DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Megítélésem szerint egy nagyon fontos törvényjavaslat fekszik a Ház asztalán. Nagyon fontos azért, mert az emberi környezet egyik felbecsülhetetlen értékét, az állatvilágot próbálja megóvni, mondjuk ki: az embertől is. Próbálja megóvni azoktól a civilizáció által előidézett környezeti hatásoktól, melyeknek következtében az állatvilágot nagyon sokoldalú veszély fenyegeti, és sok esetben akár a kipusztulás veszélye is fennáll.
(22.30)
Felbecsülhetetlen azért, mert próbálja meghonosítani az állatvilággal való törődésben a humánumot, a toleranciát, a védelmet, a kíméletet. Úgy gondolom, hogy ha ezeket a tulajdonságokat a társadalommal, a társadalom tagjaival el tudjuk fogadtatni, hogy ilyen módon közelítsék meg az állatvilágot, akkor ez az emberi méltóság fokmérőjeként is számba jöhet. Nagyon fontos az, hogy pontosan, ugyanakkor nagyon szigorúan próbáljuk meg szabályozni azt, hogy az emberi élet minőségének javítása érdekében feltétlenül szükséges állatkísérleteket nagyon pontosan szabályozott módon, adott esetben - és ezt szeretném sokszorosan hangsúlyozni - szankcionálható módon határoljuk be. Ez a szabályozási igény a társadalomban és az emberiségben nagyon régóta föllelhető, a középkori, sőt az ókori irodalomban is - az előttem szóló igen tisztelt képviselőtársam erre már utalt - megtalálhatók ezek a források, de ha például a Bibliához megyünk vissza, akkor ott is, már az Ószövetségben Mózes I. könyve 9. fejezetének 9-12. versszakában találunk erre utalásokat. Az emberiségben tehát megfogalmazódott ez az igény, hogy az állatokkal szemben is próbáljunk nagyon humánusan, nagyon kíméletesen, őket megőrző módon eljárni. Ez a szabályozás, amely tervezet formájában az asztalunkra került, úgy gondolom, a hosszú, majdnem egy évtizedes előkészítés alatt nagyon sokféle formában öltött testet, és végül is, ami elénk került, úgy gondolom, talán nem mindig a legszerencsésebb kompromisszumok ötvözete.
Amikor ezt a törvényjavaslatot a kezembe vettem és próbáltam végigolvasni, négy pontot fogalmaztam meg magamnak, hogy minek alapján próbálom megvizsgálni. Az egyik az a pont, hogy hogyan, milyen komplexitással tud hatályosulni ez a törvényjavaslat. A másik: az alkalmazhatóság szempontja. A harmadik: hogyan épül föl a törvény, egyensúlyban van-e a törvény? Több lábon áll-e, legalább két lábon áll-e? És a negyedik pont, amit igen tisztelt Tímár képviselőtársam előttem már elmondott: a szükséges és elengedhetetlen szankciórendszer beépül-e a törvényjavaslatba?
Az első pont: amikor ennek a hatályosulását vizsgáltam a törvényjavaslatban, azt találtam, hogy talán nem a legszerencsésebb módon, és nem az egész, az ember környezetét körülvevő állatvilágot öleli föl. Megállapítottam azt, hogy elsősorban az állatkísérletekre és ezen túlmenően a kedvtelésből tartott állatokra hegyezték ki ezt a törvényt. Lehetséges, hogy ez részemről szakmai elfogultság, de kevésnek tartom azt a szabályozást, ami a haszonállatokkal kapcsolatos szabályozást jelenti, mert például a haszonállatok tartása nagyon sok esetben igenis nagyon komoly hiányosságokat tartalmaz! Nagyon sok esetben kíméletlenek azok a technológiák, amely technológiákkal ezeket a haszonállatokat ma tartjuk. És számomra hiányzik az értelmező rendelkezésekből ezen technológiák pontos körülhatárolása. Mert a modern technológiák, korszerű technológiák gyűjtőfogalom nagyon sok esetben sokféleképpen érthető, s pontosan ebből következően sok esetben értelmezhetetlenné teszi ezt a törvényt.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezen túlmenően talán szerencsés lett volna foglalkozni - igaz, hogy más törvények foglalkoznak vele, de itt is szerencsés lett volna -, ha a vadállatokról bővebben írunk ebben törvényben, és - talán nem hangzik istenkáromlásnak - ha a gerinctelenekről is említést tettünk volna ebben a törvényben. Ugyanakkor nagyon sok esetben vannak bizonyos átfedések az állat-egészségügyi törvénnyel kapcsolatban, ami talán nem baj. Az sosem baj, ha valami duplikációként jelenik meg egy törvénykezésben, de alkalmazhatóságának okszerűnek és egymásra épültnek kell lennie.
