DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az országos területfejlesztési koncepció anyagát, terjedelmét a Független Kisgazdapárt frakciója áttanulmányozta; politikailag is, gazdaságilag is áttekintette. Ezen megállapítások összességét szeretném a tisztelt képviselőtársaimnak ismertetni.
A Független Kisgazdapárt frakciójának első megállapítása az volt, hogy nem férhet kétség e törvény fontosságához. Minden tekintetben nagyon fontosnak tartottuk, azonban a leírt anyagnak vannak bizonyos aggályos részei, hiányosságai, és ezek az észrevételek fogalmazódnak meg; mindenekelőtt: a hivatkozott anyag országgyűlési határozati javaslatként került beterjesztése. Álláspontunk szerint egy ilyen nagy horderejű kérdésben, ahol kemény milliárdok elosztásáról lehet majd szó, a jogforrási hierarchiában miért ily súlytalan normaalkotás történik ezen határozati javaslattal kapcsolatosan.
Ha elfogadjuk azt, hogy a határozati javaslatnak deklaratív, vagy - a normarendszerben foglaltaknak megfelelően - az államigazgatás belső útjaira ható érvénye van, akkor a hangsúlyosabb megjelenítése az anyagban elkerülhetetlen. Alapvető gondunk a területfejlesztés rendszerével, hogy jelenlegi formájában nem területfejlesztést, hanem településfejlesztést jelent. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a negyven évi tanácsi rendszer székhelyközség-társközség anomáliájából adódó hátrányokat végre feloldjuk. A székhelyközségek az esetek túlnyomó többségénél elvonták a forrásokat a társközségektől. Tehát indokolt az ilyen léptékű településfejlesztés, de akkor ne nevezzük ezt területfejlesztésnek.
Mindezek következtében a megyei területfejlesztési tanácsok a források nagy részét nem koncepcionálisan hosszú távú, a térségeket helyzetbe hozó koncepció támogatására, hanem a lokális érdekek kielégítésére fordítják. Nem is tehetnek mást, mert a megyei területfejlesztési tanácsokhoz juttatott források rendkívül szerények. Az 1997. évi költségvetés szerint a területfejlesztési célelőirányzat 10,2 milliárd forint volt, a kiegyenlítést szolgáló támogatás egy másik tárca részéről 8 milliárd forintot jelentett. Így 1997-ben a megyei területfejlesztési tanácsok eltérő nagyságrend szerint összesen 18,2 milliárd forinttal gazdálkodhattak.
Ugyanakkor szeretném szíves figyelmüket felhívni arra, hogy a területpolitikai célokat elősegítő állami pénzeszközök, melyek elosztása a központi államigazgatási szervek hatáskörébe tartozik, csaknem 253 milliárd forintot tettek ki. Az említett számok azt tükrözik, hogy a területfejlesztés jelenlegi rendszere rendkívül centralizált, nem is lehet másként, hiszen az egész kormányzati munka és struktúra is túlcentralizált. Ebből következően a hangsúlyozott centralizált kormányzati struktúrára visszavezethető az a torz állapot, ami mára az ország kettészakadásához vezetett. Van egy túl hangsúlyosan fejlődő Budapest-régió, egy dinamikusan fejlődő észak-nyugat-magyarországi térség, és a többi a saját gondjaival küszködő, rendkívül eltérő adottságú országrész.
(10.10)
Az elmúlt fél évtizedben a fejlesztési célú beruházásoknak több mint a 60 százaléka Budapestre irányult.
Az eddigi gyakorlat nem ad garanciát arra, hogy a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, a mielőbbi eurokonform gyakorlat Magyarországon kialakuljon. Már az 1970. évi bresti nyilatkozat is kifejezte azon aggodalmat, hogy Európa külső régióinak fejlődése lassabban halad előre, mint a központi régióké. Ameddig hatékony lépés nem történik e tendencia felzárkóztatására, addig a központi helyzetű és a távolabbi régiók közötti eltérés növekedni fog. Ennek következtében a népesség koncentrációja fokozódik majd a központi régióban. Következésképpen területfejlesztési politikánk leghitelesebb minősítése a már említettek szerint számarányukban alátámasztott Budapest-centrikus fejlődés, ami végül nagyon jó, csak a hátrányos térségű területeknél ez bizony hátrányosan jelentkezik.
