AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tulajdonképpen az ön felvetéseivel kapcsolatban alapvetően azt tudom mondani, hogy ezek részben tényleg valós problémákat vetnek fel, részben pedig őszintén örülök annak, hogy objektíven elismeri azt, hogy az első kérdéskörben valóban van előrehaladás.
Konkrétan az első kérdéskörnél maradva: éppen ma fogja a tisztelt Ház elbírálni Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr írásos válaszát, amelyet Göndör István országgyűlési képviselő interpellációjára adott, amely írásos válasz nagyon pontosan tartalmazza azt, hogy a kormány ezekben az ügyekben milyen döntést hozott, és együttesen remélhetjük, hogy ennek alapján e probléma kezelése jobban fog tudni megvalósulni a későbbiekben, mint ahogy idáig megvalósult.
(10.40)
Ami a társadalombiztosítás kintlevőségeivel kapcsolatos felvetését illeti, azt gondolom, nem egészen az a helyzet, ahogy frakcióvezető úr beállította, tudniillik ennek a "döglött" állománynak - és valóban, egyetértek: ezt már soha nem lehet érdemlegesen látni - a sorsa jellemzően ma már a felszámolási szakban levő vállalatok ügyeit jelenti. Tehát itt tulajdonképpen semmilyen külön döntésre nincs szükség, automatikusan, a jogi rend működési szabályainak megfelelően ezek a kintlevőségek a felszámolási eljárások végén nyilvánvalóan leírásra kerülnek.
Tudomásom szerint ma már nem igazán jelentős az a típusú kintlevőség, amelynél esetlegesen valamiféle megegyezés, valamiféle részleges leírás ahhoz vezetne, hogy mondjuk az adott cég ettől talpon tudna maradni; de természetesen nem vitatom, hogy itt is jó lenne abszolút tiszta, a realitásnak megfelelő képet teremteni. Tehát a problémát valóságosnak tekintem, kezelését illetően azonban, úgy tűnik, egyfajta konszolidáció abban az értelemben, ahogy más összefüggésekben használni szoktuk, itt nem szükséges.
Ami a lakásállománnyal kapcsolatos problémát illeti: frakcióvezető úrnak természetesen igaza van, hogy ez elég súlyos kérdés. Természetesen nagyon sok súlyos kérdéssel kell szembenéznie a mindenkori magyar gazdaságpolitikának, és ezen kérdések megoldásában valamilyen sorrendet kell tartani, figyelemmel az ország gazdaságának teljesítményére, amely teljesítmény ugyan örvendetesen javult például az elmúlt évben, és tovább javul ebben az évben is, de azért szeretnék emlékeztetni, hogy még mindig lényegesen alacsonyabb szinten van, mint, mondjuk, 1989-ben, és számításaink szerint majd csak 2000-re fogjuk elérni a '89-es színvonalat.
Tehát csak fokozatos előrehaladásra van lehetőség. Azt gondolom, a lakásállomány megőrzésével kapcsolatosan azért történt egy-két lépés, ami jó irányba mutat; például szeretnék emlékeztetni a lakástakarékok intézményrendszerére, amely kifejezetten alkalmas arra - sőt, talán erre alkalmas jelenleg leginkább -, hogy ezeket a felújításokat segítse. Említhetném a panelhitel kezdeményezésünket is, amely sajnos az eddigi tapasztalatok szerint viszonylag kis reakciót váltott ki a piac oldaláról. Tehát én csak szerettem volna ezekről a lépésekről szólni, és természetesen egyetértek azzal, hogy a következő időszakban ezzel az egész problémakörrel majd kiemelten kell foglalkozni a lakáspolitika egészében.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
