DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretnék arra reagálni, hogy döntés előtt, döntés közben, döntés után vagyunk-e egyáltalán. Ez azért fontos, mert jó néhány képviselőtársam az én számomra is majdnem hogy ismeretlen, de semmiképpen nem a kormányzati döntésnek a köreit megjáró koncepciókat idézett a Házban, olyan dolgokat hozott nyilvánosságra, vagy úgy mutatta be, mint eldöntött vagy eldöntöttnek látszó részvénytársaságot, koncessziót és egyebeket, amelyek lehet, hogy valahol, valamilyen papírokban megfogalmazódtak, de a kormányzati döntésnek a környékén sem jártak.
Azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert ezen a területen legelőször is talán tisztázni kellene, hogy messze nem ugyanazok, nem ugyanakkor és nem ugyanott döntenek, sok kormány e tekintetben kényszerpályán járt. Szeretném mindenki számára felhívni a figyelmet, hogy van egy hágai döntés, és én leginkább majd a hágai döntés végrehajtásához kötődő környezetvédelmi lehetőségekről kívánok beszélni. Elsősorban azért, mert - fogom említeni, hogy miért - az én megítélésem szerint vissza kell térni a szakmai kérdések prioritásához. S nem azért, mert ne tudnám azt, hogy ez a kérdés természetesen politikai oldalról is motivált, hanem azért, mert - fogom említeni - ebben az értelemben a hágai kérdés kulcskérdése környezetvédelmi szempontból a szakmaiság kérdése.
Szeretném világosan elmondani azt, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete több részből áll, és igen részletes ítélet. Nem akarom ezt most végigmondani, de azt azért megemlítem, hogy ennek köszönhetően sok lehetőséget ad arra, hogy kiragadott mondatok vagy mondatrészek idézésével az ítéletet sokan saját prekoncepciójuk igazolására használják fel, amire mindenkinek joga van természetesen, de óvni kívánok mindenkit attól, hogy ezt önmagában a hágai ítélet objektív értékítéleteként adja elő valaki.
Szeretném elmondani: magam a hágai ítéletet többször áttanulmányozva, végigrágva, nem nagyon merem venni a bátorságot, hogy a hágai ítélet magyarázatára vonatkozóan biztosan és egyedül konzekvens és igaz véleményt mondjak. Ez egy rendkívül bonyolult rendszer. Számomra - természetesen figyelembe véve Kovács miniszter úr értékelését is - arra a kérdésre, amit képviselőtársunk kérdezett, hogy döntse már el a kormány, hogyan értékeli a hágai ítéletnek a kérdését, nem egyszerű a válasz. Mert elfogadom, lehet, hogy akár az ország szempontjából is, ez egy fair ítélet. Környezetvédelmi szempontból - és kifejezetten szubjektív véleményt mondok - az én számomra vereség a hágai ítélet. Sajnálom, hogy így van, és még inkább sajnálom, hogy nekem jutott az a sors környezetvédelmi miniszterként, hogy elolvassam ezt az ítéletet, de így kell hogy megfogalmazzam, mert ezt tartom igaznak.
Ezt tartom igaznak azért, mert a hágai ítélet alapvetően azt mondja arra, amit mi kérdeztünk - hogy tudniillik '89-ben súlyos, azonnali veszély állt volna fenn környezetvédelmi szempontból -, hogy ilyen azonnali veszély, azonnali környezeti veszély nem állt fenn. Ezt a kérésünket, javaslatunkat és véleményünket a bíróság elutasította.
Sajnos, elutasította a bíróság azt is, amely vélemény szerint ebben az ügyben a környezetvédelmi kérdéseknek primátusa lenne. Nem így van. A hágai bíróság visszaállította az eredeti államközi szerződés hatályát, és megállapította, hogy az ennélfogva uralja a felek közti viszonyt. Rámutatott arra, hogy az eredeti szerződés nemcsak energiatermelő közös beruházás, hanem szolgálta egyúttal a Duna hajózhatóságnak fejlesztését, az árvízvédelmet, a jégszabályozást, valamint a természeti környezet védelmét. Valamint a természeti környezet védelmét! Továbbá kimondja, hogy ezek közül egyik sem élvezett abszolút elsőbbséget, és ezek közül egyik sem veszített fontosságából. Egyik sem veszített fontosságából - mondja az ítélet. Ez azt jelenti, hogy azon igényemnek - személyes igényről beszélek -, hogy a hágai bíróság a környezetvédelmi primátust kimondja ítéletében, ezt nem tette meg.