Álláspontunk szerint a területfejlesztés intézményrendszerének egy partneri viszonyon kell alapulnia. Ezen viszony szereplői a kormányzat, az önkormányzatok és a forrásokkal bíró, gazdasághoz kötődő szféra. Ahhoz, hogy ez a partnerség működjön, tisztázni kell a szereplők kompetenciáját. A Független Kisgazdapárt meggyőződése szerint az országgyűlési határozati javaslat ebben a kérdésben nem tudott előbbre lépni.
Konklúzióként nem lehet mellékes annak a hangsúlyozása sem, hogy ebben a partneri viszonyban az önkormányzatok sajnos nem tényleges szereplők, hiszen a kötelező feladat és struktúra gyakorlatilag nem biztosít olyan volumenű forrásokat, melyek nagyobb lélegzetű fejlesztési - és itt hangsúlyosan területfejlesztési - célokhoz önkormányzati források rendelését lehetővé tenné. Ehhez mindenképpen újra kell gondolni az önkormányzatok gazdálkodásának jelenlegi rendjét is.
A területfejlesztési törvénnyel annak idején egyetértettünk. Ezt abban a reményben tettük, hogy segíteni fogja az ország és a vidék arányos fejlesztését, s hogy éppen ezért a benne lévő megoldatlan kérdéseket a további jogalkotás fogja tisztázni, mindenekelőtt a napirenden lévő országos területfejlesztési koncepció. A célja az volna, hogy egy eddigi túlhaladott gyakorlatot megváltoztasson, és ezáltal eszközöket adjon a területfejlesztés megfelelő működéséhez.
Megfelel-e ennek a célnak a jelenlegi koncepció? Álláspontunk szerint nem. Aki például azt hiszi, hogy lehet egyrészt hasra ütéses alapon sok száz milliárd forintnyi beruházást eszközölni, másrészt az ország egészét ésszerűen, rendszerelvűen fejleszteni, az téved. Az országos területfejlesztési koncepció feladata éppen az lenne, hogy ezt a rendszerszerűséget biztosítsa, tehát hogy semmi olyan nagy volumenű országos fejlesztés ne lehessen, ami itt nem szerepel.
Ennek érdekében két dologra van szükség: 1. a kormányzat vegye komolyan az országgyűlési határozat műfaját, és az érdemi munkáját valóban az ezekben foglaltakhoz igazítsa; 2. a koncepció összefüggéseiben is rendszerszerűen foglalkozzék hosszú távon szükséges megoldásokkal. Mivel az 1. ponthoz kormányzati pozíció szükséges, így ezzel én nem is kívánok foglalkozni.
A 2. pontot illetően úgy gondoljuk, hogy három fő feladat adódik: érdemben működőképes helyi fejlesztés biztosítása; annak biztosítása, hogy pontosan, az egész társadalom érdekében meghatározott célokra fordítódjon az adófizetők pénze; az Európai Unió leendő tagságával kapcsolatos követelmények teljesítése - ez a decentralizált intézményi rendszer megfelelő működését és megfelelő forráselosztását jelenti. Ha úgy leszünk európai uniós tagok, hogy ez utóbbit nem tudjuk biztosítani, akkor a tagságból kizárólag hátrányunk származik, mivel nem fognak tudni támogatást nyújtani egy számukra idegen rendszernek.
A fentieknek megfelelően nem kívánjuk átírni vagy átszerkeszteni a határozati javaslatot, még akkor sem, ha tartalma elég sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen valóban fontos az, hogy egy ilyen dokumentum megszülessen, még akkor is, ha hibák vannak benne.
Elfogadásra javasoljuk, ha három cél érvényesítését, támogatását maga a kormány is lehetővé teszi. Javaslataink az alábbiak:
Biztosítani kell a fejlesztési források felhasználási szerkezetében és arányaiban azt, hogy a magyar költségvetés betölthesse a társfinanszírozó szerepét az Európai Uniótól kapott támogatásokhoz. Ennek érdekében el kell érni, hogy középtávon a GDP-nek legalább 4 százaléka a komplex területfejlesztést szolgálja, és a támogatási összegeknek legalább a fele a területfejlesztési törvényben foglaltaknak megfelelően decentralizálásra kerüljön. Biztosítani kell ennek a feltételeit: pénzügyi feltételeket az államháztartási törvény reformja útján, intézményi feltételeket a kormányzati munka regionális átalakítása útján, szakmai feltételeket a programelvű fejlesztés általánossá tétele útján.
