GÖNCZ ÁRPÁD
GÖNCZ ÁRPÁD
GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság elnöke (az elnöki emelvényről): Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm önöket és kedves meghívott vendégeinket mai ünnepélyes ülésünkön. Az országgyűlési képviselők 1998. évi általános választását követően az új Országgyűlés alakuló ülését megnyitom. Kérem, álljunk fel, és énekeljük együtt a Himnuszt! (A felcsendülő Himnuszt a teremben lévők állva együtt éneklik.)
(Az elnöki emelvényen állva folytatja.) Tisztelt Országgyűlés! Őszinte tisztelettel köszöntöm önöket, akiket a magyar nép szabad és demokratikus akaratnyilvánításával köztársaságunk harmadik Országgyűlésébe képviselőül megválasztott. Az a tény, hogy az 1998. évi képviselő-választás időben, tisztán és lebonyolítását tekintve kifogástalanul zajlott le, immár nyolcéves demokráciánk érettségét, erejét bizonyítja.
Mindezért köszönet illeti a választáson részt vett szavazópolgárok összességét, a választáson induló valamennyi párt vezetőit és képviselőjelöltjeit, a választást lebonyolító Országos Választási Bizottságot, a helyi választási irodák munkatársait, a választásokat előkészítő Országos Választási Irodát, a Belügyminisztérium és az önkormányzatok valamennyi munkatársát, aki a választási munkálatokban részt vett, valamint azt a sok ezer önkéntes munkást, akinek áldozatkész közreműködése nélkül ma aligha ülhetnénk itt.
S hadd mondjak köszönetet a hat parlamenti párt kijelölt képviselőinek azért a rövid idő alatt véghez vitt tárgyalássorozatért, amivel a mai alakuló ülést az Országgyűlés főtitkárságának és az Országgyűlés Hivatalának szakszerű segítségével hivatalom előkészíthette. Ez a tárgyalássorozat - remélem - előrevetíti az új Országgyűlés célratörő és minden bizonnyal pártközi együttműködésre kész munkastílusát.
Az Országgyűlés hazánk legmagasabb közjogi testülete, amely törvényhozó munkájáért az ország népének, s hadd tegyem hozzá, az ország jövőjének felelős. Munkáját a nép szeme előtt és füle hallatára végzi, s amit végez, az meghatározza hétköznapjainkat. Az önök munkájának jogszerűségét senki kétségbe nem vonhatja, de elismertetéséért a viták során a szavaikkal, a szavazataikkal naponta kell megvívniuk. Önökön áll, hogy az ország polgárai miként ítélik meg demokráciánk működését; s nem is csak az ország polgárai, határainkon kívül élő magyar testvéreink is, akiket nem jogi kötelék, hanem a múlt, a közös nyelv és kultúra, a családi és sorsközösség milliónyi szála, a létérdekük fűz hozzánk.
Nagyon kérem, egy pillanatra se feledkezzenek meg róla, hogy az Országgyűlés törvényhozói feladata és felelőssége nem az ország, a társadalom fölé emeli, hanem annak szolgálatára kötelezi önöket. Az Országgyűlés egésze és minden tagja kiszakíthatatlan tagja a magyar társadalomnak, s a munkájával azt szakadatlanul formálja is, ugyanakkor maga is formálódik vele együtt, és tükre is annak. S bár az Országgyűlés munkája jogi formában testesül meg, emberi és gazdasági viszonylatok aprópénzére váltják a hétköznapok, amiből egyenesen következik, hogy mindennapi munkája sikerének nélkülözhetetlen feltétele a kendőzetlen társadalmi és gazdasági valóság pontos ismerete és figyelembevétele.
Az előző két Országgyűlés tiszteletre méltó munkát végzett. Az első kimunkálta hazánk politikai intézményrendszerének, a második az ország piacgazdaságának, ha nem is hiánytalan, de működésképes és továbbfejleszthető jogi keretét. Nem vállalkozom rá, hogy választ adjak a minduntalan felmerülő kérdésre: az idén valamire vagy valami ellen szavazott-e az ország népe. De annyit, azt hiszem, nyugodtan állíthatok, hogy az elvárt jövőjére szavazott, mint ahogyan azt is, hogy ezt a jövőt biztonságosnak és kiszámíthatónak szeretné látni - és békésnek. Olyannak, ami időben előre, s nem hátrafelé viszi, s hogy a múltból, bármiféle múltból csak annyit kész a jövőjébe beépíteni, amennyi azt szilárdabbá teszi társadalmilag és gazdaságilag, s az erkölcsi ítéletével megegyező módon. Mert természetes bölcsessége megköveteli az igazságot, a józan esélyegyenlőséget, az érzékelhető jó szándékot, igaz szót, higgadt párbeszédet, közéleti tisztaságot. S legyenek meggyőződve róla, hogy mindezt fel is ismeri, mint ahogyan az ellenkezőjét is a parlamenti viták során, az írott megnyilvánulásokban, a képernyőn egyaránt.
