DR. BENKŐ ANDRÁS
DR. BENKŐ ANDRÁS
DR. BENKŐ ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy vélem, hogy az általam felvetett probléma közérdekű, és feszültségeket okoz mind az építési hatóságok munkájában, mind a 109/1997. FM támogatási rendszer működésében. A kormány 257/1997. számú rendelete 10-24. §-ai rögzítik, hogy egyes beépítésre szánt területi egységeken milyen hasznosítású épületek építhetők, és a rendelet 26-30. §-ai a beépítésre nem szánt területeken létesíthető épületek építési feltételeit írják le. Konkrét ügyek kapcsán kiderült, hogy a szabályozások a volt állami gazdasági és tsz-majori területekre, amelyek külterületen fekszenek, és kivett művelési ágúak, nem életszerűek.
Az említett rendelet 29. §-a szabályozza a mezőgazdasági területek beépítési feltételeit, mely szabályok az újonnan létesítendő kisgazdaságok számára elégségesnek tűnő lehetőségeket biztosítanak, de még közelítőleg sem felelnek meg a nagyüzemi mezőgazdaság által igényelt feltételeknek. Például a terület 3 százalékos beépítésének lehetősége a majorok esetében indokolatlan nagyságú területhasználatot eredményezne, illetve a már ezt meghaladó beépítettség miatt a továbbfejlesztési lehetőségeket kizárná. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi törvény 60. § (3) bekezdésének c) pontja alapján a külterületekre a beépítésre nem szánt területekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A helyi szabályozási tervekkel véleményem szerint a vázolt probléma nem kezelhető, mivel azoknak az országos előírásoknak meg kell felelniük, a belterületektől távol fekvő majorok belterületté alakítása pedig nem valószínű, hogy a jogalkotó szándékát tükrözné.
Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdasági területek igen jelentős hányadát jelenleg is a szövetkezetek művelik, a volt majorok jelenleg is zömében az ő tulajdonuk, de a hatályos szabályozás ezen majorok fejlesztésére nem nyújt lehetőséget, a mezőgazdasági fejlesztéseket saját tulajdonú termőföld hiányában még a 3 százalékos szabály alapján sem tudják megoldani. A vázolt probléma természetesen nemcsak a szövetkezeti szektort, hanem a majorokat tulajdonló, nagybani gazdálkodást folytató gazdasági társaságokat és magánszemélyeket is azonos módon érinti.
Tisztelt Államtitkár Asszony! Mi a megoldás? (Taps a kormánypártok soraiban.)
