BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Először is azzal kezdeném, tisztelt képviselőtársaim, hogy a történelmi borvidékek, valamint a lakásfenntartás, -felújítás és a lakások megtarthatósága érdekében támogatjuk a szabaddemokraták képviselőinek javaslatait.
Javaslataim közül azok mellett szeretnék érvelni, amelyek a területfejlesztés átfogó céljaira vonatkoznak az ország egészén. Csalódott voltam, amikor egyik képviselőtársam az önkormányzati és rendészeti bizottságban ezt populárisnak tartotta, és lebecsülte ezt a javaslatot, hiszen az egész területfejlesztésnek és rendezésnek a célja a polgárok és a nemzet kulturális-anyagi jólétének a megteremtése. Fontosnak tartom, hogy ez megjelenjen az átfogó célok között még akkor is, ha ez a program, ez a koncepció csak nagyon hosszú idő alatt, kitartó és harmonikus kormányzati munkával, több cikluson átívelve, makacsul a célokon tartva a szemet valósítható meg, de átfogó célja, hogy a polgárok és a nemzet kulturális és anyagi jólétének feltételei megteremtődjenek, és az egész ország területén kiegyensúlyozottan legyenek jelen.
Fontosnak tartom azt is az átfogó célok között, hogy építsünk ki és alakítsunk ki egy olyan monitoringrendszert, olyan jelző- észlelőrendszert - a környezetvédők számára ez a fogalom nem újszerű -, amely képes visszacsatolni a társadalom, a gazdaság, a területfejlesztés minden területén, hogy hol tartunk, az arra fordított eszközök hogyan hasznosulnak, hogyan kapcsolódunk be az európai folyamatok fő áramaiba, hiszen ennek az intézményrendszere kezd kialakulni. Szükséges egy megbízható jelzőrendszer kialakítása annak érdekében, hogy a kormányzati és a parlamenti munka hatékony legyen.
Úgy gondolom, ma már mindenki elfogadja, legalábbis a többség, hogy bizonytalan számítású az egy főre jutó GDP, amelyben különböző értékeket - ma már tisztán láthatóak a tudományos kutatások is - nem is veszünk figyelembe. Pont azokon a területeken jelentkezik a legbizonytalanabb nemzeti össztermék-számítás, ahol a fekete- és a szürkegazdaság hatványozottan jelen van. Ezért a jelzőrendszer, a visszacsatoló-rendszer létrehozása és a folyamatokba való bekapcsolása rendkívül fontos.
Nem meglepő számomra, hogy a területi egyenlőtlenségek mérséklésénél ismételten több párt, a kormányzó pártok és az ellenzék több pártja és több bizottság javasolja, hogy a régiók szintjére is terjedjen ez ki. Hiszen sem az autópályák, sem az universitasok, sem várhatóan a regionális kórházak esetében - és lehetne sorolni - ma már nem lehet megyei szintű egyenlőtlenség mérsékléséről beszélni.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezek az intézmények, ezek a nemzetközi szintű infrastruktúrák nem egy-egy adott vármegyére vonatkoztathatók, még ha az igény onnan keletkezhet is, hanem a régiónak meg kell jelennie, és várhatóan a fejlesztés fontos területét, az egyenlőtlenség mérséklésénél a régiót mint területi egységet is szerepeltetni kell.
Szeretnék arról beszélni, amiről nemrégiben egyeztetés is lezajlott, amelyben a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke egy javaslatot tett. Gondolom, erről az elnök úr külön fog szólni, hiszen ma délután Baja Ferenc miniszter úr bevonásával egyeztető tárgyalás történt, amelyre több megye képviselőjét is meghívták. Ez pedig, hogy A regionális intézményrendszer fejlesztése című fejezetnél a megye információs rendszerének bázisán a régiók statisztikai megfigyelési rendszerére, a következő tervezési és statisztikai régiókra tett javaslatot Baráth Etele képviselőtársam. Megbeszéltük délután, hogy ehhez a képviselő úrnak képviselősége adta joga van. Egyik-másik bizottságban a kormány támogatta, majd egy parlamenti felszólalás kapcsán elhangzott, hogy az egyeztetési folyamatokba a kormány nem kíván a több hónapos egyeztetés során belenyúlni. Azt javaslom ennél a javaslatnál a tisztelt Háznak, az államtitkár asszonynak, hogy amennyiben ez a javaslat nem kerül visszavonásra, úgy a korábbi több hónapos egyeztetés során kerüljön a kormány egyetértése erre a fejezetre.
A közép-dunántúli régiót mint egy fejlődő térség összetartozását kifejező régiót fontosnak tartom. Megnyugvó álláspontra kell helyezkedni Zala és Nógrád megyék esetében is. Átfogóan az a véleményem, hogy itt el kell kezdeni egy olyan összetartozás-vizsgálatot - hogy ne a "kohézió" többféleképpen értelmezhető kifejezését használjam -, amely megyén belüli hovatartozásokat, kapcsolódásokat is vizsgál. Hiszen Fejér megyében is, de Somogy megyében is és mindegyik megyében vannak olyan térségek, amelyek egy-egy tervezési vagy fejlesztési régióval határosak, amelyek ide is, oda is kapcsolhatók. A legkönnyebb megyehatárokon színes térképet készíteni, annál nehezebb az összetartozás-vizsgálatokban elmélyedve 40-50 kohéziós elem vizsgálatát elvégezni. A javaslatom az, hogy ennek az intézményes rendszerét is meg kell kezdeni, és a javaslatom az, hogy az egyeztetések során kialakult tervezési és statisztikai régiókat ne változtassuk meg, ez a javaslat ne éljen.