(10.20)
A környezetvédelmi kormányzatot arra kötelezte, hogy egyenrangúnak ítélje a környezetvédelem kérdéseit az ítélet végrehajtásánál, illetve a kompromisszum keresésénél.
Ugyanakkor vannak nagyon fontos, a számomra és a környezetvédők számára egyértelműen reményt nyújtó kitételei ennek a bírósági döntésnek, ezek pedig a következők: a feleket megegyezésre szólította föl a bíróság, vagyis arra, hogy közösen találjanak olyan egyeztetett megoldást, amely az eredeti szerződés céljait együttesen és integrálva szolgálja, figyelembe véve a nemzetközi környezetvédelmi jog legújabb normáit és a nemzetközi vízfolyások jogának alapelveit. Ezért beszélek arról, hogy az én megítélésem szerint a kitörési pont szakmai kérdés, ez a mondat: "figyelembe véve a nemzetközi környezetvédelmi jog és környezetvédelmi technika legújabb normáit" az a kiugrási pont, ahol szakmailag érvelve esélyünk van arra, hogy a hágai döntés keretei között a lehető legjobb környezetvédelmi feltételeket megtaláljuk. Éppen azért azt gondolom - nem kitérve az elől, hogy a bíróság egy megegyezési kényszert állított elő, amely megegyezési kényszer keretei között kompromisszumokat kell kötni, méghozzá olyan kompromisszumokat, amelyek az ország számára elérhető természetesen legjobb kompromisszumok -, hogy kompromisszum keretében lehet ezt megvalósítani.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, a képviselő urakat és hölgyeket, és szeretném ígérni azt, hogy e tekintetben ez a tájékoztatás folyamatos és minden érdeklődő számára elérhető arra vonatkozóan, hogy a környezetvédelmi delegációk mire jutottak az eddigi tárgyalások során.
Szeretném azt is elmondani, hogy a tájékoztatáshoz kötődően a kormányzat úgy döntött, hogy figyelemmel a probléma rendkívüli fontosságára, a vitanapon a parlamenti pártok elmondhatják véleményüket az eddig kialakult helyzetről, azonban a környezetvédelmi civil szervezetek ezt nem tehetik, hiszen a Házszabály szerint nincs felszólalási joguk. Éppen ezért csütörtökön három órára a kormányzat több minisztere, Lotz miniszter úr, Kovács miniszter úr, Nemcsók államtitkár úr és magam meghívtuk a zöldszervezeteket a Környezetvédelmi Minisztériumba egy konzultációra. Valóban kíváncsiak vagyunk arra, hogy ők hogyan látják a kialakult helyzetet, és valóban kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen alternatívákat tudnak fölmutatni a rendezésre, a megoldásra - olyan megoldásra természetesen, amely mind a két fél számára elfogadható.
Szeretném elmondani röviden azt, hogy a környezetvédelmi szakértői munkacsoport milyen célokat tűzött ki maga elé. A célunk az volt, hogy a hágai ítélet értelmében bizonyos környezeti hatások megítélését újragondoljuk, méghozzá a szlovák féllel közösen. Cél az is, hogy a meglévő és tervezett létesítményeket, a velük kapcsolatos végleges döntést a megállapodás előtt az erre vonatkozó jogszabályok szerinti környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni. Véleményünk szerint el kell érni azt, hogy szakszerű és részletes, közös megfigyelőrendszer működjön a vízlépcső hatásterületén, amely a közösen megállapított üzemeltetési rend környezeti, ökológiai hatását folyamatosan vizsgálja. Többen megfogalmazták ezt a célt - természetesen mi is kitűztük magunk elé -, illetve azt is, hogy garanciát kell kapni a szlovák féltől arra nézve, hogy ha a megfigyelt jelenségek környezeti vagy ökológiai kár bekövetkezését valószínűsítik, akkor annak elhárítása, illetve megelőzése érdekében a vízlépcsőrendszer üzemrendjén a felek módosítanak, vagy a szükséges ellenintézkedéseket megteszik; továbbá, hogy a hatásterületen gondoskodni kell a szennyvizek kellő mértékű tisztításáról és arról, hogy a közösen kitűzött vízminőségi célállapot megvalósuljon. Ennek teljesítése nélkül a rendszer nem helyezhető üzembe, illetve nem működtethető.
