DR. NÁDORI LÁSZLÓ
DR. NÁDORI LÁSZLÓ
DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosítás révén a törvényalkotók lényeges változásokat tételeznek fel a csapatsportágakban, mindenekelőtt a hazai labdarúgásban. Kevés szó esik arról, hogy a változásnak fontos feltétele a törvényben rejlő szabályozás társadalmi, szakmai elfogadottsága. Lényeges kérdés az, vajon az érintett sportágak vezetői, sportolói hogyan viszonyulnak a törvényi szabályozáshoz.
Kérdés továbbá az is, hogy milyen a változtatás társadalmi megítélése. Jóllehet a változtatás időszerű, a tervezett intézkedések bevezetésének időtartama azonban rövidnek tűnik ahhoz, hogy az érvek hatása kellően érvényesüljön. De kimerítettük-e az érvek tárházát? Szélesítettük-e az érvek tartalmi hátterét? Felszólalásomban mindenekelőtt a helyzetelemzés kiegészítésére törekszem, az intézkedések időszerűségéhez, indokoltságához keresek fogódzókat.
Tisztelt Országgyűlés! Jól érvelünk-e, amikor a csapatsportágak, kiemelten a labdarúgás nemzetközi eredményeinek fontosságát hangsúlyozzuk? Szerintem ez az érvelés egyoldalú. Szerintem az a tény, hogy a testnevelés és a sport széles körű fejlesztése, támogatása nem tudott az elmúlt évtizedekben a kiemelt fejlesztést elnyerő ágazatok közé kerülni, azért történt, mert a testedzés és az egészségérték közötti szoros kapcsolatot nem tudtuk elfogadtatni a különböző kormányzati, parlamenti, döntéshozatali fórumokkal és a közvéleménnyel.
(16.20)
Az is igaz, hogy az elmúlt évtizedek sportvezetésének rövid távú sikerérdekeltsége és a sport távlati céljai között érdekellentétek feszültek. A sportban - benne a legnagyobb létszámot foglalkoztató labdarúgás -, általában a sportban a csapatsportágak foglalkoztatják a lakosságot, a sportoló lakosság 65-70 százalékát, ezen belül a labdarúgás kiemelt helyet kap. Tehát nagyon sokan űzik ezeket a sportágakat.
Mindenképpen fontos szerepet játszanak a betegségmegelőzés, az egészségmegőrzés területén, mégsem tudtunk fellépni sem az egészségügynél, sem - részben - az egészségbiztosításnál a támogatás területén. Feltehetően azért nem tudta a mindenkori egészségügyi kormányzat, valamint a sportirányítás megtalálni azokat a felületeket, amelyek erősítenék kapcsolataikat, mert nem tudtak egymással szakmailag, tartalmilag szót érteni, nem voltak ezen a téren közös nevezőn.
Mivel a magyar fiatalok és felnőttek jelentős hányada - mint említettem, 65-70 százaléka - a csapatsportágakban, főként a labdarúgásban sportol, ezért a csapatsportágak életmódszervező hatását kell mindenekelőtt kiemelnünk. Azt kell hangsúlyoznunk, hogy az állam azért támogatja a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, általában a sportot, mert a sportolás előnyei pótolhatatlanok. Ezért az előnyért érdemes a sportot támogatni. Feltételezem, a kormány által beterjesztett törvénymódosítás - bár nem irányoz elő többletforrást - a sportolás hatékonyságát akarja növelni. Azt tételezem fel, hogy ezt a célt szolgálják a szervezeti, jogi, közgazdasági természetű beavatkozások.
Tisztelt Országgyűlés! Ezzel összefüggésben szeretném jelezni, hogy a labdarúgásban jelentkező eredménytelenség, valamint a szervezeti, működési problémák hátterében - és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni - elsősorban szakmai okok rejlenek. Szakmai hibákból erednek ugyanis elsősorban a tapasztalható fogyatékosságok, ellentmondások és az eredménytelenség.
A magyar sportban - főként a labdarúgásban - nyugtalanság, szorongás érzékelhető, amit sokan a romló, bizonytalan anyagi forrásokra vezetnek vissza. A szorongás és a vele együtt járó ideiglenességérzés nemcsak egzisztenciális hátterű. A jelenség mögött morális, szakmai okok is meghúzódhatnak. Például abban az esetben, amikor valaki - például egy vezető vagy edző - nem tud megfelelni környezete elvárásainak, de az önmaga elé tűzött elvárásoknak sem, nem kétséges, hogy a szakosztály működési költségei és az adóterhek együttesen erős szorongást okozhatnak. Ha mindez együtt jár a források kimerülésével, akkor katasztrófaként éli meg a helyzetét a sportvezető.
A kormányzati, önkormányzati és a civil szféra mozgásterének, jogosítványainak kialakulatlansága, valamint az ebből eredő működési zavarok nagyon mai, nagyon időszerű és jellemző esetei az elbizonytalanodásnak. A sporttörvény egyes rendelkezéseit részben vitatják a vezetők, részben önkényesen értelmezik - vonatozik ez erre a sporttörvény-módosítási előterjesztésre is. Ebből származik a működési zavarok, legitimációs problémák jelentős hányada. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kormányzati és a nem kormányzati oldal összehangolt működése főként stratégiai kérdésekben - ilyen például a költségvetés és az adótörvények - nagyon jelentős feltétele az anyagi források bővítésének.
