HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, másfél hónapnyi szünet után mind önöknek, mind nekünk van mondanivalónk.
Nos, az 1998-as év a választások éve, ezzel, azt hiszem, nem mondtam sok újat... (Dr. Pusztai Erzsébet: Különben is észrevettük.), a NATO-csatlakozás ratifikálásának éve reményeink szerint és az európai uniós csatlakozás megkezdésének időszaka.
(15.10)
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a mögöttünk levő, 1997-es esztendőről. Hangsúlyozni szeretném, hogy lényegében befejeződött a piacgazdaság alapjainak kiépítése. Az is tény, hogy átalakult a tulajdonosi, a gazdasági ágazati és a vállalkozói szerkezet is. Rendkívül fontos az elmúlt esztendő abból a szempontból is, hogy megteremtettük a tartós pénzügyi egyensúly és a dinamikus gazdasági fejlődés feltételeit.
Nos, először az utóbbiról szólok. 1997-ben a GDP, a hazai bruttó termék értéke körülbelül 4 százalékkal növekedett. Mindennek következtében, a növekedés dinamikus fejlődésének hatására a tervezettnél több lett a költségvetési bevétel, kisebb a hiány. A fizetési mérleg hiánya 1 milliárd dollár körül alakult 1997-ben, a szándékolt, a célul kitűzött 2-2,5 milliárd dollárral szemben.
Hangsúlyozni szeretném azt a rendkívül fontos és jelentős változást, ami az ország külföldi eladósodása terén bekövetkezett. Míg '94-ben 33 milliárd dollár fölött volt az ország bruttó adóssága, '97 végére ez 22 milliárd dollárra csökkent, a nettó adósság pedig 10 milliárdra csökkent a korábbi, a '94-es 22 milliárdos szintről. Mindez azt jelenti, hogy Magyarország kikerült a legeladósodottabb országok köréből, és a közepesen eladósodottak csoportjához tartozik. Más szóval fogalmazva: ez az ország kitört az adósságcsapdából. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Egyébként az ország adósságaival, államadósságaival kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy 1997-ben is jelentős mértékben közelítettük az európai uniós követelményeket, a maastrichti követelményeket. És külön fel szeretném hívni a figyelmüket arra, hogy az elmúlt esztendőben a nemzetgazdasági beruházások 13 százalékkal nőttek, ami igen jelentős, különösen ha az előző évek tendenciáit vesszük figyelembe.
A reálbérek számottevően nőttek 1997-ben, és kisebb mértékben nőttek a nyugdíjak, a nyugdíjak reálértéke és az infláció.
Természetesen, ha évkezdet van, január, akkor áremelésekre is sor kerül. Nos, hogy az összegzést elmondjam a januári áremelkedésekről, hadd említsem meg, hogy a villany, a gáz fogyasztói ára mintegy 5 százalék körül emelkedett, a közlekedési tarifák, a telefon, a posta, a víz és a csatornázás mintegy 15 százalék körül. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez így van!) Ez így is jelentős. De ami vigasztalhat bennünket, az két dolog. Az egyik, hogy 1997 januárjában a fogyasztói árszínvonal 3,7 százalékkal emelkedett, ugyanez 1998 januárjában 2,6 százalék, tehát kisebb, mint az elmúlt évben. A másik: ha kitartunk e mellett a gazdaságpolitika mellett, akkor esélyünk van arra, hogy az elkövetkező hónapokban csökken a fogyasztói árszínvonal a tavalyi szinthez képest. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: És a fogyasztás!?)
Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy 1998-ban - építve az előző években elért eredményekre, a stabilizációra - arról van szó, hogy a jövedelmek, a bérek, a nyugdíjak terén változatlanul tart, tartani fog a reálértékek növekedése. Ehhez nagyon fontos körülmény, hogy '98 végére azzal számolunk, hogy '94-hez képest mintegy 180 ezer fővel csökken a regisztrált munkanélküliek száma, és a foglalkoztatottaké mintegy 4 millió fő körül fog alakulni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Mennyivel csökken?)