Ezek azok a konkrét, a környezet védelmét egyértelműen meghatározó célrendszerek, amelyeket meg kell valósítanunk a tárgyalás folyamán.
(A jegyzői széket Szili Sándor foglalja el.)
E tekintetben úgy gondoljuk, hogy maradéktalanul érvényesülni kell a vízkészletek védelmének, a fenntartható fejlesztés elvének. Természetesnek tartjuk azt, hogy környezeti hatásvizsgálat készül, és ennek figyelembevételével állapítjuk meg az üzemeltetési tervet. Természetesnek tartjuk, hogy azonosításra kerülnek a vízlépcsőrendszer hatásterületén meglévő potenciális veszélyeztető szennyezésforrások, és velük kapcsolatban az elfogadott vízminőségi célállapot elérése érdekében intézkedési tervek születnek. Végrehajtásra kerül a Duna mellékágait is érintő szennyvíztisztítási program tekintetében egy aktualizált megállapodás, valamint a '90-ben kötött megállapodás alapján működtetett monitoringrendszer módszertani alapjait fölhasználva egy közös környezetvédelmi mérőmegfigyelés-értékelő rendszer létrehozása elengedhetetlen a mű működtetése szempontjából. A vízlépcsőrendszer működtetése a környezetvédelmi garanciák figyelembevételével történik, és mint ahogy mondtam, a mindenkori üzemrendet a monitoring rendszer eredményeinek azt megfelelően optimalizálva kell végrehajtani.
Szeretném elmondani, hogy az eddigiekben a szlovák fél hajlandónak mutatkozott ezen környezetvédelmi elkötelezettségek jelentős részében engedményeket tenni, illetve a magyar oldallal megállapodni.
A Duna elterelését követően egyébként a magyar fél vizsgálta az elterelés követelményeit, és a '95-ben megkötött megállapodás alapján közös méréseket és monitoring vizsgálatokat indított. A célunk az volt, hogy ezeket a méréseket kiterjesszük; a kiterjesztést térben és tartalmi értelemben is megfogalmaztuk. A térben azt jelenti, hogy a Rajkától Budapestig terjedő Duna-szakaszra kell vonatkozzon a monitoring, azért, mert a vízszennyező forrásokat föl kell tárni ezen a területen, ellenkező esetben alsó helyzetünkben komoly környezeti károkat szenvedhetünk. Ez tartalmi értelemben pedig azt jelenti, hogy mindazon indikátorokat, amelyek a vízminőségben, a vizes élőhelyekhez kapcsolódó szárazulatokon bekövetkező változások kimutatására alkalmasak, a monitoring részévé kell tenni.
A szakértő delegáció a szakmai, tartalmi kérdésekben megegyezett, így megegyezés született a mintavételi helyekről - ezeket térképeken is rögzítettük, és jegyzékbe foglaltuk -, a vizsgálandó komponensekről, a vizsgálatok gyakoriságáról, módszereiről, a közös értékelésről. A rendszer gyakorlatilag közösen üzembe helyezhető, ezt a szlovák fél elfogadja.
Fontos, hogy a környezeti hatásvizsgálat kérdésében milyen változások mentek végbe a '77-es szerződés óta. Azért is fontos ez, mert mint idéztem, a hágai bíróság e tekintetben arra ítéli a feleket, hogy ezeket a legmodernebb eszközrendszereket alkalmazzák a megegyezés során.
