DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosítása kapcsán a vitában felmerült, hogy vajon miért van szükség egyáltalán a törvény módosítására, hiszen kedvező folyamatok tapasztalhatók a sportban, és ily módon nincsen szükség törvényi beavatkozásra; enélkül is a sportszakma eszközeivel kedvező irányban befolyásolható a sport fejlődése Magyarországon. Ezzel szemben a kormányzati álláspont az volt, hogy a most tárgyalt javaslat az egyik szükséges, de nem egyedüli és kizárólagos feltétele annak, hogy a sportban tisztább viszonyok alakuljanak ki, és a szükséges szerkezeti-szervezeti változások megvalósuljanak.
Az is koncepcionális kifogásként fogalmazódott meg, hogy tulajdonképpen a törvényjavaslat rendelkezéseinek hatálybalépésével ismételten azok járnak rosszul, akik tisztességesen eleget tettek kötelességeiknek, és jól járnak azok, akik az eddigiek során hanyag és nem megfelelő gazdasági tevékenységet folytattak.
(11.30)
Hiszen ismételten lehetőséget kapnak köztartozásaik rendezésére. Kétségtelen, hogy ennek a megoldásnak vannak árnyoldalai is, tisztelt képviselőtársaim, de reálisan számot kell vetni azzal, hogy a jelenlegi viszonyok változatlanul hagyása mellett ezeket a problémákat csak tovább lehet görgetni, de megoldani nem. Fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a sportszervezetek tartozásainak rendezése nem azt jelenti, hogy a tartozások elengedéséről van szó, hanem arról van szó - és ezt tartalmazza a törvényjavaslat -, hogy csak szigorú feltételek együttes megléte esetén rendelkezik a törvény a tartozások átütemezéséről és a részletfizetéséről, és ehhez biztosít kedvezményeket.
Több módosítás foglalkozott, képviselőtársaim, a hivatásos sporttevékenységet folytató sportszervezetek jogállásával, és indokoltnak tartották, hogy az ilyen státuszú szervezetek ne csak a labdarúgásban és más csapatsportágakban, hanem valamennyi sportágban létrejöhessenek. Nyilvánvaló, hogy a későbbiek során valószínű, hogy a törvényalkotónak erre vissza kell térni; a feltételek ma azt teszik lehetővé, és azt valószínűsítik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a labdarúgásban és más csapatsportágakban lehetséges olyan feltételekkel számolni, amelyek a sportszervezetek gazdasági társasági formában történő működéséhez elengedhetetlenül szükségesek.
Fontos része a vitának és a törvényjavaslatnak is a vagyoni értékű jogok hasznosításának kérdésköre, hiszen valamennyien tanúi lehettünk az ennek kapcsán kialakuló anomáliáknak, a tévéközvetítések körüli huzavonáknak. Hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a problémát az 1996-ban elfogadott sporttörvény egyszer már rendezte, és megteremtette annak az esélyét, hogy a szakszövetségek rendelkezzenek a továbbiakban a vagyoni értékű jogokkal. Ezt erősíti meg a módosítás, miszerint ezen vagyoni értékű jogok hasznosítását garanciális jelleggel a jövőben a szakszövetségek szabályzatában kell meghatározni.
Vitára adott okot a törvényjavaslat hatályba léptetésének időpontja. Volt olyan javaslat, amely a hatálybalépés időpontját a későbbiekben kívánta meghatározni. A kormányzat álláspontja szerint a labdarúgás esetében jelenleg is megvannak azok a feltételek, amelyek megléte biztosíthatja a hatálybalépés érvényesítését július 1-jével, a többi csapatsportágban pedig a következő négy esztendőben megteremthetők ezek a feltételek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványok jelentős része nagymértékben hozzájárult a törvényjavaslat, a törvénymódosítás pontosabb és szabatosabb tartalmához. Meggyőződésünk, hogy ez a törvénymódosítás eredményesen járulhat ahhoz hozzá, hogy a sportéletünkben tisztább viszonyok alakuljanak ki, ezért kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt támogassák a törvénymódosítás elfogadását. (Taps az MSZP padsoraiban.)
