SEBŐK JÁNOS
SEBŐK JÁNOS
SEBŐK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szokatlan, de mégis rendkívüli ügyben kértem napirend utáni felszólalási lehetőséget. Szokatlan, mert úgy érzem, hogy a rendszerváltás óta eltelt nyolc év után esetemben a múlt gyakorlata érvényesült; rendkívüli, mert egy demokráciában tényleg rendkívüli esetnek kell tekinteni, ha egy országgyűlési képviselőt a házbizottság megfoszt attól, hogy egyébként a Házszabály 13. § (3) bekezdésében leírt jogait gyakorolhassa.
Röviden a történet: mivel a kormány az 1996. évi XLIII. törvény 80. § (4) bekezdésében előírtak teljesítésére a törvény kihirdetése után egy év múlva sem nyújtott be indítványt, ezért önállóan nyújtottam be 1997. június 9-én. A honvédelmi bizottság 1997. júliusban tárgyalta indítványomat, azt támogatta, így a Házszabály 98. § (3) bekezdése alapján a Ház tárgysorozatára került. Velem szemben már az is hátrányos döntése volt a házbizottságnak, hogy indítványomat nem tűzte szeptemberben az ülésszak napirendjére, mert nem indokolt, de erre előírás sincs, hogy a kormány később benyújtott indítványa - hacsak az nem sürgős vagy kivételes - megelőzhetné a képviselő által benyújtott indítványt.
A képviselő jogának súlyos megsértése akkor következett be, amikor a Ház december 1-jén napirendre vette a H/4543. számú határozati javaslatomat, és ennek a zárószavazásig történő tárgyalását nem engedte végigvinni, mint ahogy a Házszabály 112. §-a ezt előírja. Ehelyett jogtalanul a tárgyalást elnapolták. Ez azért jogtalan, mert a Házszabály 58. § (1) bekezdése alapján a napirendi pont tárgyalásának elnapolását csak az előterjesztő kérheti, és erről az Országgyűlésnek vita nélkül kell határoznia. Mivel én az elnapolást nem kértem, így az Országgyűlés határozata sem következhetett be.
Amikor észleltem, hogy indítványom tárgyalásának szándékos késleltetése folyik, levelet írtam a Ház elnökének, amelyben panaszt tettem a Házszabály megsértése miatt. Ebben többek között kértem, hogy panaszomat a házbizottság a következő ülésen tárgyalja meg, hozzon döntést, és levelemet az országgyűlési képviselőknek mint hivatalos okmányt küldjék meg. Kéréseim egyike sem teljesült. A Házszabály egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy ha a képviselőt sérelem éri, nincs hova vagy kihez fordulnia.
Kaptam egy levelet a Ház elnökétől, de az abban leírtakat nem tudom elfogadni. Idézek a levélből: "A házbizottság ülésein az a többségi vélemény alakult ki, hogy a választási kampányra tekintettel a tavaszi ülésszak március 16-ig tartson." Ez így rendben is volna, ha volna jogi alapja.
Abban, remélem, egyetértünk - mert jogszabállyal senki az ellenkezőjét nem tudja bizonyítani -, hogy ez csak javaslat lehet, mert erről csak az Országgyűlés dönthet, ugyanis ebben a kérdésben a házbizottságnak nincs, a kormánynak meg mégúgy nincs döntési kompetenciája. Egyébként is, december 1-jétől még körülbelül 15-16 ülésnapja volt és lesz a Háznak, tehát a tárgyalást le lehetett folytatni.
Egy másik idézet a levélből: "Képviselő úr indítványának további tárgyalására azért nem tettem javaslatot az ülésszak programjában, mert tárgyalását a házbizottság ülésein sem a képviselő úr frakciója, sem a kormány nem támogatta." Gondolom, ez a megállapítás a Házszabály nem ismeretéből adódik, mert először: a házbizottság javaslatára - gondolom, a frakcióm is támogatta ezt - a Ház napirendjére vette indítványomat, mert december 1-jén megkezdte tárgyalását. Ezt a tárgyalást csak elnapolni lehet, és mivel a frakciómnak ezt nem volt joga kérni, a tárgyalást a zárószavazásig le kellett volna folytatni.
Másodszor: a kormánynak nincs joga, hogy tárgysorozatba, sőt, napirendre vett képviselői indítványt visszavonasson, elnapoltasson vagy levetessen a napirendről. Természetes, hogy mindez egy pártállami parlamentben megtörténhet, mert 1990 előtt valóban a Politikai Bizottság és a kormány határozta meg, hogy mikor legyen az ülésszak, hány napos legyen, mennyi napirendi pont kerüljön tárgyalásra, és napirendi pontonként mennyi képviselő szólalhat fel.
A mi Házszabályunk azonban csak olyan jogot ad a kormánynak, hogy az előterjesztő után felszólalhat, és a zárószavazáskor megmondhatja, hogy támogatja-e az indítványt. Még olyan joga sincs, hogy például az ilyen indítványhoz benyújtott módosító javaslatok szavazásakor véleményt nyilvánítson, de lehetősége sincs a házbizottság ülésein, mert képviselője szavazati joggal nem rendelkezik. Ezért csak arra van joga, hogy a kormány által benyújtott indítványok napirendre tűzésére, sorrendjére tegyen javaslatot. Persze - ezt kérdésként teszem fel - lehet, hogy e házbizottság számára a kormány javaslata parancsérvénnyel bír? Az meg egyenesen elképesztő - még minősíteni sem tudom az eljárást -, hogy a ház elnöke azért vegyen le napirendről képviselői indítványt, mert úgymond az előterjesztő és a kormány álláspontja között lényeges eltérés mutatkozik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Befejezem, elnök úr.
Egyetlen képviselőt sem érdekel a kormány álláspontja, ezt tudomásul kellene venni, hiszen nem kötelező a konzultáció az indítvány előterjesztésekor, és még inkább nem, ha az illetékes bizottság tárgysorozatba vette. Az előterjesztő feladata, hogy meggyőzze a többi képviselőt az indítvány szükségességéről, és arról, hogy az ország javát szolgálja, és a Ház majd dönt, akár a kormány ellenében is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján kérem a házbizottságot, hogy panaszomat vizsgálja ki, és marasztalja el azokat, akik megakadályozták, hogy indítványom eljusson a zárószavazásig.
Köszönöm a türelmét, elnök úr, és köszönöm, képviselőtársaim, hogy meghallgattak.