Azt tapasztaltam az elmúlt két ciklus alatt, hogy akkor van esélye a parlamenti képviselőnek sikerre a vitában a szavazáskor, ha megfelelő társadalmi támogatottság áll mögötte. E társadalmi támogatottság megszerzése a fő feltétele a jelenlegi módosítás sikerének.
Térjünk vissza a gondolatmenetünk kiindulópontjához, ahhoz, amely szerint a labdarúgás hanyatlásában szakmai okokat kell elsősorban keresni. Tudniillik a megoldás is elsősorban szakmai természetű, miközben nem vitatom a jogi, közgazdasági és az egyéb környezet befolyását.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évben német sportkutatók figyelmeztették a német klubok szakvezetőit, hogy a csapatsportokban, kiemelten a labdarúgásban szereplő játékosok állóképessége általában elmarad az elvárható szinttől. Az orvoskutatók ezért bátrabb terhelésre ösztönözték őket, mert az edzéseken, mérkőzéseken messze nem merítik ki a német csapatsportolók erőtartalékaikat. Hangsúlyozom, mindez Németországban hangzott el, miközben a német klubcsapatok és a német válogatott színvonala fényévnyi távolságra van a magyar válogatott és a magyar klubok színvonalától. Mégis fontosnak, a német labdarúgás kulcskérdésének tartják az edzések színvonalának emelését. Nem kell tehát csak szervezeti, jogi területeken keresnünk a labdarúgásunkban a szakmai és teljesítményelmaradás okait. Az ok nyilvánvaló: alacsony szintű a játékosok edzésterhelése. Lassú és mérsékelt iramú a magyar mérkőzések többsége. Bizonyítás nélkül is elfogadható az az állítás, hogy a magyar labdarúgók edzéseinek színvonala és a labdarúgó válogatott világranglistán elfoglalt helye között közvetlen összefüggés van.
Merjük remélni, hogy a törvénymódosításból fakadó intézkedések kényszerpályára viszik a labdarúgást, a labdarúgók felkészülését, és megteremtik a felemelkedés feltételeit. Reméljük, hogy a megváltozott jogi keretek és a szakmai törekvések együtt teremtik meg a várt színvonal-emelkedést valamennyi csapatsportágban.
Nem lehet szó nélkül elmenni a szokatlan kormányzati közbelépés mellett. Tény, hogy az európai gyakorlatban ritkán fordul elő az állam közvetlen beavatkozása egy civil, nem kormányzati szervezet életébe. Ritkán előforduló, de nem egyedülálló az állami beavatkozás. A brit parlament az elmúlt évben például - főleg az atlantai rossz szereplés miatt, a briteknek Atlanta ugyanaz volt, mint nekünk a jugoszlávok elleni kettős vereség - döntést hozott a versenysport színvonalának emelése, tehát egy jobb olimpiai szereplés érdekében. Miközben a brit parlament közvetlenül nem módosította az autonóm civil szervezetek működésének szabályait, pozitív diszkriminációval azonban erősen befolyásolta a klubok és a szövetségek működését, mert versenyt teremtett a szövetségek között a hatékonyabb sportfelkészítés terén. Az állam ugyanis 176 millió fontos beruházással sportakadémiát hozott létre edzőtábori, edzőképzési és sportkutatási feladatok ellátására. A vállalkozás nyomán várhatóan - így a britek - jelentős verseny alakul ki az állam által felkínált előnyös feltételek elnyeréséért. Ez a lehetőség alakító hatással van a szövetségek és a klubok működésére.
Néhány szót befejezésül olyan tisztázatlan kérdésekről, amelyek elsősorban majd a módosító indítványok hatáskörébe tartoznak, azonban koncepcionális jellegűek ezek a megjegyzések.
A törvényjavaslat nem tesz említést a folyamatban lévő érvényes szerződések - nagyon sokfajta szerződés van - sorsáról. Nem mindegyik egyesület tud vagy akar ugyanis átalakulni, de nekik is vannak folyó, érvényes szerződéseik.
A következő: a 2. § (1) bekezdés g) pontjában szereplő vagyon értékű jog hasznosítása a tervezett vétójog beépítésével kezelhetetlenné teszi a jog hasznosítását.
(16.30)
Például egy atlétikai országos bajnokságon egy tucat egyesület hozzájárulása kellene ahhoz, hogy a versenyt közvetíteni lehessen. Ha ugyanis egy egyesület megtagadja a hozzájárulást a közvetítéshez, akkor nem lesz közvetítés. Figyelmébe ajánlom a kormánynak ennek a passzusnak a tartalmát és a jogharmonizációt.
A következő: a törvényjavaslat szerkezeti elemei, szövegezése, némi korrekcióra szorulna, amihez majd a módosító indítványokat benyújtjuk.
Végül, körültekintően kell eljárnunk az adótartozásokat rendesen fizetőkkel szemben, azt sugallva, hogy érdemes becsületesnek lenni. Ami az adósság visszafizetését illeti, én is sokadmagammal szkeptikus vagyok, sajnos, rosszak a tapasztalataim. Remélem, tévedek.
Tisztelt Országgyűlés! A törvény jobbá tételéhez, elfogadtatásához frakciónk és személy szerint én is megadunk minden segítséget. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