Gondolom, az ülésteremben jelenlévők közül senki sem hiszi, hogy a közeljövőben könnyű időknek nézünk elébe. Az alkalmazkodás kényszere a változó világgazdaság körülményeihez, a beilleszkedés Európába, a szomszédságunkban hol itt, hol ott mutatkozó, s bennünket közvetve vagy közvetlenül érintő kedvezőtlen gazdasági és politikai fejlemények megfontolt kezelése nehéz próbát jelent; nem csupán a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, hanem az ország társadalma számára is, amelyet amúgy is mély választóvonalak metszenek keresztül-kasul.
(10.10)
Hazánk elmúlt hét évtizedének történelme ismeretében ez természetes, s ami természetes, azt nem szabad nem tudomásul vennünk. Meg kell tanulnunk e ténnyel együtt élni, azzal, hogy egyazon múltunkat és jelenünket más-más szemüvegen nézzük. Ha ezt nem tanuljuk meg, létezésünk alapfeltételét, politikai és gazdasági demokráciánk működőképességét károsítjuk. Mert az egymást kiegészítő sokféleség erőt is jelenthet, az egymást emésztő sokféleség akár nemzetpusztítást is.
Ezzel a könyörtelen ténnyel tisztában kell lennünk, az Országgyűlésnek, a kormánypártoknak, az ellenzéknek egyaránt; ma kiváltképp, amikor hazánk történelmi mértékkel mérve villámgyors átalakulási folyamata kritikus szakaszához ért. Amikor politikai intézményrendszere - még ha oly fontos és sürgős kiegészítésre szorul is, mint hazai kisebbségeink parlamenti képviselete vagy a kisebbségi önkormányzatok hatáskörének törvényi tisztázása - lényegét tekintve kialakult és működőképes; amikor gazdasági intézményrendszerének keretei már készek, gazdasága szilárd, és napról napra jobban megtelik korszerű tartalommal, és megáll a maga talpán, fenntarthatónak ígérkező fejlődése már reményt keltően megindult, de ennek az elején lévén még sérülékeny, tehát kezelése különös gondot és körültekintést igényel; amikor az illúziók, az érthető vágyálmok lépten-nyomon szemben találják magukat a kemény jelen valóságával és a jövő ellentmondást nem tűrő s egyre könyörtelenebb körülményeivel; amikor minden intézményben, lett légyen az tudományos, oktatási, egészségügyi, politikai vagy éppen vallási jellegű, egyszerre van jelen az ósdi és az új; amikor pontosan ismerjük közoktatásunk, közművelődésünk, tudományos kutatásunk, közegészségügyünk, társadalombiztosításunk, közbiztonságunk hiányosságait, korszerű működtetésük feltételeit, s velük szemben támasztott igényeinket érthetően a világszínvonallal mérjük, de gazdasági fejlődésünk jelenlegi fázisában anyagi erőforrásaink még a szinten tartásukhoz épphogy elegendők; amikor az ország népességének 5-6 százalékát kitevő cigány polgáraink nyomorának és kirekesztettségének megszüntetése immár a társadalom egészének súlyosan nyomasztó gondjává lett; amikor a halálozási és születési statisztikák adatainak tanúsága szerint hazánk népessége kezdi felélni fizikai erőtartalékait, akkor érezhetően mindannyiunkra mázsás súllyal nehezedik a jövő kényszere - de mindenekelőtt önökre, akiket a magyar nép a maga képviseletében küldött az ország Házába.
Minthogy mind többen mind kevesebbet várnak az államtól, egyre növekszik az önök munkájának fontossága, s ezzel együtt a felelősségük is. Mert önök az a kollektív hajszálcső, amelyen át a hivatásos politika szféráján kívül élők igénye, ítélete átszivárog a törvényhozásba. S az önök tevékenységén méri az ország népe az immár visszafordíthatatlan átalakulást vezénylő politikai szféra, az Országgyűlés munkájának hatékonyságát, felelősségtudatát, mégpedig kritikusan, a közvélemény-kutatások tanúsága szerint gyilkos szigorral, aminek az okain érdemes komolyan elgondolkodnunk.
