DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabaddemokrata képviselőcsoport véleménye szerint a közbiztonság helyzete Magyarországon aggodalomra ad okot. De ugyanakkor a közbiztonság helyzete nem ad okot a hisztériakeltésre, nem ad okot a pánikra, nem ad okot a felelőtlen ígérgetésekre, és nem ad okot a rögtönzésekre. Megítélésünk szerint a közbiztonság helyzetén csak úgy lehet javítani, ha mindenki higgadtan, a tényekkel számot vetve és a realitásokhoz igazodva alakítja ki programját, és meghatározzuk ebben a programban, hogy milyen felelősség hárul a törvényhozásra, milyen feladat és felelősség hárul a kormányra, milyen feladat és felelősség hárul az önkormányzatokra, a különböző társadalmi intézményekre, és milyen feladatok hárulnak az új helyzetben a polgárokra és a különböző intézményekre.
Amikor a helyzettel számot vetünk, egyet kell érteni azokkal a megszólalókkal, akik azt mondják, hogy az autóját elvesztő sértett vagy a lakásbetörés áldozata nem a statisztikákkal foglalkozik, nem azzal foglalkozik, hogy nemzetközi összehasonlításban milyen az ország bűnügyi fertőzöttsége. Valamennyien megértjük azokat a polgárokat, akik bűncselekmény áldozatai lesznek, és akik ebben a helyzetben kétségbeesnek, elkeserednek vagy indulatosak lesznek. Úgy ítéljük meg, hogy a bűnözés valóban sérti az emberek jogait, sérti a tulajdonhoz, a személyes szabadsághoz, az élethez való jogot, és az államnak feladata ezzel szemben fellépni, feladata védelmet nyújtani a polgárok számára. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a törvényhozóknak, a felelős döntéshozóknak nem szabad a sértettek indulatai alapján meghozni a döntéseiket, nem szabad a tényeket figyelmen kívül hagyva akciókat tervezni.
Amikor a tényeket megvizsgáljuk, szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani azokat az információkat, amelyeket a belügyminiszter úr bevezető felszólalásában elmondott. Elmondta azt, hogy jelenleg a bűnügyi statisztikából indulunk ki, amikor különböző következtetéseket vonunk le - erre példa volt az előttem felszólaló fideszes képviselő is. Áder János sajnálatosan nem reagált arra az észrevételre, hogy az 1997-ben statisztikában megjelent bűncselekményeknek több mint 40 százalékát nem 1997-ben követték el.
(14.30)
Nem volt szó arról a körülményről sem, hogy ezek a statisztikák a jelenlegi helyzetben nem tükrözik pontosan a bűnözés valódi helyzetét, nem tükrözik pontosan a bűnözés belső folyamatait. Egy példára szeretnék utalni: Áder János említette, hogy 1997-ben 68 ezer csalást követtek el. Azt már nem említette, hogy ebből a 68 ezer csalásból közel 20 ezret egyetlen betéti társaság követett el; áldozatonként 350 forint kárt okozott a sértetteknek. Ez persze magyarázza a csalások 36 százalékos növekedését.
Önmagában azt mondani, hogy egy bűncselekménytípuson belül megduplázódott a bűncselekmények száma, nagyon hangzatos, ha nem mondjuk el, hogy például abban a körben, ahol Áder János a duplázódást említette, 440-ről 943-ra nőtt az egy év alatt elkövetett bűncselekmények száma. Ezért arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, azokat, akik megoldási javaslatokat szeretnének az ország elé tárni, hogy a tényekre tekintettel terjesszék elő a megoldási javaslataikat.
Ismét hangsúlyozom, hogy képviselőcsoportunk véleménye szerint a közbiztonság alakulása aggodalomra ad okot. Ha szabad egy orvosi hasonlatot mondanom, akkor azt mondhatom, ha egy betegnek súlyos tüdőgyulladása van, az valóban súlyos betegség, kezelésre szorul. A beteg állapota azonban nem fog javulni attól, hogy az orvos rákos daganattal kezdi el kezelni, hanem romlani fog. Ezért szükséges a diagnózist pontosan meghatározni, és az ehhez szükséges orvoslási módot, az ehhez adekvát megoldásokat megkeresni.
Melyek lehetnek azok az adekvát megoldások, amelyek a bűnözés helyzetére választ adnak? Az első körben a felelősség nyilvánvalóan a törvényalkotókat terheli. Az elmúlt négy esztendőben több ízben sor került a büntető törvénykönyv módosítására, és minden híreszteléssel szemben ebben a négy esztendőben a büntető törvénykönyv módosítása csak olyan irányban történt, amely súlyosította a szankciókat, súlyosította a büntetőjogi felelősségre vonást, megnövelte az életfogytig tartó szabadságvesztés tartamát, nagyon sok bűncselekménynél felemelte a bíróság által kiszabható alsó határt egy napról egy évre, és sok esetben a büntetések felső határát is megemelte.
