KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, eléggé sokat gondolkodtam előtte, hogy egy ilyen fontos témában, mint a sport és a labdarúgás, vállalkozzak-e egy hozzászólásra. Magyarországon látszólag nagyon-nagyon sokan értenek ehhez a témához, különösen a labdarúgáshoz. Persze, a másik oldala megkérdőjelezhető, hogy ha ilyen sokan értenek hozzá, akkor most miért van ilyen válsághelyzetben ez a sportág. Én úgy gondolom, hogy mégis beszélni kell ezekről a gondokról és problémákról.
Igen sok ellentmondást véltem felfedezni a Lányi képviselő úr által elmondottakban, mert az egyik oldalról megfogalmazta azt, hogy nincs szükség törvényi szabályozásra, a másik gondolatában pedig éppen ezt hiányolta. Én úgy gondolom, hogy fontos ez a most beterjesztett jogszabály, és különösen gondolom egy nemzeti sportváros, Tiszaújváros képviselőjeként, mert mi Tiszaújvárosban igen fontosnak tartjuk a sportot, és ezért rendkívül nagy áldozatot is hoz a város. Új sportkomplexum épül a városban sportcsarnokkal, uszodával és új labdarúgó stadionnal is. De meggyőződésem, hogy ezek az új sportlétesítmények csak akkor lesznek igazán működőképesek, hogyha tiszta gazdálkodási és jogviszonyok jönnek létre a sportban is. Mi maximálisan érdekeltek vagyunk abban, hogy ezek a tiszta gazdálkodási és jogi viszonyok mielőbb megteremtődjenek, mert úgy gondolom, azt elmondhatjuk, hogy ma nem minden tekintetben átláthatóak ezek a viszonyok az országban.
Ma a szólamok szintjén mindenki egyetért azzal, hogy változtatásra szükség van. Miért van szükség változtatásra? Azért, mert Európa egyik felén a labdarúgásra, de más sportágakra is jellemző a minőség, a nagy fizetőképes kereslet, a nagy összegű beruházások, a versengő médiák, amelyek versengenek azért, hogy közvetíthessék a sportot, és új létesítmények sorozata épül. Mi a helyzet Magyarországon? Pontosan az ellenkezője: eredménytelenség, kongó lelátók, napi filléres gondok, médiaviták és felújításra erősen rászorult létesítmények.
A szakértők szerint, de nemcsak a szakértők, hanem a laikusok szerint is, ahol jó futball van, ott a labdarúgást szolgáltatásként állítják elő az erre szakosodott szolgáltató szervezetek és társaságok. Ezzel szemben nálunk, Magyarországon a miniszterelnök úr megfogalmazása szerint is rendszeridegen struktúra működik mind a mai napig.
Úgy gondolom, itt kell áttérni a törvényjavaslat lényegi elemeire. Az én véleményem szerint is szükségszerű egyértelműen tisztázni azt, hogy ki tekinthető hivatásos sportolónak, ki tekinthető amatőrnek, és ez milyen munkavállalói feltételek között végezhető. Én a magam részéről nem tartanám szerencsésnek azt, ha ez valamiféle társas vállalkozás formájában történne, mert hiszen az egyéb jogi szabályozásokat zavarná meg. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy egy sportoló egyéni vállalkozás formájában sportolhasson, de ugyanezt társasági formában már nehezen tartom kivitelezhetőnek.
Szükségesnek tartom egyértelműen szétválasztani a professzionalista és az amatőr bajnokságot. Nem érzem azonban kellően kiforrottnak a törvényjavaslatban az átmeneti időszakok szabályozását, hogy mi történik akkor, amikor egy félig professzionalista vagy amatőr jellegű bajnokságból akarunk átmenni egy teljesen professzionális bajnokságba. Én tudom, hogy ezeket a kérdéseket nem feltétlenül ebben a jogszabályban kell rögzíteni, de ebben a jogszabályban kell felhatalmazni akár a kormányt, akár az OTSH-t, hogy ezeket a szabályozásokat megtegye.
Úgy gondolom, hogy pontosításra szorul a javaslat azon szakasza is, amely szabályozza a bajnokságban történő indulás jogosultságát is. Természetesen kérhetőek különböző igazolások az adóhivataltól, a vám- és pénzügyőrségtől, egyéb más szervektől, de nem látom ennek a folyamatát akkor, amikor folyamatában működik a bajnokság, eltelik hat-nyolc hónap, esetleg egy év ki az, aki köteles lépéseket tenni, amikor ezt meg kell vizsgálni, tehát azt, hogy van-e valamelyik sportegyesületnek valamiféle köztartozása. Vagy például nem egyértelmű a szabályozás a tekintetben, hogy az általános forgalmi adó ilyen értelemben köztartozásnak tekinthető-e. A személyi jövedelemadó, illetve a tb-járulék nevesítve van a jogszabályban, az áfa nincs.
Szólni kell az üzleti futball szervezeti kereteiről is. A piacgazdaság körülményei között nálunk is eredményes futball- és sporttevékenység csak olyan sportszervezetekben végezhető, ahol nevesíthető a tulajdonos, vannak, akik pénzügyi kockázatot, üzleti kockázatot vállalnak, és ezáltal válik a sportszervezet működése megfelelően hatékonnyá. Én úgy gondolom, hogy ezek létrejötte vagy létrehozása sincs jogilag egyértelműen szabályozva ebben a törvényjavaslatban, mert számomra megkérdőjeleződik az, hogy egy sportegyesület mint tulajdonos hogyan tud létrehozni egy ilyen gazdasági társaságot, és ennek a gazdasági alapjait, illetve a tulajdoni viszonyait hogyan tudja a későbbiekben szabályozni és kézben tartani.
(17.40)
Ez adott esetben - úgy gondolom - kulcskérdés is lehet.
Nem egyértelműen szabályozott az ifjúsági csapatok működésének kérdésköre. Ez a gazdaságban úgy működik, hogy a gazdasági társaságok szakképzési hozzájárulást fizetnek. Talán megfontolandó lenne itt is ennek a bevezetése, és ezáltal az ifjúsági csapatok finanszírozása részben - természetesen csak kisebbik részben - lenne megoldható.
Kérdésként fogalmazódik meg számomra az is, hogy a társaság alapításakor mi az, ami apportként vihető ebbe a társaságba. A játékjog például apportálható-e ilyen értelemben az újonnan létrejövő gazdasági társaságba? Úgy gondolom, még sokat fogunk a bizottsági munkában, illetve a módosító indítványok tárgyalásakor ezekről a részletkérdésekről vitázni, de a törvényjavaslat elfogadását én feltétlenül támogatom, és fontosnak tartom, hogy a magyar sport a következő időszakban - és nem olyan távoli időszakban - jelentős eredményeket érhessen el.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