Hangsúlyozni szeretném, tisztelt képviselőtársaim - és nem árt, ha ezt majd a választások kapcsán is említik -, hogy tulajdonképpen arról van szó: az 1998-as és '99-es évekre megalapozott az, hogy egy tartós és dinamikus gazdasági fejlődés lesz, és erre építve lehet tovább javítani a lakosság életkörülményeit. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert ugyanakkor változatlan szükség van - és a kormány ezt fogja képviselni - az egyensúly megőrzésére. Mert ez a feltétele annak, hogy tartani tudjuk mindazt, amit az ország helyzetével kapcsolatban vállaltunk.
Hadd jegyezzem meg: mindannak alapján, ami történt és történik, szó sincs arról, hogy ezt az országot nyomorba taszítottuk volna. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ez nem jelenti azt, hogy sok a nyomorgó ember. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) De minden bizonnyal arról van szó, hogy a gazdasági növekedés, az előrehaladás, a teljesítmény alapján tudunk az ő helyzetükön is javítani.
A másik, ami nagyon fontos. Olvastam, hallottam olyan megjegyzéseket, véleményeket itt, az Országgyűlésben és máshol is, hogy ez feltehetően a természetfeletti erőknek köszönhető, és nem a kormánynak. Ezt egy ellenzéki képviselő mondta. Hát miért ismerje el a kormányt? Csak én ezeket a természetfeletti erőket nem láttam akkor, amikor a megszorításokról szó volt. Úgyhogy az a megjegyzésem: az eredmények ismeretében, és azoknak az eredményeknek a jegyében, amelyekről sokat kell szólni - ismerjük mi is, a társadalom és a külföldi partnereink -: nekem nem szállt fejembe a siker. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Arra pedig nincs alapom és nincs okom, hogy a kudarc szálljon a fejembe. (Közbeszólások. - Taps az MSZP padsoraiban, derültség az ellenzéki padsorokban.) Miközben én arról beszélek, hogy sikeres kormányzás van - de hogy ez sikeres-e, majd a választók el fogják dönteni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Reméljük! - Dr. Pusztai Erzsébet: El fogják!)
Felhívom a szíves figyelmüket, hogy minden itt ülő képviselőtársamnak oka, alapja van a szerénységre, nekem is, önöknek is, mindannyiunknak. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Dr. Pusztai Erzsébet: Meg is van rá minden okod! - Taps az MSZP padsoraiban.) Tudniillik soha nem mondtuk, és nem is fogjuk mondani - mert az élet nem olyan -, hogy rendeztünk volna minden gondot és bajt. Ha megoldottunk valamit, ezzel nem oldottunk meg még sok minden mást, és ez így lesz a jövőben is. (Dr. Pusztai Erzsébet: Legkevésbé azt, amit maguk csináltak!) De egy biztos: hogy több lehetőségünk nyílt az ország nemzetközi elismertsége és teljesítménye alapján ezeknek a gondoknak a kezelésére.
Akik intenzíven foglalkoznak az egészségügy helyzetével, legyenek kedvesek figyelembe venni azt, hogy jóllehet, mindannyiunknak fájnak az anomáliák az egészségügyben, de világjelenségről van szó, méghozzá a fejlett világ jelenségeiről is.
Náluk is nagy gondokat okoznak az egészségügy problémái lásd legutóbb, amikor két hete kint voltam Londonban, ott is középpontban van az egészségügy, hogy hogyan lehetne a hosszú sorban állásokat, a problémákat megszüntetni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Én is jártam ott!)
De hangsúlyozni szeretném, minden ellenkező állítással szemben, hogy itt a magyar egészségügyben is van előrelépés. És vannak konkrét programok, olyan programok, amelyekre azért kerülhet sor, mert hiszen minden ilyen programhoz pénzügyi forrást is kellett biztosítani, mert tudunk előrelépni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Az a kérdés, hogy merre van az előre!) És be fogjuk mutatni az elkövetkező hónapokban - ez benne van a kormány munkatervében -, hogy mi történt, és főképpen mit akarunk tenni az egészségügyi helyzet javítása érdekében. (Dr. Pusztai Erzsébet: A Pénzügyminisztérium programjáról van szó?) Hangsúlyozni szeretném azt is, nem pártpolitikai érdekekről van szó az egészségügy kapcsán sem, hanem a lakosság érdekeiről. (Dr. Pusztai Erzsébet: Meg a lobbyk érdekéről!)
