DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Asszony! Egy társadalmat, úgy gondolom, az jellemez, hogy valójában lényegileg a humánum milyen formában hatja át e társadalom egészét, és nemcsak a szavakban, hanem az élet tényeiben. Úgy gondolom, a humánum nem csupán az embertársainkkal szembeni tisztelet tényében vagy mentalitásában konkretizálódhat, hanem jelenti - mert jelentenie kell - minden élő tiszteletét.
A régi korokban ennek számtalan megnyilvánulása volt már az egyiptomiaknál, illetve - hogy úgy mondjam: - jogfolytonosan az általam igen-igen tisztelt indiai kultúránál. Az a hozzáállás, az a gondolkozásmód, amely az élet minden megnyilvánulásának megadja azt a tiszteletet, amelyet valójában megérdemel, mert hiszen az élet csírája minden élőlényben valahol közös, vagy legalábbis közös alapokból származik. Ha a társadalom kíméletlen, ha a társadalom csak a pillanatnyi szükségleteit vagy kénye-kedvét éli ki, akkor ez a társadalom lényegileg saját magának az önpusztítója.
A modern tudomány nyelvén talán úgy közelíthetem vagy úgy fogalmazhatom meg mai modern kifejezéssel ezt a gondolatot, hogy a génbankokat meg kell őrizni, mert soha nem tudjuk, hogy a jövő milyen feladat elé fog állítani bennünket vagy utódainkat, és nem tudjuk, hogy mikor lesz vagy lenne szükség egy olyan begyakorlott és kipróbált formára, az élet olyan építőkövének felhasználására, amely most adott, de látszólag felesleges, ugyanakkor a jövőben feltétlenül szükségessé válik.
Ez a törvénytervezet, amely az igen tisztelt Magyar Országgyűlés asztalán fekszik, úgy érzem, a legmélyebb humanitástól vezettetve született. Részleteivel a magam részéről nem tudok ilyen formában egyetérteni, de az alapgondolata tiszteletre méltó. Akkor, amikor hazánk a nemzetek közösségének európai vonulatához közelít, akkor feltétlenül fontos, hogy ugyanolyan módon, ugyanolyan mentalitást kifejezően kezeljük környezetünket - más szóval: adjuk meg a tiszteletet a környezetünknek -, mint ahogy Európa nagy részében ez már begyakorlott formában a mindennapok részét képezi.
(22.20)
Azok a részletmegoldások, amelyek ebben a törvénytervezetben ki vannak fejtve, az én jogászi gondolkodásom szerint részint túlszabályozottak, részint olyan formában vannak kezelve, amelyek tulajdonképpen nem is biztos, hogy a mindennapok gyakorlatában megvalósíthatók.
Szeretném ráirányítani a jogalkotó vagy a jogszabálytervező figyelmét a leglényegesebb kérdésre, amely ugyan meg van említve a törvénytervezetben, de nem kellő súllyal: nevezetesen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az oktatás, a fiatalok nevelése, a fiatalok egymással szembeni tiszteletre nevelése, a környezet elfogadása és kellő tisztelete az egyetlen valóságos eszköz, amely ha nem is rövid távon, de a generációk egymásra épülése eredményeként elvezethet oda, hogy igenis környezetünk egyéb élőlényeit is olyan módon fogadjuk el, olyan módon tiszteljük, hogy a legkevésbé zavarjuk meg a kialakult életfeltételeiket, hogy figyelembe vegyük az életük fenntartásához való szükségleteiket, és lehetőleg minél kevesebb megpróbáltatást, fájdalmat, kényszerhelyzetet okozzunk nekik.
Ezek az események, amelyekről ez a törvénytervezet szól, nagy részben egy zárt környezetben zajlanak le, külső személy szeme elől elzárva. Tehát csak és kizárólag az ott lévő ember mentalitása - ismét ezt a szót használom -, humanitása az, amely a neki kiszolgáltatott, a hatalmában, a birtokában levő egyéb élőlénnyel szemben az ő tevékenységét korlátozhatja.
Van egy régi, egy szanszkrit mondás: om mani padme hum. Ez ennek a törvénytervezetnek a nyelvére, gondolatára lefordítva tulajdonképpen azt jelenti, amit én próbáltam idáig kifejteni.
Az általam előadottakon túlmenően még egyetlen szempontot kívánok a törvénytervezet igen tisztelt alkotójának a figyelmébe ajánlani. Rendkívüli hiányosságnak érzem ebben a tervezetben azt, hogy gyakorlatilag nem tartalmaz utalást sem azokra a szankciókra, amelyek jelezve vannak ebben a fogalmazványban. Teljesen hibás, életidegen, a törvényalkotás mindennapi gyakorlatától távol esik az, hogy egy második-harmadik-ötödik jogszabályt hív fel azoknak a kérdésköröknek a rendezésére, amelyeket egy szankciórendszer teljes köre itt meg kellene hogy fogalmazzon. Egy ilyen túlterhelt jogszabályi dömpingben nem lehet arra számítani, hogy majd a törvényalkotó figyelemmel fogja kísérni, és majd az egyéb jogszabályoknál, akár a büntető, akár a szabálysértési jogszabályoknál, akár a polgári jogi szankciók keretében rendezni fogja azt, amit ez a jogszabálytervezet elmulaszt.
Számtalan más törvény születik ebben a Házban, és ezek a törvények pontosan meghatározva tartalmazzák azt a szankciórendszert, amely azoknál a törvényeknél odaillő. Én úgy érzem, hogy talán semmilyen különös szempont nem gátolja meg egyes törvényszerkesztők esetében - és nem ennek a joganyagnak a szerkesztőit értem ez alatt, hanem harmadik-negyedik szervhez tartozó szerkesztőket - azt az önteltséget, hogy majd ők pótolják. Nem számíthatunk erre!
Az a jogszabály, amely emberi magatartási formákat ír elő szankció kilátásba helyezése nélkül, tulajdonképpen céljatévesztett. Más szavakkal mondhatom úgy, hogy üres, talán szándékosan kiürített, de mondhatnám úgy is, hogy jogi blöff. Ha egy joganyag előír bizonyos magatartásokat, mint ahogy az előttem szóló, általam igen tisztelt képviselő úr ezekre utalt is, de ha valaki ezt nem tartja be, az nem jár következménnyel - akkor ez mi? Akkor tulajdonképpen hámozott luftballonról van szó! Én a magam részéről ezt egy súlyos törvényalkotási hibának, hiányosságnak tartom. A magam részéről mint az élet minden megnyilvánulását tisztelő személy, mint az, aki próbálom megérteni a humán környezetet körülvevő állatokat, azoknak a szükségleteit, és próbálom segíteni őket, én a magam részéről egy ilyen szankciórendszer nélkül - amelyet aztán végre is kell hajtani - ezt a törvénytervezet egy súlyosan hiányos, nagyon sok módosító javaslattal kiegészítendő, pontosítandó, és hogy úgy mondjam, életközelivé teendő tervezetnek tartom csupán.
De ismét szeretnék rámutatni arra, hogy hazánkban ez a gondolkozás, ez a gondolat, hogy a gerinces állatok, vagy mondhatom úgy, hogy a humán tartomány érdekében egy ilyen jellegű törvényt kell alkotni, ez önmagában tiszteletre méltó, elismerésre méltó, és mindegyikünk részéről csak köszönetet érdemel az, aki ezt megtervezte és beterjesztette a Ház elé.
Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban, valamint dr. Lövey László Gábor is tapsol.)