Ebben a ciklusban megtörtént egy sor olyan törvény - így a magánnyomozásról, a vagyonvédelemről szóló törvény - megalkotása, amelyek a bűnözéssel szembeni komplex társadalmi fellépés lehetőségét teremtik meg, és amelyek változtatnak azon a szemléleten, hogy kizárólag a rendőrség feladata a polgárok tulajdonának megvédése, az intézmények biztonságának garantálása.
Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy nemrégiben történt olyan pénzintézeti fegyveres rablás, ahol a rablást 1 perc 58 másodperc alatt követték el; több mint százmillió forintot vittek el. Nincs a világon olyan rendőrség, amely egy ilyen rablást meg tudna akadályozni. Abban a pénzintézetben, amelyben ezt elkövették, a becsületes ügyfeleknek is vigyázniuk kell, ha belépnek, nehogy rögtön a széfben kössenek ki, hiszen olyan körülményeket alakítottak ki, ami 1 perc 58 másodperc alatt történő rablást lehetővé tesz. Nem a rendőrség, hanem a pénzintézetek feladata, hogy a védekezést, a biztonsági berendezéseket a fenyegetettség szintjéhez igazítsák.
Az elmúlt ciklusban, ebben az 1994-től '98-ig terjedő ciklusban sor került az új büntetőeljárási törvény megfogalmazására is. Számunkra, szabaddemokrata képviselők számára örömteli, hogy annak a közbiztonsági csomagnak a döntő része, amelyet néhány héttel ezelőtt valamennyi frakció figyelmébe ajánlottunk, belekerült a büntetőeljárási törvénybe. Örömmel tapasztaltuk azt, hogy elfogadta a tisztelt Ház múlt kedden a szavazás során, hogy a tetten ért elkövetők esetében kötelező legyen a bírósági előállítás, tehát ha valakit tetten érnek bűncselekmény elkövetésekor, akkor 15 napon belül a hatóságoknak kötelessége lesz bíróság elé állítani.
Örülünk annak, hogy elfogadták azt a javaslatunkat, amely az elsőfokon kiszabott három évi szabadságvesztés esetén ügyészi indítványra kötelezővé teszi az előzetes letartóztatás elrendelését. Ez egyben válasz is arra a felvetésre, amit Áder János mondott a hosszú tartamú szabadságvesztések után szabadlábra helyezett elkövetőknél. Örömünkre szolgál, hogy a tisztelt Ház és a kormány is elfogadta azt a felvetésünket, hogy az új büntetőeljárási törvény tanú- és sértettvédelemre vonatkozó rendelkezései ne 2000. január 1-jén, hanem minél hamarabb, lehetőleg még ez év őszén hatályba lépjenek, mint ahogy remény van arra, hogy a szintén már szóba került fedett vállalkozás és fedett rendőri tevékenység jogi keretei ez év őszétől már teljes körben a rendőrség rendelkezésére állnak, hiszen a büntetőeljárási törvénnyel együtt a Ház módosította a rendőrségi törvényt, és mindazok a szabályok, amelyek mindeddig hiányoztak, bekerültek a rendőrségi törvénybe.
Örömünkre szolgál az is, hogy ugyan a törvényalkotás még nem fogadta el azt a javaslatot, amely a fegyveresen elkövetett bűncselekmények szigorúbb szankcionálását szolgálja, de a kormány által a múlt héten elfogadott határozatba bekerült ez a gondolat, bekerült az az SZDSZ-es elképzelés, hogy a fegyveres bűnözés növekedésére úgy reagáljon a kormány, ami lehetővé teszi egyfelől a büntetések szigorítását, másfelől az illegális fegyverek begyűjtését. Megítélésünk szerint ezek a törvényalkotási lépések hatékony, hatásos választ adnak a bűnözés növekedésére, hatásos választ adnak a közbiztonság romlására.
Amikor a törvényalkotás felelősségéről beszéltem, hangsúlyoztam azt, hogy a törvényalkotóknak különösen szembesülni kell a tényekkel, és engedje meg a tisztelt Ház - ugyan a statisztikák megkérdőjelezhetőségéről már szó volt -, hogy néhány statisztikára utaljak én is. Amikor a kilencvenes évek elején, 1989 és 1991 között megduplázódott az egy év alatt elkövetett bűncselekmények száma - a kilencvenes évek elejére ez a folyamat jellemző volt -, akkor nem a rendőrség kutatói, hanem független intézmények kutatói vizsgálták a bűnözés alakulását.