Nem tudok egyszerűen mit kezdeni azzal - az elutasításon kívül -, amikor azt mondják, hogy általános csődhelyzet van a kórházakban. Hölgyeim és Uraim! A kórházak 10 százaléka, alig 10 százaléka van csődhelyzetben, ráadásul szinte mindegyik olyan, amelyik korábban is krónikusan, tartósan nem tudta rendbe hozni a maga gazdálkodását. Vagy: a kormány prolongálja a csődhelyzetet, már csak amiatt is, hogy majd utána értéken, áron alul privatizálja a kórházakat.
(15.20)
Aki ilyet mond, nem tudja, hogy az egészségügyi intézmények döntő többsége önkormányzati tulajdonban van. Ha akarnánk sem privatizálhatnánk, és nem is akarjuk. (Dr. Pusztai Erzsébet: Szerintem olvasták a PM-anyagot.)
Vagy hogy sorozatos létszámleépítés folyik. Hölgyeim és Uraim! Az egészségügyi intézmények létszámának mozgása '97-ben 3 százalékos volt, és az sem igaz, hogy nem olyan mértékben emelkedtek a bérek az egészségügyben, mint ahogy ezt a kormány állítja. Csak azt sajnálom, hogy ezt olyan személyiség állítja - a Magyar Orvosi Kamara vezetője -, aki különben egy ellenzéki párt miniszterjelöltje. (Taps a Fidesz soraiban.) Nem szép, nem jó ilyeneket mondani, valótlanságot. Mutassa be az igazat, a valóságot! (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Állítom, hogy egy miniszterjelölttől ugyanúgy el lehet várni, hogy a valóságot mutassa be, mint egy minisztertől. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Kövér László: Konkrét ügyekről beszéljünk!) Arról beszélek, Kövér képviselőtársam.
Tisztelt Országgyűlés! Január 30-án beküldtük a parlamentnek mindazokat az előterjesztéseket, amelyeket szeretnénk, ha még ebben a ciklusban, a hátralévő időben elfogadna a parlament. Több tucat jogszabály megalkotásáról van szó. Hangsúlyozni szeretném: szó sincs arról, hogy ez valami rendkívüli szakasz lenne a ciklus befejezéséig hátralévő időben. Nem erről van szó. Ez a parlament nagyon sokat teljesített az elmúlt több mint három és fél év alatt. Feszített tempóban dolgozott, és azt hiszem, ez mindenképpen pozitív.
Amit politikai szempontból különösen fontosnak tartok, az a következő:
A kisebbségek parlamenti képviselete. Hangsúlyozni szeretném: az előző ciklus parlamentjének és a mostaninak is alkotmányos mulasztása van ebben az ügyben. (Dr. Pusztai Erzsébet: Az utolsó hónapban jut eszébe?) Más szóval fogalmazva: valamennyi - előző és mostani - parlamenti párt felelős a kialakult helyzetért. Jogosnak tartjuk a kisebbségi igényeket, hogy biztosítsák számukra a parlamenti képviseletet. Arról nem is beszélve, hogy a szomszédok, az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek elvárásai is ezt fogalmazzák meg. Más szóval fogalmazva: politikai, erkölcsi, etikai kötelességünk ennek rendbetétele, megoldása; méghozzá a többségnek, a társadalmi többségnek a kisebbség iránti elkötelezettsége. Más szóval szólva: közügy. Kérem, hogy azt a megoldási javaslatot, amelyet a kormány a kisebbségekkel együtt kialakított, támogassák.
