DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tárgyalt törvénytervezettel kapcsolatos mondandómat négy kérdés köré csoportosítom: 1. miért kell állatvédelmi törvény, mire kell az állatvédelem?; 2. mennyire felel meg a törvény a kitűzött célnak a törvény alanyai szempontjából?; 3. mennyire felel meg a tervezet államigazgatási szempontból?; 4. mi a teendő, hogy ez a törvény célkitűzéseinek megfelelő és minőségű, végrehajtható jogszabály legyen?
Tisztelt Ház! Ez a törvény is azok közé tartozik, amelyek kapcsán elmondhatjuk, hogy egy adósságát törleszti az Országgyűlés, amikor ezzel a törvénnyel foglalkozik. Nemcsak a társadalmi elvárás miatt mondom ezt, hanem mint állatorvos is, aki valóban tudom, mennyire fontos, hogy az állatok védelmével foglalkozzunk. Napjainkra a természet rendje nagymértékben felborult, és ezt a rendet az ember borította fel; ugyanakkor az ember, mert érdekei is ezt kívánják, a természet rendjét igyekszik szabályozással visszaállítani a normális helyzetre.
De fel kell tenni a kérdést: meddig tart a szabályozás határa, hol a határ? A Földön különféle kultúrák alakultak ki, ezért napjainkban nem lehet lemásolni egyetlen külföldi szabályozást sem. Mert például az Európai Közösség a BSE miatt halomra öleti a marhákat, ami ellen a hinduk tiltakoznak, és menedékhelyet kívánnak, követelnek az érintett állatok számára. Spanyolországban gondtalanul működik a bikaviadal intézménye, és a világ számos pontján kedvelt fogás a kutyahús; az iszlám a sertéshúst tiltja. Az ősember állatbőrt öltött, napjainkban viszont az állatvédők tiltakoznak a vadon élő állatok prémjének ruházkodás céljára való felhasználása ellen. Angliában betiltották a szarvasvadászatot, ugyanakkor a rókafalka-vadászat ma is dívik.
Felteszem a kérdést - utalva Kertész kollégám néhány szavára is -, hogy mi a különbség a tenyésztett állatok kísérleti célra való felhasználása, vagy éppen a kóbor ebek befogás után megfelelő eljárással való felhasználása között. Elég bonyolult és komplex a kérdés, hogy az emberi felelős magatartást az ember érdekében, a természet védelmében és az élőlényekkel szemben szabályozzuk. Nagyon sok lyuk van az eddigi törvénykezésünkben, az állat-egészségügyi, az állattenyésztési, a halászati, az erdészeti törvényekben, de még a természetvédelmi törvény is elsősorban emberszempontú. Ennek a törvénynek a célja elsősorban az állatok védelme.
Mennyire felel meg a törvény a kitűzött célnak a törvény alanyai szempontjából? Praktikus megfogalmazásból négy csoportot említek: a vadon élő állatok, a gazdasági haszonállatok, a kedvtelésből tartott állatok és a kísérleti állatok csoportját.
Nézzük a vadon élő állatok szempontjából a törvény paragrafusait! Fontos feladata e törvénynek, hogy lefedje a teljes állatvilágot, kitöltse a más törvények által hagyott lyukakat. Hogy feladatának eleget tegyen, véleményem szerint szükséges a törvény hatályának kiegészítése.
(9.30)
Ugyanis a jelenlegi megfogalmazással kiesnek a jogszabályi rostán a vadon élő, a természetvédelmi törvénnyel nem protekcionált állatfajok, például veréb, szarka, patkány, róka s a többi. A törvény ezen felül a fogva tartást tartja alaphelyzetnek; nem kezeli a vadon élő állatok üldözését, a zavarást, az élőhely elvonását.
A gazdasági haszonállatok vonatkozásában meg kell említenem, hogy a tervezet több helyen is nem életszerűen hivatkozik a gazdasági következményekre. Tudomásul kell venni, hogy e szabályok szigorú betartása rövid távon igen komoly anyagi áldozatokat követel. Tudomásul kell venni a gazdasági haszonállatok tartási körülményeit, és a laboratóriumi állatkísérletek is pénzkérdés. Ha bármely okból bármelyik tevékenység nem éri meg, akkor abbamarad a tevékenység.
Tisztázandó, mit értünk az állattartók körében szokásos beavatkozás alatt. Ezt jogszabályban kell meghatározni, ugyanis egyes tulajdonosok maguk ivartalanítanak, fogaznak, faroktalanítanak s a többi. Ezek a beavatkozások tisztázandók például az ebtenyésztők standardjainak megváltoztatása vonatkozásában is. Nem fogadható el a házi vágásoknál adott vágási szabadság. A nyúlra, sertésre, kecskére és juhra vonatkozóan indokolatlan felmentést adni a kábítás alól, még ha az átmenetileg egy durva módszer, a taglózás módszere is.
Hasonlóan nem szerencsés a vágóállatok körének meghatározása a 12. §-ban meghatározottak szerint. Ugyanis hová sorolható a vágóállattá előlépett gímszarvasállomány, a mára kialakult több tucat struccállomány, és mi a biztosíték arra, hogy a jövőben ma még nálunk nem honos állatfajok nem kerülnek ebbe a körbe? Ezért szerencsésebbnek tartanám felhatalmazást adni a Földművelésügyi Minisztériumnak e kör rendszeres, ismételt szabályozására.