Önökre a közeljövőben mindenekelőtt az a feladat vár, hogy megoldják a kisebbségek parlamenti képviseletét, és a közoktatás, egészségügy, társadalombiztosítás ésszerűsítésének, korszerűsítésének művét kiteljesítsék, mégpedig hajszolt ütemben, s ha történetesen nem is hibátlanul, legalább korrigálhatóan, egymás iránt legalább annyi jóindulattal, hogy az ország érdekét mindig képesek legyenek a pártérdek elébe helyezni. Ne feledjék, az önök - kormánypártok és ellenzék - bölcsességén múlik, hogy épül-e járható út a csoportérdekek és a közérdek kusza dzsungelében; sőt, hadd tegyem hozzá, a szűken értelmezett hazai érdekek, a tágabban értelmezett regionális, azaz a szomszédos országok többségi nemzeteinek az ott élő magyarság egyenjogúságát és boldogulását is feltételező történelmi érdekei, s még annál is tágabban értelmezve a hazánkat mint egyenjogú partnert magában foglaló Európai Unió egyetemes érdeke között.
A leendő új kormány felelőssége sem kisebb. A távlati szükségletek figyelembevételével időben kell végiggondolnia, gondosan mérlegelnie minden lépésének politikai, társadalmi és gazdasági hatását, egyeztetni a jogos, de egymásnak olykor ellentmondó csoportérdekeket, tekintetbe vennie az ország gazdasága és társadalma politikai teherbíró képességét, soha el nem feledve a leggyöngébbeket, akik - szegények és kiszolgáltatottak lévén - képtelenek a maguk érdekeinek hatékony képviseletére.
Államfői tisztségemből következik, hogy e történelmi feladat teljesítéséhez a magam alkotmány adta eszközeivel s a szavam, tisztem adta súlyával élve minden tőlem telhető segítséget megadok az Országgyűlésnek, a leendő kormánykoalíció és az ellenzék pártjainak s mindenekelőtt a Magyar Köztársaság kormányának. Annál is inkább, mert a hat parlamenti párt vezetőivel a közelmúltban folytatott beszélgetéseim meggyőztek róla, hogy mind tisztában vannak az ország gondjaival, az előttünk álló korántsem könnyű tennivalókkal, készek a termékeny párbeszédre, az építő szellemű vitára és együttműködésre.
Mindezek alapján - élvén az alkotmány biztosította jogommal és összhangban demokratikus jogrendünk szellemével - engedjék meg, hogy javasoljam: a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökét, Orbán Viktor képviselő urat válasszák meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé. (Hosszan tartó, nagy taps a jobb oldalon, szórványos taps a bal oldalon.)
(10.20)
Végezetül Isten áldását kérem az Országgyűlés és a leendő kormány munkájára, és szívemből kívánom a Ház valamennyi tagjának, hogy amit országgyűlési képviselőként tesz, az önmaga legszigorúbb lelkiismeretének mércéjével mérve is hazánk hasznára legyen! Köszönöm. (Taps. - Helyet foglal az elnöki széken.)
Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Házszabály 2. §-a (1) bekezdésének megfelelően az alakuló ülésig 386 megválasztott képviselő nyújtotta be megbízólevelét.
Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 4. §-a alapján a tisztségviselők megválasztásáig az alakuló ülést a korelnök vezeti, a jegyzői feladatokat a négy legfiatalabb képviselő korjegyzőként látja el.
Erre tekintettel a korelnöki feladatok ellátására felkérem dr. Varga László urat, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjét (Nagy taps.); a korjegyzői feladatok ellátására pedig Zuschlag János László urat, a Magyar Szocialista Párt képviselőjét (Taps.); Vidoven Árpád urat, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjét (Taps.); Birkás Tivadar urat, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjét (Taps.) és Gyürk András urat, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjét. (Taps.)
Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a képviselők megbízóleveleit mandátumvizsgálat céljából a korelnök úr és a korjegyző urak rendelkezésére bocsátottam.
Ezzel az ülés vezetését átadom dr. Varga László korelnök úrnak; a két soros korjegyző Birkás Tivadar és Gyürk András képviselő úr. Kérem, foglalják el helyüket! (Taps. - Göncz Árpád elhagyja az elnöki pulpitust, és elfoglalja az ülésrend szerinti helyét, miután kezet fogott Horn Gyulával, dr. Torgyán Józseffel, Deutsch Tamással, Várhegyi Attilával, dr. Szájer Józseffel és dr. Orbán Viktorral. - A korelnök, a két korjegyző és az Országgyűlés főtitkára elfoglalja helyét az elnöki pulpituson.)