Alkotmánybíróság: a kormány nevében határozottan leszögezem, hogy mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az Alkotmánybíróság normálisan, zavaroktól mentesen működhessen. Márpedig valós veszély - az elkövetkező hónapokban sorra kerülő nyolc alkotmánybíró-csere kapcsán -, hogy megbénulhat az Alkotmánybíróság. Nos, ezt nem engedhetjük meg, nem engedheti meg magának az Országgyűlés. Az a törvénymódosítás, amelyet tisztelt képviselőtársaim elé beterjesztettünk, egyfelől ezt oldja meg, másfelől pedig lehetővé teszi, hogy előrelépjünk több olyan témában, mint például a jelölési rendszer, mint az EU-s tárgyalásokkal, valamint nagyon fontos hazai ügyekkel kapcsolatos elsőbbség, prioritás biztosítása az Alkotmánybíróság részéről. Hangsúlyozni szeretnék ezzel összefüggésben még két dolgot. Az egyik: ezt a törvénytervezetet az Alkotmánybíróság egyöntetűen támogatja. Ez azért fontos elem! Ha nem lett volna támogatás, be sem terjesztettük volna a parlament elé. (Dr. Kövér László: Nem igaz!) Kövér Úr! Ott van a levél Vastagh Pál igazságügy-miniszternél. Higgyen már neki! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) A másik, ami nagyon fontos, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója ma délelőtt úgy döntött, hogy egyhangúlag támogatja ezt a törvénytervezetet.
Sport, a labdarúgás ügye (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.): közel három hónapot vett igénybe annak a tervezetnek a kimunkálása, egyeztetése, szakmai és minden egyéb vitája, amely önök elé került. Közügyről van szó, és nagy a társadalmi igény, elvárás. (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Én folytatom uraim, ha önök zavarják is. Egyébként hadd jegyezzem meg: a rendszerváltást követően az előző miniszterelnökök felszólalásai kapcsán mi, ellenzékiek, mindig csendben voltunk. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Taps az MSZP padsoraiban.) Ezt csak meg kívánom jegyezni. Nos, az Országgyűlés döntsön a sporttal, labdarúgással összefüggő előterjesztések ügyében, de nagyon szeretném, ha figyelembe vennék, hogy nagyon sokak - mindenekelőtt az érintett sportágak - érdekeltségeiről van szó az előrelépésben.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném tájékoztatni önöket, hogy az előterjesztéseken kívül - meg részben azokkal összefüggésben - a kormány elfogadta az 1998. első félévi munkatervét. Első félévi, hangsúlyoznám. Mi ennek a lényege? Negyven különböző témában készítünk elő az új kormány, majd parlament számára előterjesztéseket a munka ésszerű továbbfolytatása jegyében.
Ezzel kapcsolatban hadd hívjam fel a szíves figyelmüket arra, hogy különösen fontos a privatizáció lezárásával összefüggő jogszabályalkotás. Tájékoztatni kívánom önöket és a közvéleményt, hogy készül egy pártatlan szakértői elemzés a magyarországi privatizáció tíz évéről. A pártatlanságot az biztosítja, hogy pályázat útján került kijelölésre az elemzéseket elvégző cég, illetve munkacsoport. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)
Ezzel összefüggésben rendkívül fontos az is, hogy megfogalmazzuk és eldöntsük majd - vagy eldöntsék -, hogy az állam vállalkozói vagyonát miként kell működtetni beleértve ebbe azt is, hogy a mindenkori kormány mint az állam képviselője hogyan tudja a tartós - teljes vagy részleges - állami tulajdont a stratégiai célok érvényesítése érdekében felhasználni. Ezzel összefüggésben határozott szándék és javaslat, hogy elkészítjük azt a jogszabályt is, amely megszünteti az ÁPV Rt.-t, és kijelöli a jogutódját. Másrészt megszünteti a privatizációt felügyelő miniszteri státust.
Tekintettel arra, hogy a privatizáció hazai és nemzetközi közügy - hiszen gyakran emlegetik modellként a magyarországi privatizációt -, hadd jegyezzem meg önöknek a következőket, ami megítélésem szerint rendkívül fontos:
Ezek között mindenekelőtt arról van szó, hogy a magyarországi privatizáció során nagyon jelentős bevételekhez jutott az állam. Összesen több mint 1600 cég privatizálására került sor. Körülbelül 200 az, aminek a befejezése még hátravan, és 184 cég marad tartós - teljes vagy részleges - állami tulajdonban. Az elmúlt, a rendszerváltás óta eltelt évek során az összbevétel 1400 milliárd forint volt a privatizációból. Ennek az 1400 milliárdnak a 30 százaléka '90-94 között folyt be az államkasszába, a 70 százaléka az elmúlt három esztendőben, vagyis a mi kormányzásunk alatt. Hangsúlyozni szeretném, hozzátenném még azt is, hogy még körülbelül 90 milliárd forint bevételre számítunk ebben a hátralévő időszakban, a még befejezés előtt álló privatizációban. Ugyanez a nagy volumenű bevétel eredményezte azt, hogy körülbelül 400-500 milliárd forintra tehető, amit a külföldi tulajdonosok beruházásként vállaltak.
