BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szomorú eset történt: leomlott egy téglafal, és meghalt egy édesanya. Ha valamiről, akkor erről beszélni kell ebben a házban, mert ez mindannyiunk ügye.
Nem arról akarok beszélni, hogy ki a hibás, mert ez az igazságszolgáltatás dolga, de arról beszélni kell, arra fel kell hívni a figyelmet, hogy milyen állapotok uralkodnak nagyvárosainkban. Ma egy téglafal, holnap a vakolat, holnapután a homlokdísz omlik le, és okoz balesetet. A statisztikák szerint 4 millió lakásból 2,3 millió lakás felújítása indokolt, és félmillió lakás felújításra sem érdemes. Ugyanakkor a lakásoknak a 90 százaléka az elmúlt nyolc év alatt magántulajdonba került. De attól, hogy magántulajdonba került, ez a lakásállomány, a 2,3 millió felújításra szoruló lakás ettől még nemzeti vagyon.
Tegnap a miniszterelnök arról szólt, hogy idő előtt visszafizettük a tartozásainkat, az adósságainkat az IMF-nek. Ez jó. Csak hát mi fog történni a belső adóssággal? Erről beszélni kell, mert hogyha nem beszélünk, attól ennek az árnyéka még rávetődik a sikerre. Mit tett a kormány négy év alatt lakásügyben? Elkészült a lakástakarék-törvény, a jelzálogtörvény, a társasházi törvény, és jó, hogy ezek megvannak. De nem történt komoly lépés, hogy tényleg megoldódjon ez a probléma.
Mi még idejekorán benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot, és benyújtottuk most az ősszel ismét - nem is tűzte napirendjére a parlament. Mit kellene tenni? Mit kellett volna tenni? Először is a kormányzatban a lakáspolitikának nincs gazdája. Hiába van az Ipari Minisztériumban jó építőipari szakember, hiába van a Pénzügyminisztériumban jó, lakáshoz értő pénzügyes szakember, de mégis, hogy itt előrelépés történjen, kell egy felelős a kormányban. Bevallom, tisztelt kormányképviselők, jelen lévő kormányképviselők, nem is tudom, hogy erre a felszólalásomra ki fog válaszolni. A Környezetvédelmi Minisztérium jelen lévő képviselője? A Pénzügyminisztérium, a Népjóléti, a Belügy- vagy netalántán az Ipari? Mert a kormányban lényegében nincs gazdája a lakáskérdésnek.
A következő: született egy kormányhatározat, hogy az állami költségvetési kiadás főösszegének 4 százaléka fordítható lakáscélokra. Igen ám, de közben zsugorodott a kiadási főösszeg. Talán megismételném a pénzügyi államtitkár úr számára is, hogy közben, mialatt a kormány rögzítette a 4 százalékot, a kiadási főösszeg zsugorodott. Így történhetett az a nagyon furcsa helyzet, hogy míg '96-ban 101 milliárdot lehetett költeni ennek alapján a lakásra, addig '98-ban ez mindössze 83 milliárd, és akkor még nem beszéltem az infláció okozta reálérték-csökkenésről. Ez jóval kevesebb, mint '96-ban, pedig akkor már a Bokros-csomag után voltunk, kérem! Tehát kevés ez a 4 százalék. Különösen akkor kevés, hogyha ebben a 4 százalékban és ebben a 83 milliárdban benne van az a lakáskölcsön-konszolidáció, ami a régi lakáshitelek törlesztésére vonatkozik, és amelyet ez a bizonyos lakáskeret 2024-ig kell hogy nyögjön.
Tisztelt Kormány! Úgy hiszem, ez egy olyan belső adósság, amit szintén illene visszafizetni. Ez egy olyan, konszolidációra váró kérdés, amit ugyanúgy, mint amit a külső államadóssággal tettünk, rendezni kell majd.
(9.10)
Ezt nem lehet elfelejteni, erről nem lehet nem beszélni. Ezt a konszolidációs összeget ki kell venni a lakáscélra fordítható pénzekből.
A 83 milliárd forintból, amely lakásra van, kamattámogatás címén felújításra mindössze 0,3 milliárd van. Ez is megengedhetetlen! A lakás-takarékpénztárak - amelyeken 5,8 milliárd forintos állami támogatás van '98-ban - azonban lényegében a házak külső felújításáról nem gondoskodnak, illetve egészen parciális mértékben. Ezek, kérem, elmaradtak az elmúlt évben. Az önkormányzatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a rendelkezésre álló pénzüket nem teljes egészében lakáscélra fordítják. Tehát sok tennivalója lesz a következő kormánynak.
Köszönöm. (Taps az MDNP padsoraiban.)
