DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vállalkozást érintő politika sikerének egyik fontos feltétele a nemzetközi tapasztalat szerint is a kockázatitőke-üzletág kifejlesztése.
A társadalmi, gazdasági környezetet akkor tekinthetjük vállalkozásbarátnak, ha az a kezdeményezőkész, alkotó emberek esélyegyenlőségét teremti meg a vállalkozáshoz, és nem csupán a tőkével rendelkezők érhetnek el sikereket. Ezért is érthetetlen a Fidesz-Magyar Polgári Párt számára, hogy a kormány fennen hirdetett vállalkozásbarát politikájának megvalósításához nélkülözhetetlen tőkebefektetésekről szóló törvénytervezet mind ez ideig késett. A kockázatitőke-üzletág kifejlődésének hiánya ugyanis nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a jellegzetesen tőkehiánnyal küzdő magyar vállalkozások nagy része tartós tőkeszükségletét kénytelen hitelekből finanszírozni, és a valójában diszfunkcionális tőkepótló hitelek révén adósságcsapdába kerül, amikor is a magas kamatok következtében a magas adósságszolgálati követelményeknek csak újabb és újabb hitelek felvételével tud eleget tenni.
Jól példázza a fentieket az elmúlt években ezrével tönkrement vállalkozások, különösen kisvállalkozások sorsa. A Magyarországon igencsak elmaradt kutatásfejlesztés, innováció létrejöttét nemcsak a költségvetési támogatás hiánya, de a hazai tőkehiány és a tőkét pótló hitelek magas terhe is jelentősen akadályozza. A kockázati tőke rendszerének időben történő megvalósítása gyorsította volna az innovációs folyamatot, segítette volna a vállalkozásélénkítő politika megvalósítását, és ebben az esetben joggal mondhatta volna a kormány, hogy a gazdaság fejlődését és fejlesztését kellően segítette és szolgálta.
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság már 1996-ban közzétette A kockázati tőketársaságok gazdasági szerepe és működési feltételei című anyagát, amely kellő alapot biztosított volna a törvény időben történő megszületésére.
A pénz- és tőkepiacok ugyanis folyamatosan változnak, a fejlett és a fejlődő országok az 1990-es években már más módon finanszírozzák a költségvetési hiányt, szabályozzák a kamatlábakat, bocsátják ki az értékpapírokat, mint a '40-es, '60-as vagy a '80-as években tették. Fellendültek a tőzsdék, a tőzsdén kívüli részvény és részesedési kereskedelmi rendszerek új formában vannak jelen ezeken a piacokon a nyugdíjalapok, a biztosítások, a bankok, a nagyvállalatok és a magánszemélyek. A kockázati társadalom megítélése ebben a vállalkozássorozatban igencsak változott. Az országok többsége jogszabályokban elismeri, hogy aki kockáztat, és sikeres vállalkozást hoz létre, vagy abba megfelelő feltételekkel befektet, az jogosult a hozamok nagyobb részére. Az egyes országok kockázatitőke-ágazata akkor és ott volt képes megerősödni, amikor és ahol a befektetéseik állományára elszámolt hozama lényegesen nagyobb volt, mint a gazdasági élet átlagprofitja.
A hozamigényeknél is fontosabbak bizonyos alapvető környezeti feltételek, amire a kor sajátosságai szerint ösztönözték vagy visszafogták a kockázati tőke befektetéseit a különböző nemzetgazdasági ágakban. Például holland vizsgálatok szerint 1986-90 között a kötvények átlagos nettó hozama 2 százalék, a tőzsdén forgalmazott részvényeké 4 százalék, a pénzintézeti betéteké 6 százalék, ugyanakkor a befektetéseké 13 százalék volt. Az USA-ban a csúcstechnika egyes vállalkozásaiban a gazdasági fellendülés viszonyai között - értem alatta a '70-es éveket - elérték a 35 százalékos nettó hozamot is.
Új rekordokra vezetett a befektetésekben, hogy a jogszabályok lehetővé tették a kockázati tőkét befektetők korábbiaknál nagyobb mértékű együttműködését, vagyis szélesebb körre lehetett teríteni az elkerülhetetlen kockázatokat például az intézményi befektetők - ilyenek a nyugdíj- és biztosítóintézetek - szerepvállalásával. Ahol kedvezően alakulnak a kockázati tőke hozamai, az ezzel foglalkozó társaságok eredményei, ott a lakossági tőkebefektetések is növekednek.
A kockázati tőke közel 50 évnyi fejlődési folyamata kijelöli a kormányzatok elsődleges feladatát, a vállalkozási klíma és kultúra átfogó feltételrendszerének megteremtését. Egy OECD-tanulmány részletesen kifejti a kormányzási feladatokat, a kockázati tőkealapok alapítását, működtetését szabályozó törvények és ösztönző feltételek kialakítását. Ezekből csak címszavakban felsorolva: az adózás áttekinthetősége, a tőkeszaporulatra kivetett adó és egyéb elvonás szabályozása, közvetlen tőkejuttatás például kisvállalkozások meghatározott tevékenységéhez és így tovább. A beterjesztett törvénytervezet nagyjából igyekszik ezeknek a feltételeknek megfelelni, azonban az önmagában is ellentmondó rendszerekre nem ad feloldást gondolok itt a magyar adózási rendszer áttekinthetetlenségére, a kutatásfejlesztés és a közvetlen kisvállalkozói támogatások hiányára.