(15.30)
Nos, tudják, hogy a kormány a bevételek döntő többségét tartozásaink törlesztésére, kamatterheinek csökkentésére fordította, és ez mindenképpen eszközöket szabadított fel más célok támogatására.
Azt is szeretném aláhúzni - ugyancsak az önök tájékoztatásának kedvéért -, hogy gyakorlatilag átalakul az ÁPV Rt. és radikálisan csökken a létszáma. Ez azt jelenti, hogy a valamikori 600 fölötti létszámról már 250-re csökkent, és 200 alá fog menni az elkövetkező hetekben, hónapokban.
És még valamit hadd jegyezzek meg: ugyanakkor igen jelentős az a mozgás is, ami a privatizáció kapcsán a kárpótlási jegyek terén történt. Egyfelől: a kárpótlási jegyek nagyobb részét ebben a ciklusban szívta fel a privatizáció, másfelől: míg '94-ben valahol 530-590 forint között ingadozott a kárpótlási jegyek árfolyama, addig ma 900 forint körül. Tehát nem igazak azok az állítások (Közbeszólások, moraj az MDF padsoraiból.), hogy a kormány lenyomta volna a kárpótlási jegyet a privatizáció kapcsán. Ellenkezőleg! Épp olyan, pontosan olyan intézkedések születtek, amelyek ezt segítették.
Tisztelt Országgyűlés! Jó esély van arra, hogy a NATO ratifikálja Magyarország tagságát. Köszönetet szeretnék mondani azért a támogatásért, amelyet a referendum sikeréhez valamennyi parlamenti párt és képviselő nyújtott. Ennek rendkívül nagy a visszhangja, nemcsak a NATO-tagállamokban, hanem a környező országokban is.
Az európai uniós csatlakozási tárgyalások pedig március 30-a után kezdődnek el. Rendkívül fontos követelménynek tartja a kormány, hogy fenntartsuk Magyarország kialakult jó hírnevét. Miért fontos ez? Azért, mert elismeri a világ azt is, hogy a parlament és a kormány jól működött, ennek is köszönhető a társadalmi, politikai stabilitás, és eddig minden a demokratikus keretek között maradt. Ennek a nemzetközi értékelése is rendkívül fontos, de ez még a választások előtti ügy.
Ugyanakkor nem jó nyilatkozatok is elhangzanak felelős szájakból. Hadd emeljek ki ezek közül egyet! Méghozzá a parlament integrációs bizottsága elnökének megnyilatkozását, aki hibával vádolta, hibásnak minősítette a kormányt, mert úgymond Luxemburgban vagy Luxemburg előtt nem igényeltünk kedvezményeket az Európai Uniótól. A felvetés hibás, hölgyeim és uraim! Tudniillik először a magyar kormány szorgalmazta a bővítéssel kapcsolatban az újak vagy a bekerülők pénzügyi támogatási rendszerének megteremtését. Ennek is köszönhető többek között, hogy az Agenda 2000 tartalmazza azt, hogy 2000-től milyen vissza nem térítendő támogatásokban részesítik az új tagokat meghatározott feltételek teljesítése mellett. A másik, hogy a közösségi programokból igenis már most lehet részesülni, például az oktatás, képzés terén.
Nekünk az a határozott célunk a csatlakozási tárgyalásokkal, hogy Magyarország teljes jogú tagságot nyerjen az Európai Unióban. Más szóval fogalmazva, hogy mint tag valamennyi jogot megszerezzük. És ez a döntő! Emellett természetesen teljesíteni kell a kötelezettségeket, a feltételeket. Aláhúznám azt is, hogy arra törekszünk, az átmeneti rendelkezések, a derogációk minél kisebb számúak legyenek, mert ez az érdekünk a teljes jogú tagság megteremtése kapcsán és ennek rendeljük alá az egész hazai felkészülést.