Szintén szólnom kell dr. Baráth Etele elnök úrnak, képviselőtársamnak egy javaslatáról, amely többek előtt elsikkadt, ez pedig az, hogy a regionális intézményrendszer fejlesztésénél, a kiemelt térségek felsorolásánál az elnök úr javasolta a dunai vízlépcső térségének beemelését is.
(20.40)
Ezt a Bős-Nagymaros-vita kiterjesztéseként élem meg, és éppen elnök úr volt az, aki a parlament környezetvédelmi bizottságában a téli időszakban azt javasolta: a bizottság arra kéri a kormányt, amíg a hatásvizsgálatok el nem készülnek, ne hozzon olyan döntést, amely visszafordíthatatlan, a parlament és a következő kormány számára is feladatokat határozna meg. Egy ilyen kistérség javaslatának beemelése - gondolom, nem a szomszédos országban meglévő dunai lépcsőre gondolt képviselőtársam, hanem az esetleg megvalósuló térségére - azt jelentené, hogy a parlament a koncepció mellékletének elfogadásakor döntene, elfogadná, elvileg támogatná egy dunai vízlépcső megépítését.
Ezért arra kérem elnök urat, hogy ezt a kistérségre vonatkozó javaslatát is gondolja át, a tisztelt Házat pedig arra, hogy még ilyen indirekt formában se prejudikálja, és előzetes vizsgálatok nélkül ne döntsön a dunai vízlépcső kistérsége esetében egy vagy megépülő, vagy meg nem épülő vízlépcső ügyében.
Szeretnék két dolgot még megemlíteni: javaslatot tettem a közpénzek felhasználásának kötelező nyilvántartására és annak követő vizsgálatára. Ma a hátrányos helyzetű térségek, a kis- és középvállalkozások esetében is számtalan negatív példa mutatja, hogy a vissza nem térítendő támogatások esetében a magyar kiegyenlítő területfejlesztő rendszer nem tudja követni a támogatások alakulását. Ettől vannak eltérő rendszerek is, mint például a francia rendszer, amelynek az irányába kellene kezdeményező lépéseket tenni. Ez pedig a kamattámogatás rendszere, amikor pénzügytechnikai, banki eszközökkel megfigyelhető ezeknek a területeknek a támogatása. Másrészt ott az állam és az önkormányzatok, a régiók és a megyék határozott ellenőrző és beavatkozó intézkedéseket tesznek, ha közpénz nem úgy hasznosul, mint ahogy annak eredetileg a célja volt.
Ezért tehát épp ma, amikor a parlament a tőkekockázati társaságokról szóló törvényt is tárgyalja, és ma, amikor talán az utolsó pillanatokban tehet beavatkozást, hogy a közpénzek alakulásánál legalább a koncepció szintjén megfogalmazza azt az igényét, hogy a jelenleg kialakult helyzetnél határozottabban kívánja követni ennek az alakulását, nem kikerülhető, így javaslom, hogy a koncepcióba kerüljön be a támogatási rendszer felülvizsgálata és annak az ellenőrzése - akár önkormányzati, akár területfejlesztési tanácsi, akár más közpénzről van szó -, a társadalom tőlünk igényli ennek az ellenőrzését és a hasznosulás megfigyelését.
Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy a kistérségi tanácsok esetében - amelyről a figyelem sajnos a megyei szintű területfejlesztési tanácsok irányába tolódott - támogatni kell, hogy megyehatáron túlnyúló szerveződések vagy nyilván országhatáron túlnyúló szerveződések jöjjenek létre. Nagy örömmel látom, hogy Somogy, Tolna és Fejér megye határán túlnyúló módon egyeztetett kistérségi kapcsolatok alakulnak ki, és lehetne számtalan jó példáról beszélni, az Alföld és az északkeleti iparvidék megyehatáron túlnyúló kezdeményezéseiről is. Nem szabad, hogy az útjavítások vagy a téli hóeltakarítások, vagy a kórházi ágyak kihasználásának mintájára a megyehatárok elválasztók legyenek, és egy-egy megyehatáron átlépve egy egész más, új világba lépjen akár a fejlesztő, akár a polgár, akár a külföldi befektető.
Ezért tehát kezdeményezem és javaslom, hogy kerüljön be a megyehatáron túlnyúló kistérségi együttműködések is oly módon, hogy ne a vármegyétől vagy ne a regionális területfejlesztési tanácstól kelljen engedélyt kérni különböző együttműködésekre ott, ahol az élet ki fogja követelni, hogy akár az oktatásban, akár a gáz-, akár a közúthálózat fejlesztésében az együttműködések meglegyenek. Ez égetően szükséges és fontos.
Tisztelt Ház! Javaslom tehát, hogy Szentkuti Károly módosító javaslatainál, továbbá képviselőtársaimnak a régióra vonatkozó javaslatainál és az optimalizálásra történő javaslatoknál a tisztelt Ház támogassa ezeket a módosító javaslatokat. Köszönöm. (Taps.)
