POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hohó! - Taps az MSZP padsoraiban.) Miniszter úr után, azt gondolom, érdemes őszintén beszélni, mert talán akik itt vagyunk ebben a Házban, de azok is, akik nézik ezt a szöveget, amit az előbb hallhattunk (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), azok, akik azt szeretnék, ha nem néznék őket hülyének, nem vennék őket bolondszámba, talán kíváncsiak arra, hogy mi is az igazság.
A kormány a múlt héten döntött: ha törik, ha szakad, felépítik Bős-Nagymarost, úgy, ahogy egykor, tíz évvel ezelőtt elképzelték, feltehetően azokkal és azoknak a pénzéből, akikkel tíz évvel ezelőtt elképzelték. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Úgy van!) Újra a gyorsítás tanúi vagyunk. Március 25-e helyett most már február 28-ára kell önöknek a határozatot meghozni; egyes hírek szerint már ma erről tárgyalnak. Sajnos bekövetkezett az, amitől itt, ebben a Házban nagyon sokan tartottunk.
Most már érthető, miért akart kibújni Horn Gyula miniszterelnök úr a parlamenti ellenőrzés alól, még a nyilvánvaló hazugság vádját is vállalva, hiszen azon a bizonyos hatpárti találkozón - amire ön utalt, miniszter úr - abban állapodtunk meg, hogy a parlament kontrollálni fogja a kormány tevékenységét, és nem abban, hogy szabad kezet ad két gát, egy gát vagy Bős-Nagymaros teljes felépítéséhez.
Ettől tartottunk, sajnos már szeptembertől, amikor a hágai döntés után - értékelve a döntést - látható volt a különbség, hiszen számunkra fontos volt a 134. §, a 138. és a 150. §, amelyik kimondja, hogy nem kell megépíteni Bős-Nagymarost, mert a felek lemondtak a csúcsrajáratás üzemmódjáról.
Számunkra fontos volt a 153. §, amely szerint a bíróság ajánlása: a felek kölcsönösen állapodjanak meg a követelésekről való lemondásról, nem kell fizetnünk egy fillért sem Szlovákiának. Számunkra fontos volt a bíróságnak az a döntése, amely a Duna vízhozamának nagy részét garantálja Magyarország számára. S érthetetlen volt a miniszterelnök úr pánikretorikája, amivel igyekezett bebizonyítani, hogy Magyarország számára ez a döntés rossz, a lehető legrosszabb, és több száz milliárd forinttal kell majd Szlovákiának fizetnünk.
Még ha rossz is egy döntés, akkor is érthetetlen, és a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől pedig elfogadhatatlan az, hogy egy tárgyalási folyamat elején zsebből odaígér 4-500 milliárd forintot Szlovákiának. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Érthetetlen, és nehezen megmagyarázható az, amit a hathónapos határidő dolgában a kormány és most Baja miniszter úr elmondott. Ugyanis aki olvasni tud, az olvas. Itt a hágai döntés fordítása. (Felmutatja. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Ne mutasd meg!) Az szerepel ugyanis benne - és ezt mindenki tudja -, hogy hat hónap előtt nem lehet visszamenni Hágához. Hat hónap után lehet tárgyalni, lehet tárgyalni márciusban, áprilisban, májusban, szeptemberben, mindaddig, amíg egy olyan, a magyar félnek kedvező kompromisszumos eredmény létre nem jön, amiről itt az előbb Szent-Iványi frakcióvezető úr beszélt.
Március 25-e nem sürget senkit. Talán csak egyvalakit, Horn Gyulát, mert ha attól fél, hogy nem ő lesz a kormány feje május után, akkor szeretné most ezeket a tárgyalásokat ő maga levezényelni. De az ország számára ez a sietség káros, ártalmas, több száz milliárd forintos veszteséggel járhat.
A keretmegállapodás: ha Magyarország most, a Horn-kormány szolgálati idejének utolsó hetében, hónapjában keretmegállapodást köt, akkor egyszer s mindenkorra lehetetlenné válik az, hogy Hágához forduljunk e vitás kérdések rendezésével. A keretmegállapodás ma nem jelent mást, mint egy újabb alkotmányjogi trükköt, egy olyan trükköt, amit a Horn-kormány '97 nyarának végén megpróbált földügyben bedobni, beelőzni úgymond a polgárok akaratát saját maga által kiókumlált kérdésekkel. Nem szabad másodjára ilyen ócska trükkökkel előjönni! Amiről itt önök beszéltek, az csak a munkafolyamatra vonatkozó megállapodás lehet, de keretmegállapodás semmiképpen. (Vancsik Zoltán: Értettük!)
Ma már látható, hogy igen kevés alkotmányos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) eszköz, politikai eszköz van a mi kezünkben. De élni fogunk azzal, ami van, mert biztos vagyok benne (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), hogy ezt a mamutot, ezt az önmagáért való beruházást nem szabad és nem kell megépítenie Magyarországnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és az MDNP padsoraiban.)