Fel kell hívnom az előterjesztők figyelmét arra, hogy a kormányzatok az adókedvezmények mellett más eszközökkel is támogatják a kockázati tőke útján történő finanszírozás fejlődését, például az USA-ban közvetlen és olcsó kölcsönökkel támogatta a központi költségvetés a kisvállalati befektetési társaságokat. A magyar vállalkozási kultúra sajátosságai miatt, különös tekintettel a kisvállalkozások nagy számára, indokolt ennek a kérdéskörnek a végiggondolása.
Képviselőtársaim! Mint látható, a kockázati tőke az utóbbi évtizedek során jelentős pénzügyi üzletággá fejlődött az egész világon. A kockázati tőketársaságok befektető, finanszírozó tevékenységükkel közvetítő szerepet látnak el a pénz- és tőkepiacon a pénztulajdonosok és a kockázati finanszírozást igénybe vevő vállalkozások között. A pénztulajdonosok széles sorából megtakarításokat gyűjtenek, az így mozgósított forrásokat vállalkozásfinanszírozásokba forgatják. Alapvető jelentőségű tényező, hogy a pénztulajdonosok számára megteremtik a portfolióbefektetés kockázatmérséklő hatását, és ezzel teszik az utóbbiak számára elfogadhatóvá, hogy tőkéjüket vállalkozások kockázatmegoldására történő finanszírozásának céljára rendelkezésre bocsássák. Végső soron ez teszi lehetővé, hogy a megtakarítások számottevő hányada a kockázati befektetések útján működő tőkévé váljék.
A kockázati tőketársaságok az üzleti életben más minőséget képviselnek, mint a pénz- és tőkepiac többi szereplője. Közös bennük, hogy a magánkézben lévő kockázati tőkének is a profitszerzés az alapvető, egyben természetes célja.
(18.50)
Ennek megfelelően végzik tevékenységüket, a kockázati finanszírozást.
Megkülönböztető jellemzőjük, ami a gazdasági szereplőket elválasztja a hagyományos finanszírozástól, hogy üzleti tevékenységük lényegeként olyan kockázatokkal foglalkoznak, amelyek mértéke és természete a hagyományos finanszírozás gyakorlatában többnyire már elfogadhatatlan. Ezeknek a kezelése éppen az, hogy méretükből és természetükből adódóan igen sajátos ismereteket és tapasztalatokat igényelnek, valamint teljesen más üzletpolitikát, üzleti filozófiát és szemléletmódot, mint a hagyományos kereskedelmi banki tevékenység. A banki gyakorlatban ez megmutatkozik abban is, hogy a kereskedelmi bankok rendszerint leválasztják magukról ezt az üzletágat.
A törvénytervezet igyekszik az Európai Unió tagországainak a kockázati tőketársaságokra vonatkozó szabályozásában egyértelműen mutatkozó tendenciákat átvenni. Így többek között kizárja az ingatlanba történő befektetések lehetőségét, korlátozza a hitelezési tevékenységet és tőzsdei jegyzett vagy forgalmazott részvények vásárlását ugyanakkor lehetővé teszi, hogy egy alapkezelő egymástól elkülönítetten több kockázati tőkealapot is létrehozhasson és kezelhessen.
A kockázati tőke működési módjának alapvető eleme, így lényegében elsőrangú létfeltétele, hogy sikeres ügyleteinek hasznát az ő közreműködésével és főleg a pénzével létrehozott vállalkozásokban birtokolt tulajdonrészek eladásával realizálja.
Mindebből egyértelműen következik, hogy a befektetési döntései számára az egyik alapvető és megkerülhetetlen kérdés, hogyan tud majd a későbbiekben kivonulni az ügyletből, hogyan tudja abból kivonni a tőkéjét, mint azt az államtitkár úr is említette, természetesen azzal a többlettel együtt, amely annak az eredményeként áll elő, hogy a vállalkozás sikerével felértékelődik az abban birtokolt tulajdoni részesedése. A kockázati tőke is csak akkor hajlandó egy vállalkozásba pénzt befektetni, ha ésszerű mértékben biztosítottnak látja, hogy szükség esetén rendelkezésre állnak olyan csatornák, illetve mechanizmusok, amelyek útján a szóban forgó vállalkozásokból ki tudja venni az oda befektetett tőkéjét és annak hozadékát, és ennek eszközeként el tudja adni a vállalkozást keretbe foglaló vállalatban a befektetése ellenében szerzett tulajdonrészt. Úgy érzem, ez a kérdés nem kellően kidolgozott az előterjesztett törvénytervezetben, ezért indokolt ennek ismételt áttekintése.
Szeretném ugyanakkor az előterjesztő figyelmét felhívni arra is, hogy a kockázatitőke-üzletág működéséhez szükséges intézményi keretek kialakulásának elengedhetetlenül szükséges eleme, hogy valóban megerősödjék és a gazdasági berendezkedés integráns részévé váljék a jól működő értékpapírpiac és ennek koncentrált eleme, a tőzsde, illetve az értékpapírok szervezett kereskedelme. Az általam elmondottakból következik, hogy a jól működő értékpapírpiac, ezen belül elsősorban a részvénypiac mindenféleképpen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kockázati tőke ki tudja szabadítani pénzét a vállalkozásból, ahova azt befektette, és így technikailag is lehetővé váljék számára a tőkenyereség realizálása.
Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt, mint azt már számtalanszor tanúsította, a kormány-előterjesztéseket kritikával és bírálattal fogadja ugyan, de ami a magyar társadalom, illetve a magyar gazdaság javát szolgálja, azt minden esetben megszavazza. Így fogunk tenni a most tárgyalt törvénnyel is, mert az általam indokoltnak tartott módosítások megtétele után alkalmasnak tartjuk arra, hogy elősegítse a magyar gazdaság fejlődését és a piacgazdaság teljes körű kialakulását.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