Így például a vágóállatok; van egy ilyen fejezet - a III. fejezet -, amely a vágóállatok tartása és kímélete címet viseli. Ebből arra következtettem, hogy ebben a fejezetben a törvényalkotó a vágóállatoknak a születéstől a levágásig való tartását fogja majd szabályozni, és azt tapasztaltam, hogy csupán a vágóhídra beszállított állatok kezelését írja elő, ami, úgy gondolom, kicsit kevés. Egyébként korrekt módon írja le, az állat-egészségügyi törvényből átvett formulákat használja. Ugyanakkor - a hatályosulás területét vizsgálva - nagyon pozitív megítélésem volt, amikor az állatkísérletekkel kapcsolatos szabályozást, a veszélyes állatok tartását, az állatkertek és állatotthonok szabályozását írja le a törvény.
A következő szempontrendszer az alkalmazhatóság volt. Itt azért több hibát találtam, és ezeket csak nagyon-nagyon távirati stílusban szeretném megemlíteni. Vannak olyan részek, amelyek kétségtelenül túlszabályozottak - és itt egyetértek Tímár képviselőtársammal, de Puha képviselőtársam is megemlítette ezt -; ilyen például, hogy a kacsák tolltépését nem teszi lehetővé a törvény, mert csak a libák tolltépéséről szól. Köztudott, hogy a kacsákat is szokták tépni.
Úgy gondolom, hogy ezt mindenféleképpen célszerű korrigálni. De vannak olyan - talán mondhatnánk úgy is - kozmetikai műtétek, eljárások - rossz a kozmetikai kifejezés, plasztikát nem merek mondani, de mindenféleképpen olyan műtéti eljárások -, például a vadászkutyák vagy a sertések esetében a fül- és farokcsonkítás, amikor a vadászkutyát például farokcsonkítás nélkül nem lehet okszerűen használni a vadászat során, mert ezzel az állatnak nagyon sok esetben sérülést és szenvedést okozunk. Úgy gondolom, hogy nagyon sok állatvédő nem osztja ezt az álláspontot. De úgy gondolom, hogy az élet ezt egyértelműen bizonyítja. Ugyanakkor egyes kutyafajtáknál a fülcsonkítást nemcsak esztétikai szempontból kell megvizsgálnunk, hanem nagyon sok esetben egészségügyi szempontból is célszerű vizsgálni, mert hiszen azoknál a kutyáknál, amelyeknél a standardok is nagyon sok esetben előírják a fülcsonkítást, ebben az esetben nemcsak esztétikumról van szó, hanem például a középfülgyulladások és hallójárat-gyulladások megelőzését is szolgálják ezek a műtétek. Talán ezt is árnyaltabban volna szerencsésebb kezelni.
Ugyanakkor az állatkísérleti bizottságok, a munkahelyi vagy intézményi bizottságok, valamint az OÁKB - az Országos Állatkísérleti Bizottság - kapcsolatrendszerét, a kommunikációs rendszerét, az alá-, fölérendeltségi rendszerét és ennek a rendszernek a szankciórendszerét nem érzékeltem. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan tud majd életszerűen működni az az intézményi bizottság, amelyben ott van az intézmény vezetője által kinevezett két fő, ott van az Állatorvosi Kamara által delegált személy, valamint ott van az állatvédő egyesületek által delegált személy. Hogyan fog ez működni a gyakorlati életben akkor, amikor minden nap figyelemmel kell kísérni azt az állatkísérletet, ezekről különböző följegyzéseket, jelentéseket kellene készíteni, amely jelentések végül is nem jutnak el a törvény értelmében az Országos Állatkísérleti Bizottsághoz. Nincs meg az oda-visszacsatolási rendszer. Úgy gondolom, valamilyen módon ezt is kezelnünk kell.
Ebből következik az, hogy nagyon sok esetben a hatósági, a szakhatósági és a szolgáltató tevékenységet végző és feladattal ellátott szervek összekeverednek a törvényben. Ezt szintén szükséges tisztába tennünk.
(22.40)
Ezen túlmenően vannak nem egészen pontos megfogalmazások. Például a vágóállat-szállítás esetében a 38. § 2. pontja azt írja elő, hogy a vágóállat-szállítást térben és időben korlátozni lehet. Mikor, milyen módon, milyen szankciórendszerrel, milyen feltételrendszerrel, és így tovább? Tehát ezt valahol ismételten rögzíteni kellett volna a 2. §-ban, amikor az értelmező rendelkezésekről beszélünk.