Tisztelt Országgyűlés! A következőket szeretném még elmondani. Úgy ítélem meg, hogy a hazai sajtónak a figyelmét elkerülte mindaz, amit tegnap a Clinton elnök elleni támadás kapcsán mondtam. Én ezt nem csupán azért tartom nagyon fontosnak - és ne vegyék ezt szerénytelenségnek -, mert élő, nagyon gyakori kapcsolatban vagyunk az Egyesült Államok elnökével (Derültség, zaj a jobb oldalon.), hanem amiatt is, hogy nagyon hathatós, komoly támogatást nyújtott Magyarország euro-atlanti és ezen belül különösen NATO-csatlakozásához. Én azért tartom ezt ugyancsak fontosnak, mert Clinton elnöknek volt bátorsága és képessége felvállalni a NATO-kibővítési folyamatot, és volt bátorsága felvállalni a beavatkozást a boszniai tragédiába, és ezzel emberek életét, emberéletek tízezreit mentette meg. (Zaj a jobb oldalon.) Ugyanakkor volt és van belátása érdemben segíteni az új demokráciák súlyos átmeneti gondjainak enyhítését. Nagyon sok biztatást kaptunk tőle a nagyon nehéz megpróbáltatások időszakában. Mi azt szeretnénk, ha ez a méltatlan támadás vele szemben abbamaradna én örülök ennek első jeleinek, és remélem, hogy ez elvezet a támadások abbamaradásához.
A szomszédsági politikát ő is és más külföldi partnerünk is modell értékűnek minősítette. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert ebben a szomszédsági politikában Magyarország képezi a stabilitás elemét. Körülöttünk kormányválságok zajlanak. Egyáltalán nem mindegy, nagy a felelősségünk, hogy ezt a szomszédsági politikát, annak elemeit megőrizzük. És az is rendkívül fontos, hogy amit például magyar-román viszonyban elértünk - ami európai értékeket jelent az ottani magyarság kormányzati szerepe, a problémák tárgyalásos úton történő rendezése kapcsán -, azt megőrizzük, ez nemcsak magyar, hanem nemzetközi érdek is.
Talán a Duna ügyével összefüggésben muszáj jó néhány dolgot elmondani. Annál is inkább, mert erősödtek a megegyezés ellenzőinek fellépései. Hangsúlyoznám: fellépései és hangjuk erősödött, nem a táboruk. Azt mondják: ne egyezzünk meg, menjünk újból Hágába, vagy halasszuk el sok hónappal a megegyezést, és így tovább. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem egészen!) Lényegében ugyanazok mondják ezt, akik annak idején papírtigrisnek minősítették a C variánst, és mit ad isten, abból betontigris lett (Közbeszólás a jobb oldalról: Paks!), és akik esküdöztek még ez év tavaszán is, hogy Hága csak Magyarországnak adhat igazat. (Hegyi Gyula: Ez így volt!)
Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban is, hogy mit mondanak, csak két idézetet. Illés Zoltán, a Fidesz alelnöke pártja nevében '96. november 4-én a következőt mondta: "A magyar esélyek jobbak Hágában, mint a szlovákoké. Ha most visszalépnénk a hágai pertől, akkor a Duna ügyét véglegesen a szlovákok önkényének szolgáltatnánk ki. Még egyszer ugyanebben az ügyben pedig nem lehet a nemzetközi bírósághoz fordulni." Mit mond most? "Menjünk újból a hágai bírósághoz". Varga János: "A hágai perrel kapcsolatos kormánydöntéseket nem lehet később visszavonni, ugyanis még egyszer ugyanezzel a problémával nem fordulhatunk a nemzetközi bírósághoz. Márpedig az a mi javunkra fog dönteni." És így tovább.