Folyamatosan figyelemmel kell kísérni az Európai Unió átalakulásának körülményeit, forgatókönyvet kell készíteni az egyes lehetőségek országunkat érintő körülményeiről, következményeiről. Intézkedni kell a jogharmonizáció megvalósításáról, a tárgyalásokon határozottan kell a magyar érdekeket képviselni. Az Országgyűlést mindezekről folyamatosan tájékoztatni kell.
Biztosítani kell az ország összehangolt fejlődését. Ennek érdekében ki kell dolgozni a középtávú nemzeti településfejlesztési programot. Biztosítani kell, hogy az állam nagyobb szabású fejlesztési forrásai kizárólag ezen a programon keresztül kerüljenek felhasználásra. Biztosítani kell a nemzeti program regionális szintű lebontását a megyékkel történő érdekegyeztetés útján. Biztosítani kell szakmai és pénzügyi oldalról a megyei területfejlesztési tanácsok hatékony, a programelvű fejlesztés alapján álló működését.
Meg kell teremteni a kedvező feltételeket a településeknek az önkéntes társulások formájában történő fejlesztő együttműködéshez.
Az ország egészére vonatkozó jóváhagyott ágazati, fejlesztő, mint az országos közlekedéspolitikai koncepciót, nemzeti környezetvédelmi programot kódexszerűen egységbe kell szerkeszteni.
Meg kell valósítani az általános programelvű fejlesztést. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szakmai módszertant, a készítés és egyeztetés demokratikus rendjét, a finanszírozás feltételeit és szabályait.
A területfejlesztés tárgyalása időszakában nem hagyhatók figyelmen kívül a vidéki területek működőképességének belső és külső veszélyei sem.
(10.20)
Gondolok itt mindenekelőtt a mezőgazdaság körébe tartozó válságra. Ugyanis ezt támasztja alá a mezőgazdasági termékek árainak csökkenése, az alacsony felvételek következményeként. Következésképpen ezeket a területeket hagyják el a ma még ott élő emberek, felerősítve a vidék elnéptelenedési tendenciáit. Ezek még gyakran szelektívek is, és elsősorban a fiatalabb vagy a jobban képzett embereket érintik. Az elmúlt évtizedekben a vidék elvesztette értékes intézményeit, iskoláit, orvosi rendelőit összevonták, megszüntették, tehát független helyiségeket kapcsoltak össze. Ezek a tények és körülmények figyelmen kívül nem hagyhatók.
A területfejlesztési koncepció megalkotása során adott területek speciális igényeit is meg kell fogalmazni, mindazokat a lehetséges előnyöket és hátrányokat, amelyeket a helyi politika az adott vidéknek jelenthet, tiszteletben tartva a támogatottság elvét. Figyelembe kell venni a városi és vidéki települések egyenlő és egymást kiegészítő helyzetét.
És végül legyen szabad utalnom arra, hogy az adott régióban az embereknek és problémáiknak mindenkor a középpontban kell állniuk a tervezés és döntéshozatal során. A vidéki társadalomban a hagyományos családi élet pozitív vonásait meg kell őrizni a fiatalok fejlődése és a társadalomba való beilleszkedés érdekében.
Puha képviselő úrnak szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni, hogy a Kisgazdapárt korábban miért éppen ellentétes vonatkozásban szavazott, hisz a szavazás, amire utalt a képviselőtárs, 1995-ben volt; az 1995. évben a gazdasági helyzet már nem az, ami 1997-ben. Nyilvánvalóan nemcsak a politikai elképzelések, hanem a gazdasági helyzet változása következtében ez nem jelentheti azt, hogy egy adott frakció a korábbi években mily politikai vagy gazdasági tényt támogatott.
Köszönöm szépen türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