A környezeti hatásvizsgálatok összehasonlításnál magyar oldalról természetesen a '95. évi környezetvédelmi törvény, illetve a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló jogszabály volt az irányadó, amelyet ez a parlament fogadott el, és amely tekintetében fölhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy ezek azok a közös értékek, amelyek Magyarország pozícióját egészen más színben tüntetik föl, hiszen sem '77-ben, sem a felmondás idején, sem pedig a tárgyalások legelején nem volt magyar környezetvédelmi törvény, amire például visszahivatkozhatnánk, aminek alapján Szalay Gábor képviselő úr kérdéseinek egy csomó elemére teljesen egyértelmű válasz kereshető.
Szükséges volt azonban megnézni azt, hogy a szlovák oldalon milyen jogszabályok irányadók a környezeti hatásvizsgálat kérdésében, és azt találtuk, hogy lényegét tekintve nagyon komoly eltérés a két hatásvizsgálati rendszer között nincs. Ennek értelmében tehát lehetőség van arra, hogy a már elkészült tervet a létesítmények környezeti hatásának közösen egyeztetett metodikája alapján a környezetvédelmi hatásvizsgálat oldaláról ellenőrizzük - méghozzá közös metodika alapján ellenőriztük. Egyeztetett módszertant készítettünk tehát arra vonatkozóan, hogy hogyan értelmezzük ezen környezeti hatásvizsgálatok közös eredményét, és mindkét fél természetesnek tartja azt, hogy bármilyen típusú megállapodás végrehajtása tekintetében a környezeti hatásvizsgálatok eredménye visszahat az eredeti megállapodásra. E tekintetben nem működtethető olyan mű, amely bármely ország - akár Szlovákia, akár Magyarország - környezeti hatásvizsgálati joga alapján végrehajtott hatásvizsgálata azt mutatja, hogy az a megépítendő mű környezetvédelmi szempontból káros.
(10.30)
Szeretném elmondani azt is, hogy a csúcsra járatás tekintetében komoly nézetkülönbségek vannak a két fél között. De azt is szeretném elmondani, ne használjuk ezt, hogy "csúcsra járatás", anélkül, hogy nem tesszük hozzá, az milyen léptékű és milyen mértékű. A csúcsra járatás egy energetikai fogalom, ennek az ökológiai értelmű változata azonban abban fogalmazható meg, hogy a csúcsra járatás idején milyen vízmagasság-változások jellemzik az áramlást 24 órás kereten belül. E tekintetben megkezdődtek a két fél közötti tárgyalások. Ennek a szakmai alapja a Vituki által elvégzett vizsgálat, illetve a Bachter-jelentés, amelyik nemzetközi értelemben is egyértelműsíti azt, hogy mi tekinthető csúcsra járatásnak és minek vannak ökológiai problémái. A mi megítélésünk szerint - és most egyelőre a jelen véleményemet mondom, ebben még nincs megállapodás a két fél között - télen 50 centimétert, tavasztól őszig pedig 25 centimétert tekintünk olyan vízszintváltozásnak, amelyik ökológiai értelemben nem okoz jelentős károkat, amely elviselhető. Ebben az értelemben ez is csúcsra járatásnak tekinthető, de természetesen egy nagyon limitált csúcsra járatás.
Szeretném elmondani, hogy a Bachter-jelentés szerint a Columbia folyó üzemrendjében 24 órán belüli maximum esetében egy méter ingadozást engednek októbertől márciusig és 0,55 méter ingadozást áprilistól szeptemberig. Azért jeleztem ezt az adatot, mert ez tehát azt jelenti, hogy a magyar álláspont egy meglehetősen szigorú ökológiai álláspontot képvisel itt.
