DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mind általános részében, mind részleteiben megfelelőnek tartja a vitára. Úgy gondoljuk, rendkívül időszerű is, hogy elfogadja az Országgyűlés. S mindamellett - megítélésünk szerint - nem késett el maga a javaslat.
Arról van ugyanis szó, hogy a tisztelt Ház az elmúlt év végén fogadta el az egészségügyi törvényt, amelyet megelőzően a 2137/1997. számú kormányhatározat úgy rendelkezett az illetékes tárcák felé, hogy gondoskodjanak arról, hogy az egészségügyről szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg, arra az időpontra készüljenek el a szükséges törvénymódosítások.
Nos, úgy gondolom, az előttünk fekvő törvényjavaslat pontosan ennek a határozatnak tesz eleget akkor, amikor kilenc törvényi tényállásban egyebek mellett az egészségügyi törvényhez kapcsolódóan büntető tényállásokat fogalmaz meg.
Többen is céloztak rá, Donáth képviselőtársam is, hogy a törvényjavaslat azon része, amely az egészségügyi törvényhez kapcsolódik, rendkívül nehéz feladatot vállalt magára. Azt is elmondhatnánk - mint ahogy máskor fogalmazunk -, az előterjesztőnek részben egyszerű, részben bonyolult feladata volt. Egyszerű azért, mert adott az egészségügyi törvény, amely pozitívan megfogalmaz bizonyos szabályokat az orvostudományi kutatásokról, az egészségügyi beavatkozásokról; másrészt pedig bizonyos beavatkozásokat, bizonyos eljárásokat pedig tilt.
Tehát a jogalkotónak az a feladata, hogy ítélje meg, mennyiben fontos a törvényben már meglévő egyéb jogi védelem mellé büntetőjogi védelmet is biztosítani; merthogy az egészségügyről szóló törvény önmagában is rendelkezik egy bizonyos felelősségi, jogi felelősségi rendszerrel, gondolok itt munkajogi, polgári jogi felelősségre. Természetesen ez minden körülmények között érvényesül.
A jogalkotónak azt kell eldönteni, hogy melyek ezek a büntetőjogilag - ahogy a szakemberek mondják - releváns esetek, tények, amikor az úgynevezett másodlagos védelmet, a büntetőjogi védelmet is be kell vetni annak érdekében, hogy rendkívül méltányolható egyéni, illetve társadalmi érdekek ne sérüljenek, vagy megsérülésüket megakadályozzuk.
Nos, ezeket a kérdéseket rendkívül nehéz megítélni akkor, amikor az emberi élet, az egészség bizonyos kérdéseiről van szó, mert ahogy Donáth képviselőtársam is elmondta, bizonyos helyzetekben hiába van a büntetőjogi fenyegetettség, az nem biztos, hogy alkalmas a visszatartásra, illetőleg a megelőzésre. A megtorlásról, a represszióról pedig ne is beszéljünk ebben az esetben.
Amikor ezeket a tényállásokat most tárgyaljuk, azt is látnunk kell, hogy bennünket nemcsak korábbi törvény kötelez arra, hogy bizonyos büntetőjogi tényállásokat megfogalmazzunk, hanem valljuk meg, bizonyos félelem is munkál bennünk akkor, amikor gondolunk a jelenre és a jövőre. Amikor a technika, az egészségügyi kutatások olyan fejlettségi színvonalra értek, szintre értek, hogy alkalmasak azonos egyedek többszöri előállítására - hogy szépen mondjam -, akkor ha az ember ebbe a szédítő távlatba belegondol, nem is tudja, most valóban tiltani kell, vagy megengedni, s ha tiltjuk, mi az a tiltás, ami elegendő. Tehát komoly szakmai és - hozzáteszem - ideológiai kérdések is felmerülnek akkor, amikor a jelen törvényi tényállások vitájáról szólunk.
Engedjék meg, hogy néhány kérdést külön is kiemeljek a törvényjavaslatból, és érdemben is foglalkozzam velük. Az egyik az, hogy kilenc törvényi tényállás van, amelyek büntetőjogi tényállásokat takarnak, s ezek a tényállások egyfelől az élet és egészség elleni, másfelől pedig az emberi méltóság elleni bűncselekmények közé ékelődnek majd be a Btk. rendszerébe.
Megítélésem szerint ez egy jól átgondolt értékelés, hiszen a tényállásokban fellelhetők nemcsak az orvostudományi kutatások rendjét sértő mozzanatok, hanem adott esetben az emberi élet és egészségügy is szóba kerülhet, ugyanakkor más oldalról az emberi méltóság kérdése is. S harmadikként hozzáteszem, egy-egy törvényi tényállásnál a vagyon elleni bűncselekmények bizonyos vonásai is felfedezhetők.
Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy rendkívül bonyolult a szabályozás - első ránézésre egyszerű, de rendkívül bonyolult -, mert gondolni kell arra, hogy amennyiben az emberölés alapesetét a törvény, mondjuk, 5 és 15 év között fenyegeti büntetni, akkor nyilvánvaló, hogy a jelen törvényi tényállásokat is valahogy úgy kell beilleszteni, hogy ezt a súlyosságot ne érje el, de bizonyos esetekben megközelítse.
Az általános büntetési tételek - ahogy a miniszter úr is fogalmazott - öt évig terjedő büntetések, kivéve az úgynevezett klónozás esetét, amikor 5-től 10 évig terjedő börtönnel fenyegeti a javaslat az elkövetőt. Ugyanakkor több törvényi tényállásnál a minősített esetek ettől súlyosabbak, s néhány esetben pedig már magát az előkészületet is büntetni rendeli a törvényjavaslat. Ez viszonylag ritka a büntetőjog rendszerében. Ezt akkor teszi meg a jogalkotó, amikor valamilyen szempontból tényleg nagyon fontos jogi érdekről van szó, és a megelőzése is már rettenetesen fontos. Tehát nem akarja megvárni a következményt, az eredmény bekövetkeztét.
A törvényjavaslat három nagyon fontos területtel is foglalkozik, amelyet érdemes talán kiemelni röviden. Az egyik a klónozás ügye - így hívják most már szakmai zsargonban is -, tehát amikor egymással azonos, megegyező emberi egyedeket hoznak létre. Ezt már önmagában az egészségügyről szóló törvény is tiltja, tehát nem a mostani törvényjavaslat fogja ezt megtiltani - az egészségügyi törvény is tiltja. Ez a törvényjavaslat csak azt teszi, hogy büntetőjogi fenyegetést rendel mellé. S ebben az esetben már az előkészületet is büntetni rendeli.
Más kérdés, hogy végig kell gondolni a büntetőjog meglévő rendszerében, mi történik abban az esetben, ha az ily módon tiltott eljárással létrejött egyed létrejön. Mi történik ezt követően? Mert a jelen Btk.-beli intézkedések - elkobzás, más - nem biztos, hogy ugyanúgy alkalmazhatók ezekre az esetekre, mint más büntetőjogi tényállásoknál.
A másik nagyon fontos törvényi tényállás az, amely az egészségügy önrendelkezési jogával foglalkozik. Nagyon fontos esetekben az egészségügyi törvény az érintett beleegyezését, jóváhagyását, illetőleg tájékoztatását írja elő. Amennyiben ezt a jogot az arra illetékesek megsértik, abban a pillanatban belép a büntetőjog, és bünteti azt is, ha a beleegyezést vagy a hozzájárulást gondatlanságból mulasztják el. Azt gondolom, ez mindnyájunk szempontjából nagyon fontos érdek, és helyeseljük, hogy büntetőjogilag is relevanciával bír a jövőben.
Harmadikként megemlíthetném az emberi test, illetőleg szövet felhasználását. Valóban, a közelmúlt eseményei is ezt a tényállást sürgették meghozni. De hozzáteszem, hogy az eddig hatályos egészségügyi törvényben más és kevésbé pontos fogalmat kapott az emberi szövet és a szerv fogalma.
(12.20)
Az új törvény sokkal tisztábban fogalmaz. Erre már rá lehet tenni azt a büntetőjogi szabályozást, amelyet ez a javaslat tartalmaz. Itt is azonban meg kell kérdezni, végig kell gondolni, hogy mi történik, ha az eljárás, egy büntetőjogi eljárás végigmegy, mert rendkívül nehezen bizonyítható ügyekről, szakértők igénybevételéről van szó. Arról van szó, hogy midőn a tiltott eljárások eredményeképpen valami "előáll" - elnézést -, akkor mi történik. Mit tud ezzel kezdeni a büntetőjog? Amennyiben nem tud kezdeni vele semmit, akkor szakma.
Azt hiszem, hogy amennyiben elfogadja az Országgyűlés a jelen törvényi tényállásokat, ez valaminek a kezdete lesz. Mindenképpen a következő években, talán évtizedben többet kell ezekkel a tényállásokkal foglalkozni, és szerintem az egyes, ne adj' isten konkrét esetek kapcsán a jogalkalmazási gyakorlat fogja továbbfejleszteni ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tisztelt Országgyűlés! A magunk részéről ezt a törvényjavaslatot jónak tartjuk, és javasoljuk elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
