POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány delegációja a múlt hét péntekén - mindenki számára váratlanul - aláírta a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló keretmegállapodás alapját, dokumentumát, jegyzőkönyvét - azt majd ők elmagyarázzák, hogy mit.
Ezek után elvártuk volna a miniszterelnök úrtól, hogy a polgárok szemébe nézve tájékoztat bennünket és őket arról, hogy mi is szerepel ebben a keretmegállapodásban, hogyan is viszonyul a kormány a több tízezer tiltakozó által megfogalmazott követelésekhez, pontokhoz.
(15.10)
Elvártuk volna, hogy ebben az ügyben Horn Gyula miniszterelnök úr nem bújik Nemcsók János háta mögé. Elvártuk volna ma a külügyminiszter úrtól, hogy magyarázatát adja annak, hogy azzal szemben, amit szerdán itt előttünk, a parlamenti vitanapon elmondott, hogy a kormány nem köt - a jelenlegi felhatalmazások alapján nem is köthet - nemzetközi szerződést, ezek után pontosan mi az, amit a két állam két államtitkára Pozsonyban a múlt pénteken aláírt. Egy biztos: nem belföldi megállapodás! Hogy ezt minek minősíti ő, jó lenne, ha majd elmondaná előttünk és az ország nyilvánossága előtt! (Bársony András: Általános iskola 8. osztály!)
Nem volt hiábavaló az eltelt néhány hét, mert ma már biztosan mondhatjuk, hogy egyetlen józan politikai erő és polgári kezdeményezés sem vitatja az álláspontunkat. Egy: azt a pontot, hogy a hágai döntés következtében nem állt elő semmiféle olyan jogi helyzet vagy kényszer, amely minket a meg nem épült nagymarosi beruházás létrehozására kényszerítene. Sőt, a hágai ítélet szó szerint kimondja: az igazság megcsúfolása lenne, ha a '77-es szerződésben foglaltak megvalósítását követelné bárki a szerződő felektől.
Talán mindenki egyetért velünk a második pontban is - kivéve az MSZP-t - , hogy azért sem szabad Magyarországnak bárminemű dunai vízi erőművet építeni, mert az nem gazdaságos. Az erre az erőműre szánt több száz milliárd forintnak egyszerűen máshol van a helye!
Egyetértenek velünk talán a harmadik pontban is, hogy ez a vízi erőmű azért sem kell hogy megvalósuljon, mert az itt termelt energia az egyik legdrágább energia lenne egész Európában. Szemben a Magyarországon szokásos vagy ma megtermelt 7 forint/kilowattóra árral szemben itt közel 50 forint/kilowattóra áron tudnának termelni. Oly mértékben drágítaná meg a Bős-Nagymarosból származó energia a hazai háztartások energiaellátását, amihez fogható ésszerűtlen vállalkozásba még kevesen kezdtek. (Dr. Orosz István: Talán új Csernobil kell?)
És talán egyetértünk a negyedik pontban is, hogy a hágai döntés alapján joggal követelhetjük azt, amire Magyarországon szükség van: vizet az Öreg-Duna medrébe és a szigetközi ágakba, nem pedig részvételt egy kis hatásfokkal, gazdaságtalanul működő bős-nagymarosi erőműben. Sajnálatos, hogy a kisebbik koalíciós párt - a Szabad Demokraták Szövetsége - még ma sem tudja egyértelműen eldönteni, hogy a kormányfő iránti elkötelezettsége vagy a polgárok kinyilvánított akarata a fontosabb számára. (Dr. Pető Iván: Ez a múlt heti beszéded!) A szombaton bejelentett álláspontjuk ma már kevés ahhoz, hogy érdemben befolyásolhassák az eseményeket. Ezért nem fél Horn Gyula az SZDSZ vétójától (Dr. Szöllősi Istvánné: A miniszterelnök!), és mi ezért nem értjük, hogy hogyan vállalhatja az SZDSZ még ezek után is az MSZP-vel való együttkormányzást. (Egy hang az ellenzéki padsorokból: Úgy van!)
A polgároknak a szombati Duna-tüntetésen megfogalmazott követeléseivel egyetértve nem tehetünk mást, mint hogy fölszólítjuk Horn Gyula miniszterelnököt, hogy vonja vissza Nemcsók János megbízatását. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Ma már talán mindenki számára világos, hogy itt a Duna sorsa forog kockán. Mindenki számára világos, hogy több száz milliárd forintos beruházásról van szó. De az talán nem világos mindenki előtt, hogy ez az ügy egy modell; modellez valamit: az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat modellezi. Bős kapcsán világosan megtapasztalhatjuk, hogy mi lesz akkor, hogyha (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ugyanazok irányítják a magyar külpolitikát, a magyar kormányt, akik most irányítják. Ezt kell elkerülnünk a későbbiekben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