Teljes egyértelműséggel leszögezte a két delegáció, hogy a 77-es szerződés óta a mai napig megkötött nemzetközi környezetvédelmi egyezményeket mind a két ország a maga számára kötelezően elfogadja. Ezek a következők: egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen a vízimadarak élőhelyéről - ez a bizonyos ramsari egyezmény; egyezmény az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról - ez az espooi egyezmény; egyezmény az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról; a biológiai sokféleségről szóló egyezmény, amelyet Rio de Janeiróban írtak alá, és ökológiai értelemben rendkívüli fontosságú Magyarország számára, hogy Szlovákia ezt elfogadja; valamint a konvenció a Duna védelméről és a fenntartható használatra irányuló együttműködésről, amelyet Szófiában írtak alá. Ezek tehát azt jelentik, hogy nemzetközi oldalról is garanciáink vannak, hiszen ezeket a nemzetközi egyezményeket a vita során egyértelműen használni tudja Magyarország.
Nagyon komoly előrelépést sikerült elérni a vízminőségi célállapothoz kötődő megállapodások területén. Ebben az értelemben a Duna főmedrére és a közös szlovák-magyar Duna-szakaszra konkrétan kitűztük az elérendő vízminőséget. Megadtuk az elérni kívánt vízminőségi paraméterek értékeit, és meghatároztuk, hogy az elérni kívánt célokat milyen feltételekkel lehet teljesíteni.
Nem akarom eltitkolni, hogy ezen a területen van még vita a két tárgyalódelegáció között, de nagyon sok tekintetben a szlovák fél elismerte az igényeinket. Éppen ezért a mi megítélésünk szerint a szennyvíztisztító kapacitások beléptetése szükséges mindkét oldalon ahhoz, hogy ez a mű bármilyen formában is az elkövetkezendő időszakban tovább működjön.
A szennyvízkibocsátó terhelési adatokat a szlovákok csak közvetlenül a dunai szennyvízbevezetések terhelési adatainál adták át. Mi azt képviseljük, hogy a teljes vízgyűjtő pontos terhelési adatait biztosítsák számunkra. Azt gondolom, hogy ez az elkövetkezendő időszakban meg fog születni.
Szeretném elmondani, egyetértek azokkal, akik a medersüllyedés hatásaira vonatkozóan egyértelműen kimutatják, hogy ez nemcsak ehhez a vízlépcsőhöz kötődik. Éppen ezért a delegációk egyértelműen látják azt, hogy a mederágak feliszaposodása okán megkerülhetetlen, hogy ökológiai típusú vízrendezése legyen Dunakilitinek, amellyel ne csak a vízmennyiségre, hanem elsősorban a vízjárásra, a dunakilitis elárasztásra is koncentráljanak.
Összességében: figyelemmel arra, hogy Szili Katalin államtitkár asszony még a tárgyalás egyéb részleteiről tájékoztatja majd önöket, szeretném biztosítani a tisztelt Házat arról, hogy a környezetvédelmi delegáció az elmúlt hónapok során nagyon intenzív és nagyon jelentősen eredményes tárgyalásokat folytatott. Ezen tárgyalások azonban még mindig nem jelentik azt, hogy készen lennénk azzal a határozattal, amelyet a kormány elé kívánunk terjeszteni. De mégis azt mondom, hogy igen, a parlamenti felszólalásban néhány képviselőtársam elkövette azt a hibát, amit néha mi is szeretnénk elkövetni. Itt arról van szó, hogy a hágai ítélet összekényszerítette a feleket. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy nem szabadon választott produkciót adunk elő. Itt bizony kötelező gyakorlatról van szó, olyan kötelező gyakorlatról, amelyet a kötelező kűr szabályai szerint kell végigjárni, és csak abban az értelemben érdemes erről vitatkozni és csak úgy szabad, ha valaki elfogadja azt, hogy a Hágai Bíróság korlátozza a magyar érvrendszert.
Az én megítélésem szerint ezek a korlátok jelentősek, de nem teszik lehetetlenné a környezetvédelmi érvényesítést. Ehhez azonban a környezetvédelem modern szakmai feltételrendszerén kell a tárgyalási bázist folytatni, nem pedig politikai megállapodások alapján.
Elnézést, ha picit hosszabb voltam, megkerülhetetlen azonban, hogy ezt a kérdést szakmai kérdésként kezeljük.
Köszönöm, hogy megtiszteltek azzal, hogy meghallgattak. (Taps.)