Azt mondják ugyanezek az urak, hogy ne legyen kormányközi megállapodás, előbb az Országgyűlés döntsön. Nos, a kormány felelőssége nemzetközi megállapodások megkötése, ezt hangsúlyozni szeretném. A kormány kötelessége nemzetközi megállapodást megkötni. Erről szól a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete is. De ami az érdemet, a tartalmat illeti: miről tárgyaljon az Országgyűlés mindaddig, amíg nem készítjük elő az államközi szerződést? Tudniillik az eddigi országgyűlési döntéseket nem lehet egyszerűen hatálytalanítani mindaddig, amíg nem mondjuk meg, hogy miként hajtjuk végre a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését, ítéletét. Hága lényegében lenullázta a korábbi parlamenti határozatokat, azok kiürültek, hölgyeim és uraim! Egy lényegi maradt, és itt szeretném a figyelmüket felhívni a magyar alkotmány 7. §-ára, amely azt mondja, a nemzetközi kötelezettségek végrehajtása elsőbbséget élvez a belső jogszabályokkal szemben. Ezt mondja ki az alkotmány! (Dr. Salamon László: Nem mondja!) Ezt is vállalta az előző kormány, és jogfolytonosság van ebben az országban, nekünk is vállalni kell, amit az elődünk vállalt.
(15.40)
Ha nem állapodunk meg, akkor, uraim, hölgyeim, fizetni kell! (Dr. Salamon László közbeszól.)
Tudniillik mit mond a kártérítésről a Hágai Nemzetközi Bíróság 155. paragrafusa? Hogyha nem tudnak megegyezni, ki kell fizetni a kártérítéseket; Magyarországnak ki kell fizetnie a munkálatok abbahagyása miatt keletkezett károkat.
Másodszor: ki kell fizetni a szerződés egyoldalú felmondása miatti károkat, más szóval: a szlovákiai beruházások értékét. A szlovák félnek mit kell kifizetnie? A C variáns üzembe helyezésével okozott károkat, beleértve a környezeti károkat; az arány: 4:1-hez. Más szóval fogalmazva: több száz milliárd forinttal többet kellene kifizetnie a Magyar Köztársaságnak, mind amit a szlovákok fizetnének nekünk. Ezt ők ugyanúgy tudják, mint mi, mert ők is olvassák egyes (Moraj az MDF padsoraiban.) ellenzőkkel szemben a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Dr. Pusztai Erzsébet: Elég ezt is... - Taps az MSZP padsoraiban.)
Vagy pedig van egy megoldás; nem tudom, emlékeznek-e, uraim, Lipták úrnak a kijelentéseire, a nemzetközi szakértői ügyeknek is nagy agitátora. Ő a következőt mondta 1990-ben: "Ha a magyar kormány felmondja a nemzetközi megállapodásokat, garantálom, a nyugati magyar emigráció az utolsó fillérig kifizeti az esetleges kártérítéseket.". (Derültség az MSZP padsoraiban.) Hát fizesse ki a Lipták úr!
Kormányközi megállapodásra törekszünk, hölgyeim és uraim, a következő tartalommal: ez az erőműrendszer legfontosabb műtárgyait rögzíti, a rendszer osztatlan 50-50 százalékos tulajdonlását, a rendszer egészére kiterjedő közös, összehangolt igazgatás és üzemeltetés rendjét, az egységes monitoringrendszer kialakítását a környezet- és természetvédelem érdekében, a csúcsüzem feltételrendszerét, a hajózás, a víz- és környezetminőség-védelem, az árvíz-, a jégelvezetés, a vízmegosztás kérdéseit; a bírósági ítélet útmutatásai, iránymutatása szerint a nullszaldós megoldást, tehát hogy ne fizessünk egymásnak, a Hágai Nemzetközi Bírósághoz való egyoldalú fordulás kizárását, és azt a kötelezettséget, hogy a megkötendő szerződést az Országgyűlés elé kell terjeszteni. Ide fog kerülni, uraim!