A harmadik szempontrendszer a törvény felépítésének egyensúlya volt. Az előbb már utaltam rá, hogy kifogásom a törvényjavaslattal szemben az, hogy elsősorban az állatkísérletekről, az állatotthonokról, állatkertekről és főleg a kedvtelésből tartott állatokról szól a törvény, a többi állatcsoportot talán nem kellő pontossággal kezeli. Ez tapasztalható, ha megnézzük, a törvény terjedelmében is. Nyolc fejezetből áll, amelyből a nyolcadik a felhatalmazó és záró rendelkezéseket tartalmazza, a maradék hétből kettő az állatok kiirtásával foglalkozik, és csupán egy fél fejezet foglalkozik az állatok tartásával. Úgy gondolom, talán súlyozottabban kellett volna ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.
Pontosan meg kellene határozni például azt, ami a liba- és a kacsatömésnél előjön, hogy házi jellegű. Mi az, hogy házi jellegű? Azt hiszem, ezt pontosan körül kellene határolni. De ugyanakkor nemcsak házi jellegű libatömés van, hanem vannak már iparszerű libatömések, és vannak iparszerű kacsatömések is, ezt is valahol kezelni kellene. Nem biztos ugyanis, hogy mondjuk a házi jellegű libatömés kíméletesebb eljárási mód, mint egy magasabb technológiai szintet képviselő - csúnya szóval mondom, az előbb is ezt a szót használtam - iparszerű libatömés. Ezeket a szempontokat is mindenképpen figyelembe kell venni, úgy gondolom, amikor a nagyon sok módosító indítványt benyújtjuk.
Előttem szóló képviselőtársam jogi oldalról megvilágította azt, hogy miért kifogásolja és kritizálja a törvényt szankciórendszer szempontjából. Én ezt csak megerősíteni kívánom, mert úgy gondolom, ha megfelelő szankciórendszert nem tudunk beépíteni ebbe a törvényjavaslatba, és csak az államigazgatási eljárásban szokásos és előírt szankciórendszerre bízzuk a dolgot, akkor nagyon nehézkessé fog válni a törvény végrehajtatásának és betartatásának rendszere, akkor a törvény hatályosulása sem lesz olyan, mint amit az előterjesztők és az előkészítő munkában résztvevők, nagyon komoly szakértők megpróbáltak megfogalmazni.
Nem akarok paralel dolgot felhozni, de a kisördög bujkált bennem akkor, amikor ezeket a hiányosságokat felfedeztem a törvényben. Ismét eszembe jutott az elhíresült pitbulltörvény, amely végrehajthatatlan, szankcionálhatatlan, életszerűtlen. Nagyon kérem a tisztelt Házat, képviselőtársaimat, hogy ne legyenek partnerek, ne legyünk partnerek abban, hogy ismét egy ilyen szörnyszülött jöjjön ki ebből a Házból, mint ez a törvény volt. Ezért kérem, hogy azt a nagyon sok módosító indítványt, amelyek megfogalmazásra kerültek - több száz módosító indítványról van szó, magam is képviselőtársaimmal több csomagot nyújtottunk be -, próbáljuk meg kezelni annak érdekében, hogy ebből a törvényből valóban egy jó, óvó, védő, humánus törvény jöjjön ki, amely végrehajtható, és amely képes arra, hogy a társadalmat és a társadalom tagjait rákényszeríti, ha kell, a humánumra az állatokkal szemben, rákényszeríti a kíméletre.
Ezért kérem a Házat, a kormányzatot, hogy próbáljunk megalakítani a KTM, a Földművelésügyi Minisztérium, a Közoktatási Minisztérium, a Népjóléti Minisztérium szakértőivel, valamint a különböző kijelölt bizottságok képviselőivel, akár munkacsoportjaival közösen egy olyan teamet, amely team képes lesz ezt a szerteágazó, több száz módosító indítványból álló csomagot kezelni, összefésülni. Úgy gondolom, ha megfelelően kezeljük, akkor ebből a törvényjavaslatból, valamint a módosítóindítvány-csomagból egy jó, működőképes, végrehajtható és szigorú törvényi szabályozást leszünk képesek megalkotni. A Szabad Demokraták Szövetsége ebben érdekelt, mi ebben partnerek vagyunk, nagyon fontosnak tartjuk ennek a törvénynek az elfogadását oly módon, ahogy az előbb felvázoltam, hogy jó, végrehajtható törvényt, a cél érdekében működő törvényt alkossunk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