Összeállítottak egy táblázatot, amelyben megvizsgálták a jelentősebb európai városok bűnügyi fertőzöttségét, így Párizs, London, Bécs, Hamburg, Isztambul és Budapest bűnözési helyzetének alakulását vizsgálták. Ennek a vizsgálatnak az eredményét egy grafikon ábrázolja, amely grafikonon a rövidebb vonalkák a nyugat-európai városokat jelzik. (Felmutatja.) Londonnál mínuszban szerepel ez a változás, a leghosszabb vonal Isztambult, a második leghosszabb Budapestet jelzi. Ez tehát a kilencvenes évek elején a bűnözésben bekövetkezett változás volt. Ezekben az években Budapesten több mint 16 százalékkal növekedett a bűnözés éves szinten; ezt csak Isztambul haladta meg. De ha e mellé az ábra mellé odatesszük ezeknek a városoknak a bűnügyi fertőzöttségi adatait, akkor azt látjuk, hogy az első ábrán legpozitívabban szereplő London a legfertőzöttebb város valamennyi közül, Budapest pedig a relatíve legkedvezőbb helyzetben van.
Ez a szám nem azt jelenti - az utolsó ábra, amit mutattam -, hogy nyugodtak lehetünk, hátradőlhetünk a székben, hanem azt jelenti, hogy szembesülnünk kell azzal: az embereket elsődlegesen ez a robbanásszerű változás befolyásolta, és ez a robbanásszerű változás az igazi kihívás a rendőrség számára; annak a rendőrségnek a számára, amely még nem tudta a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején létrejött lépéshátrányát leküzdeni, de komoly erőfeszítéseket tett ennek a lépéshátránynak a leküzdésére.
Ugyanakkor amikor arról beszélünk, kinek milyen feladata, felelőssége van a helyzet változtatásában, akkor látnunk kell azt, hogy hiába van konszenzus abban a kérdésben, hogy azt szeretnénk, ha több rendőr lenne kint az utcán, ha mobilabbak lennének, ha hamarabb jutnának a bűncselekmények helyszínére, ha könnyebben elérhetőek lennének, ha a riasztás után rövidebb időn belül intézkednének, és ha jól felszerelten, jól felfegyverzetten vehetnék fel az egyre veszélyesebb bűnözőkkel a harcot; hiába van ebben egyetértés, konszenzus, az is kell, hogy az ehhez szükséges pénzeszközöket a rendőrség rendelkezésére bocsássuk.
(14.40)
Csak néhány adatra szeretnék utalni. Ahhoz, hogy a rendőrség a munka törvénykönyvében lehetővé tett 450 óra/fő túlmunkaidőt ki tudja fizetni, 2,2 milliárd forintra plusz ennek a járulékaira lenne szükség. A legoptimálisabban a rendőri létszámot az utcákon a rendőrök túlórájával lehetne biztosítani. Nagyon fontos a polgárőrök segítsége, de a polgárőrök nem tudják pótolni a felszerelt, kiképzett rendőrök jelenlétét az utcán. Ahhoz, hogy az elindult őrsprogram tényleg működőképes legyen és beváltsa a hozzá fűzött reményeket, el kellene érni, hogy a már létrejött őrsökön az optimális 27-30 fővel tudjanak szolgálatot teljesíteni a rendőrök, nem a mai helyzet 7-8 fős őrslétszámával. Ehhez 900 millió forint többletre lenne szükség. Ahhoz, hogy naponta 17 kilométerrel többet tudjanak járőrözni a járőrautók, 1,4 milliárd forint többletköltségre lenne szükség. Ahhoz, hogy a rendőrség fegyvereit lecseréljük, ami részben 1963-as, részben '69-es kifejlesztésű fegyverekből áll - az előbbi a pisztolyok, az utóbbi a géppisztolyok kifejlesztési ideje -, 860 millió forintra lenne szükség. Ahhoz, hogy a megyei kapitányok távközlési rendszerét korszerűsítsük, 815 millió forintra lenne szükség.
Megítélésünk szerint a mindenkori kormányzatnak számolnia kell azzal, hogy ha valóban preferenciának tekinti a közbiztonság ügyét, akkor ehhez a szükséges eszközöket rendelkezésre kell bocsátani. Nem pótcselekvéseket, nem látszatcselekvéseket, hanem tényleges tetteket kell felmutatni. Megítélésünk szerint a rendőrség ezen anyagi támogatással és jogszabályi háttérrel sikeresen fogja felvenni a versenyt a bűnözőkkel.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
