bizonyítani, illetve azzal, hogy az ellenérveket tisztességesen, torzításmentesen vettem számba, sőt, azt is leszögeztem, hogy még az az érv is tisztességes, védhető, demokratikus alapállású érv, ami azt mondja, hogy nincs erre szükség, nincs ilyen nemzetközi standard, nincs ilyen nemzetközi kényszer, védhető álláspont - de én nem értek egyet ezzel az állásponttal. Én a másik állásponttal értek egyet, azzal, amelyik azt mondja, hogy szükség van erre. Most nem ismétlem el, hogy megítélésem szerint miért van szükség erre az országgyűlési és parlamenti képviseletre.
Tehát a mellette szóló érvekkel azt kívántam bizonyítani - és azért tettem a végére, hogy amikor az idő már iszonyatosan szorít, 10-14 nap van arra, hogy ez a parlament eldöntse vagy belevigye magát egy olyan vitába, hogy megoldja vagy nem oldja meg; ha nem oldja meg, akkor a következő parlamentnek lesz a feladata, hogy megoldja, hogy ott mi lesz, azt nem lehet tudni -, az én véleményem az, hogy ennek a parlamentnek vállalnia kellene azt a felelősséget, hogy még egyszer megpróbálja - én a magam véleményét mondtam, a decemberi négypárti megegyezéshez visszatérve, de akár még azon is kismértékben módosítva - megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét. Nem külső, nemzetközi kényszer miatt, nem belső, alkotmányos kényszer miatt, hanem szabad akaratunkból, aki egyetért vele, az érvekkel alátámasztott akarata alapján tegyen meg mindent azért, hogy ezt a képviseletet megoldjuk.
Egyébként az alkotmány 68. §-ának (1) és (3) bekezdése többféleképpen értelmezhető. Az igaz, hogy nem mondja ki egyértelműen a (3) bekezdés, ami úgy szól, hogy "a Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják", ebben szó szerint, egyértelműen nincs benne az, hogy az országgyűlési képviseletet. Ez értelmezés kérdése. Ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság a parlamentre bízta, hogy ezt hogy értelmezi. Úgy értelmezi-e, hogy a törvények egyike a helyi önkormányzatot kell hogy biztosítsa, egy másik pedig, az országgyűlési választásokra vonatkozó törvény pedig az országgyűlési képviseletet kell hogy biztosítsa. Ezt nem mondja meg egyértelműen ez az alkotmányos hely.
Megítélésem szerint azonban nem túlzottan kiterjesztő értelmezés az, ha ebből valaki azt a következtetést vonja le, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletébe bele kell érteni az országgyűlési, parlamenti képviseletet is. Ezt erősíti az (1) bekezdés, amely azt mondja, hogy az etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. El lehet gondolkodni azon, hogy mit jelent, hogy államalkotó tényező. Csak helyi hatalmi tényezők? Önkormányzati szinten államalkotó tényezők? Vagy azon a szinten is államalkotó tényezők, hogy az ország szuverenitását megtestesítő parlamentben vannak jelen egyenjogú képviselőként.
Számomra például elfogadhatatlan az a megoldás, ahogy Árgyelán György is elmondotta, hogy különböző jogállású képviselők legyenek a parlamentben. Tudom jól, hogy többen ezt, így Bauer Tamás is, mintegy átmeneti megoldásként vetette föl, bár volt olyan cikke vagy írása, amelyben ezt nem átmenetiként, hanem stabil megoldásként vetette fel. Szerintem ez még több alkotmányossági problémát vet fel a parlamentben, nem is beszélve házszabályi problémákról; hozzászólás engedélyezése és a többi, mikor szólalhat hozzá, mikor nem.
Például egy munkanélküliség ügyét tárgyaló parlamenti vitában a cigány kisebbség képviselője mondhatja-e azt, hogy a nagyszámú, a cigány lakosságon belüli rendkívül nagy számú, az ország egyéb rétegeihez képest messze meghaladó számú munkanélküliségre tekintettel ezt ő a nemzetiség érdekeit különösen érintő szociális problémának tartja. Hozzászólhat vagy nem? Állandó ügyrendi viták indulnának el arról, hogy kinek mikor adható meg a szó, és mikor nem.
Tehát röviden, befejezve a mondandómat: azt gondolom, hogy nem sok, de még két hete van a magyar parlamentnek arra, hogy megoldja ezt a problémát. Szerintem vannak megoldható keretek, ezt Sepsey Tamás is visszaigazolta legutóbbi hozzászólásában, hogy ő is végiggondolhatónak ítéli, Bauer Tamás is ezt mondta az egy szavazócédulás, két szavazócédulás és a kedvezményes mandátumhoz jutás feltételeit és a többit illetően.
Én nem egyszerűen strikte a saját véleményemet mondtam el, hanem megjelöltem, hogy kettő vagy három helyen el lehet mozdulni, és van két-három dolog, amiben úgy tűnt, eddig is egyetértés volt. Azért próbáltam ezeket a kereteket számba venni, hogy azt próbáljam summázva elmondani, hogy nagyon rövid idő alatt ugyan, de többéves viták alapján, a már ismert érveket és ellenérveket most már nem elmondva, hanem a megoldást keresve még megoldható a Magyar Köztársaságon belül a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete. Köszönöm. (Szórványos taps.)
(19.50)