Azt meg már nem tudom elfogadni, hogy egy Matolcsy György nevezetű úr azzal riogatja a közvéleményt, hogy ez a kormány 600 milliárd forintot akar beleönteni a Dunába - az a Matolcsy úr, aki részt vett az előző kormány körül vagy kapcsán, vagy belül mindabban, ami itt történt. Ő azt mondja, hogy ezt a 600 milliárdot fel lehetne használni az oktatásra (Pokorni Zoltán: Úgy van!), útépítésre és így tovább. Senki nem vitatja! De egy mondatot, egy szót nem szól Matolcsy úr arról, hogyan oldjuk meg a problémát. Én is tudnám sorolni, hogy mit lehet 600 milliárdból építeni, hölgyeim és uraim! (Közbeszólások az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Vegyenek egyet figyelembe: ha nem állapodunk meg, az is elveszett, amit ebbe eddig beruháztunk, és arra se lesz jogunk, amit ezt követően a rendezés érdekében meg kell építenünk - ez lesz az eredménye! (Taps az MSZP padsoraiban.) Arról nem is beszélve, hogy nem igaz a 600 milliárd: félrevezetés, hazugság! (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Ennek a fele, hölgyeim és uraim, olyan beruházások, olyan fejlesztések, amelyeket a megegyezés nélkül is meg kell Magyarországnak valósítania, például európai uniós kötelezettségek, a szennyvízelvezetés, a szennyvízkezelés megoldása és sok más ilyen tétel érdekében. (Pokorni Zoltán közbeszól. - Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Gondolkozzunk már egyszer felelősen és józanul, nagyon kérek mindenkit! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van! - Taps az MSZP padsoraiban.) Van esélyünk, hogy megmentsük az ügyet, hogy Magyarország jól kerüljön ki. Egyedül nem tudjuk megoldani; ehhez a szlovák fél kell, mert ő a partnerünk. (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Miért?) Igen, Meiar miniszterelnök vagy bárki, aki vezeti Szlovákiát. (Moraj a Független Kisgazdapárt padsoraiban.) És ne azok csinálják, egyes környezetvédők, akiket én nem veszek egy kalap alá, akik valóban az elmúlt évek alatt a maguk tevékenységével nem a Dunát, hanem a társadalmi környezetet szennyezték az ügyben! (Taps az MSZP padsoraiban.)
Honnan veszik az urak és hölgyek, egyesek - megint csak nem teszek azonossági jelet mindenki között -, hogy a kormány nem konzultál az Országgyűléssel? Hölgyeim és Uraim! Nemcsók János államtitkár úr eddig nyolc alkalommal konzultált a környezetvédelmi bizottsággal, több mint 30 órát töltöttek el együtt, és megvitatták. (Dr. Csapody Miklós: Sajnos!) Esküszöm, ez még egy házaséletben sem kevés! (Derültség az MSZP padsoraiban.) A külügyi bizottságot folyamatosan tájékoztatja, és üléseznek is; bármikor, bármelyik bizottság számára rendelkezésre áll. S ezért nem támadni, hanem segíteni kell Nemcsók János államtitkárt!
Arról nem is beszélve, azzal teljesen egyetértek, hogy az egyeztetésbe mindenkit be kell vonni, aki érdekelt az ügyben. Ha nem lesz politikai konszenzus, akkor társadalmi konszenzusra van szükség; azoknak az egyetértésére, akik józanul gondolkodnak, és megoldást akarnak - mi erre törekszünk. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Pusztai Erzsébet: Taps...)
Befejezésül (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Hála istennek!): Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatni kívánom önöket arról, hogy a kormány minden minisztériuma naprakész leltárt készít a folyamatban lévő ügyekről, beleértve azokat az ügyeket is, amelyek túllépnek a mostani parlamenti cikluson, amelyek a későbbi - mert jó néhány ilyen előkészítésben van - időszakban kerülnek megoldásra.
Másodszor: készül egy tételes összegzés az elmúlt négy év munkálatairól; egy olyan összegzés, amely gyakorlatilag bemutatja azt, mit végzett az Ogy., a kormány és a kormány egyes hivatalai.
Harmadszor: készül egy mérleg, hölgyeim és uraim, a kormányprogram teljesítéséről; mit vállaltunk, mit teljesítettünk. Legjobb tudomásom szerint 1990 óta ilyen összegzés nem készült. Lehet, hogy ez lesz az első, remélem, nem az utolsó. (Dr. Boross Péterhez:) Elnézést, Péter, Boross Péter: tudod, erről volt vitánk. (Moraj.)
Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen mindenekelőtt azoknak, akik idefigyeltek, a türelmüket, és folytassuk a munkát. Ehhez mindenkinek eredményeket kívánok! Köszönöm szépen! (Dr. Pusztai Erzsébet: Már itt volt az ideje! - Hosszan tartó taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.)
