DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszterelnökünktől hallottuk, hogy a kormány általános sikere mellett néhány tárcánál, ahol SZDSZ-es vezetés van, a kormány kiemelt erőfeszítései ellenére is bizony az eredmények nem állnak arányban az erőfeszítésekkel. Ezért én most szeretnék egy olyan tárcát megnézni, amely kizárólag szocialista párti miniszterrel, illetve államtitkárral rendelkezik '94 óta: ez a tárca a Népegészségügyi (Sic!) Minisztérium.
Vajon ott a nagy sikereknek megfelelően, az ország stabilizációja, a gazdasági fejlődés elindulása mellett hasonló sikerek születtek-e? Ha megkérdezzük a betegeket a rendelőkben, a kórházakban, a sorban állókat a patikákban, az orvosokat vagy az ápolónőket, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy nem. Ha az orvosok szakmai szervezeteit - a Magyar Orvosi Kamarától kezdve a Kórházszövetségig, a Kórházi Gazdasági Igazgatók Szövetségéig - kérdezzük meg, azt fogják mondani, hogy bizony a helyzet aggasztóan nehéz, a kórházak hatalmas adósságokat görgetnek maguk előtt, a csődtörvény most már rájuk is kiterjed, tehát előbb-utóbb az önkormányzatok olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy kénytelenek feladni önálló egészségügyi intézményük tulajdonjogát is.
De lehet erre azt mondani, hogy ellenzéki propaganda, ezek ellenséges rágalmak. Engedjék meg, hogy a helyzetről egy sikertárca, egy, a Szocialista Párt által vezérelt, vezetett tárva beszámolójából idézzek néhány részletet. A beszámolót ma kaptam kézhez, a március 4-i egészségügyi vitafórumra készítette a Népjóléti Minisztérium.
(15.30)
Hadd idézzek néhány mondatot: "Tény, hogy a társadalomnak a gazdasági stabilizáció sikeréért legtöbb terhet viselő csoportjai a többgyerekesek, a betegek, az idősek, a munkanélküliek és nem utolsósorban az egészségügyben dolgozók egyre türelmetlenebbül igénylik az egészségügyi konszolidációt." Számukra nem vigasztaló, hogy majd a gazdaság megélénkülésével több fog jutni az egészségügyre, hiszen aki ma meghal, azt a legszebb makrogazdasági mutatók sem tudják holnap feltámasztani. Az a 75 ezer gyerek, aki nem született meg az idén abortusz következtében, az húsz év múlva sem fog újabb gyerekeket szülni. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.)
Mit mond a kényszerpályáról az előterjesztő? "Halaszthatatlanná vált a gazdaság és a költségvetés stabilizációja. A stabilizáció forrásigénye elérte az egészségügyet is. Ez a tőkehiányos egészségügyből további forrásokat vont el." Tehát az eleve tőkehiányos egészségügyből további forrásokat vontak el. "Az elbizonytalanodás félmegoldásokhoz, rossz alkukhoz vezetett." Ennek lett az eredménye, hogy a Pénzügyminisztérium terjeszti elő az egészségüggyel kapcsolatos törvényeket. Bizony, ezek nagyon rossz alkuk eredményei. "Tény, hogy 1994-98 között növekvő GDP mellett az egészségbiztosítás összes kiadása a '94. évi 8,35 százalékról '98-ra 6,18 százalékra, azaz háromnegyed részre zsugorodott." Ez is kormányálláspont.
Kérem szépen, évente 20-25 százalékkal csökkent '93-hoz képest az egészségügyre fordítható kiadások összege. Vajon ez a tárca sikerének bizonyítéka vagy valami egész másnak? Kérem, hogy legalább a hátralevő időben ne folytatódjék ez a folyamat!
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