Újból megfontolandó a libatömés, -tépés kérdése. E kérdéskörben nagyon pontosan meg kell fogalmazni a tulajdonosi jogok, a szakmai lehetőségek és a gazdaságosság, valamint a társadalomnak az élőlényekkel szembeni felelősségének az egyensúlyát.
A harmadik, törvény által érintett nagy kör a kedvtelésből tartott állatok köre. Logikailag sem helytálló, hogy az ebtörvény foglalja magába az állatviadalok tilalmát. E tervezetnek kell ezt a megfogalmazást, szabályozást az állatviadallal kapcsolatban jól meghatározni. Ugyanakkor az ebtörvény sem utal a ma már sajnos gyakorlattá vált, bár tiltott - de ne hunyjuk be a szemünket, tudunk róla - ember-állat viadalról, épp a kutyákkal kapcsolatban. Mint jogi kiskaput, ezt is be kell zárni.
A tervezet nem foglalkozik az állatversenyekkel sem. A tervezetből hiányzik az ösztönzés a nemkívánatos szaporulat elkerülésére. Például Angliában és más fejlett országokban a kedvenc állatok több mint fele már sterilizált, és ezt továbbra is szorgalmazzák és reklámozzák.
Hangsúlyozottabban kell érvényesíteni a törvénynek azt a szándékát, hogy a tenyésztőket is korlátozza a csupán öncélú, kuriózumszámba menő eredmények elérésében. Például ma már létezik galambfajta, amely standard állapotban tollazata miatt nem lát, amely csőralakulása miatt nem tudja nevelni utódait és így tovább.
A negyedik nagy kör a kísérleti állatok köre. Erről talán röviden annyit, hogy az állatkísérleteknél még egyértelműbben kell kihangsúlyozni, hogy csak engedélyezett intézményben, engedéllyel rendelkező személyekkel és engedélyezett kísérleti terv alapján lehet végezni. Szeretnék ismételten visszautalni Kertész képviselőtársam és állatorvos kollégám gondolataira, valóban meg kell fontolni - amire én is utaltam -, hogy mi a különbség a tenyésztett kísérleti állatok és a befogott kísérleti állatok között; a kísérlet szempontjából semmi. Eljárásjogilag meg kell találni a lehetőséget az egyébként is halálra ítélt, befogott ebek, macskák, egyéb állatok tudomány céljaira történő felhasználására. Nem pazarolhatunk annyira ebben a szegény országban, hogy ezt ne fontoljuk meg, természetesen a humanitás, a járványvédelem és az egyéb szempontok kidolgozásával és figyelembevételével.
A harmadik kérdéskör... - és elnézést, hogy csak röviden próbálom érinteni az egyes kérdésköröket, hiszen 10 percben nem lehet mindent elmondani; majd a részletes vita során a benyújtott módosító indítványokkal kapcsolatban lesz módom arra, hogy még kifejtsem némely kérdésben a véleményemet. De azért röviden arról is szeretnék beszélni, hogy mennyire felel meg a tervezet államigazgatási szempontból. A tervezet például bevonja, de nem tisztázza a civil szervezetek szerepét. Melyek azok a szervezetek, amelyekre gondolunk, gondolhatunk itt? Félreérthetetlenül ki kell mondani, mely szervezeti kör jöhet szóba tárgyalófélként, javaslattevőként. Az országban feltalálható összes, az egyesülési törvény alapján bejegyzett társaságra vonatkozik-e a törvény, vagy csak azokra, amelyek az ország egész területén működnek vagy egyéb kritériummal rendelkeznek?
Itt kell felvetnem az úgynevezett pitbulltörvény kérdését. Már akkor, amikor tárgyaltuk, az volt az álláspontom, hogy az úgynevezett pitbulltörvény általában a veszélyes állatok tartására is terjedjen ki. Ezt akkor nem cselekedtük meg. Most szerencsére visszaköszön az akkori javaslatom, és a törvény foglalkozik a veszélyes állatok tartásával.
Feladatot ad a törvény az önkormányzatoknak, az állategészségügynek, de hasonlóan fel kell vetni - és ezért utaltam a pitbulltörvényre - a szakértők kérdését. Olyan speciális kérdésről van szó, amelyet csupán egyetlen diplomához vagy két diplomához kötni nem lehet; nem lehet például egy állatorvosi diplomához kötni. Az előbb említett pitbulltörvénynél is elmondtam, nem várható el egy állatorvostól, hogy fajtát határozzon meg különösebb szakképesítés nélkül. Ugyanígy nem várható el sem a jegyzőtől, sem a hatósági állatorvostól, hogy egyértelműen meghatározza a veszélyes állatok tartásának a rendszerét. Ehhez külön szakértőket kell kiképezni, akik értenek ehhez a kérdéshez, és egy igazságügyi szakértőt is ki kell képezni ezen a téren.
Az idő előrehaladtával csupán annyit szeretnék említeni, hogy az eljárási rend egységesítése érdekében nem szabad a jegyzői hatáskört elvonni például az állatkertek létesítésénél sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az egységes eljárás maradjon meg a jegyző hatáskörében, az egyéb intézmények pedig szakhatósági véleményt adjanak.
Még egy mondatot kérek, elnök úr. A beadott mintegy 80 módosító indítványom részletes tárgyalása során kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy cselekedjünk úgy, mint például az állat-egészségügyi törvénynél, hogy közösen, nem politikusi, rosszul értelmezett politikai szempontból, hanem állatvédelmi, szakmapolitikai szempontból tárgyaljuk egymás indítványait, és akkor bizonyára egy elfogadható törvényt fogunk hozni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
