HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-ben, az első szabadon választott Országgyűlésben alakult ki az a hagyomány, hogy a leköszönő miniszterelnök összegzi a kormánya tevékenységét. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Röviden!) Így volt ez 1994-ben is. A Magyar Köztársaság kormánya nevében köszöntöm az újonnan választott Országgyűlés tagjait. Jókívánságaimat fejezem ki az elnök úrnak és a Ház valamennyi ma megválasztott tisztségviselőjének. Sikeres munkát kívánok nekik!
A rendszerváltás óta eltelt több mint nyolc év alatt olyan feladatokat kellett megoldani, amelyek százévenként ha akadnak. A történelmünkben szinte példa nélküli az a gyökeres politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás, amely Magyarországon és a közép-kelet-európai térség többi államában végbemegy. A célok azonosak vagy hasonlóak mindannyiunk számára: a jól működő demokratikus jogállam és szociális piacgazdaság kiépítése, felzárkózás Európa fejlett országaihoz. Mindezt az erősödő nemzetközi versenyben, az egyre szigorúbb külső követelményeknek eleget téve kell elérnünk. Az alapvető célokat tekintve nem volt lényegi különbség az előző és a mostani, még hivatalban lévő kormányzat között. Elődeink sokat tettek az átalakulásért. Számunkra nem volt kétséges, hogy a jogfolytonosságot érvényesíteni kell a társadalom minden területén.
A szocialista-liberális kormányzás ugyanakkor tartalmában és stílusában is viselte az eltérő jegyeket is. Végig kellett vinnünk a gazdaságban az államtalanítást, a magántulajdon túlsúlyának megteremtését. Új szakaszba jutott a piacgazdaság intézményrendszere, befejeződött alapjainak létrehozása. Ami Magyarországon létrejött, az összhangban van az Európai Unió tagállamaiban honos rendszerrel.
Nyilvánvaló, hogy semmit sem lehet befejezettnek tekinteni. Ugyanúgy, mint a fejlett államokban, szükség van a további építkezésre, egyes elemek összecsiszolására és finomítására.
(14.20)
Végbement az iparszerkezet korszerűsítése, ma már export- és versenyképes ipari ágazatokkal rendelkezünk. Ez képezi a további erőteljes gazdasági növekedés egyik pillérét.
Óriási erőfeszítésekkel, jelentős állami pénzügyi támogatással fejlődési pályára állítottuk a magyar mezőgazdaságot. Valamennyi érdekcsoport együttes munkájával elkészült a nemzeti agrárprogram. Térségünkben egyedülálló az az országos területfejlesztési program, amely átfogóan kezeli a magyar vidék, a magyar falu ügyét. A vidéki Magyarország gazdasági és szociális konszolidációja azonban még nem fejeződött be, sok a helyi feszültség és a megoldásra váró probléma.
Az elmúlt évtől lendületet vett az infrastruktúra korszerűsítése, az utak építése, a vasút villamosítása és a többi ágazat fejlesztése. Megállapíthatom, hogy az olaj- és gázellátás terén már nem vagyunk kiszolgáltatva Kelet-Európának, mivel bekapcsolódtunk a nyugat-európai ellátási rendszerekbe.
Magyarországon van a legtöbb külföldi működőtőke. A nálunk bejegyzett 40 világcég a magyar gazdaság egyik tartóoszlopa. A beruházások - a bővülő munkahelyek és a növekvő jövedelmek mellett - egyben erősítik Magyarország kötődését Európa többi államához. A kis- és középvállalkozások, a hazai nagyüzemek és a multinacionális cégek együtt alkotják a magyar gazdaságot. Nemzetközileg is elismert a fejlett bank- és pénzügyi rendszerünk.
Mindezek nyomán, tisztelt képviselőtársaim, több évre szólóan megalapozott hazánkban az erőteljes gazdasági növekedés. Ennek üteme ma gyorsabb, mint az Európai Unió tagállamainak többségében. A gazdaság helyzetén nem lehetett volna javítani az ország pénzügyeinek rendbetétele nélkül. Az 1995 tavaszán beindított stabilizációs program eredményeként elviselhető mértékűvé vált a központi költségvetés és a fizetési mérleg hiánya. Szinte példa nélküli az ország külső eladósodottságának radikális csökkentése.
Két évtized után először mondhatjuk el, hogy Magyarország kikerült az adósságcsapdából. A közép-kelet-európai államok közül egyedül a Magyar Köztársaság nem szorult többé a Nemzetközi Valutaalap hiteleire. Konvertibilis lett a forint.
A gazdasági-társadalmi konszolidáció elkezdődött, és nyugodtan mondhatom, sikeres folyamata eddig a politikai ésszerűségnek megfelelően zajlott. Gyakorlatilag ezzel kezdődött el a rendszerváltás második szakasza Magyarországon. Ez biztosíthatja, hogy a demokrácia és a szabadság mellett jólét is létrejöhet Magyarországon. Amennyiben nem követünk el komolyabb gazdaságpolitikai hibát, illetve nem éri az országot valamilyen váratlan külső sokkhatás, többé nem kell rendkívüli stabilizációs intézkedéseket hozni. A kedvező gazdasági folyamatok - talán életünkben először - tartósnak ígérkeznek.
Négy éven át a kormányzatnak az volt a legsúlyosabb dilemmája, hogy egyszerre kellett a gazdaságot rendbe tenni és a lakosság emberhez méltó életfeltételeit biztosítani. Nos, a kettő sajnos nem mehetett együtt. A kívánságok és az óhajok helyett a kormányzat abból indult ki, aminek volt anyagi alapja; vagyis csak azt lehet elosztani, amit az ország megtermel.
A történelmi átalakulás értékelésekor mérlegre kell tenni azt is, hogy 1989-ig a társadalom a lehetőségei felett élt. Tény, hogy a gazdaság átalakulása közben nem lehet általános jólétet teremteni. Bármily fájdalmas, ezt tudomásul kell venni. Még nehezebb azonban mindezt megértetni és főként elfogadtatni a társadalommal. Kormányom a legnagyobb elismeréssel és köszönettel adózik a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok millióinak, akik mindezt megértették és elviselték. Áldozatuk nem volt hiábavaló. Enélkül nem lehetett volna megőrizni a politikai és társadalmi békét, enélkül nem lehetett volna megalapozni a jólétet Magyarországon.
Az elmúlt négy év a nagy és átfogó reformok időszaka is volt. Az államháztartás átalakításával, egy sor rendkívül érzékeny terület komplex reformjaival érdemi változtatásokat indítottunk el. Kiemelkedik közülük a fejlett államokban is példaértékűnek minősített új nyugdíjrendszerünk.
Elmondhatjuk, hogy az ágazatok többségében felszámoltuk a zilált, rendezetlen viszonyokat. A közép-európai térségben - a szociális és társadalmi feszültségek ellenére is - a magyar átalakulás gyakorlata az egyetlen, amely sikeresnek bizonyult; legalábbis mindmáig.
Ugyanakkor nem vagyunk eltelve magunktól. (Közbeszólás a jobb oldalon: Nana!) Gyenge az ország közbiztonsága. Nálunk még hatványozottan érvényesül, hogy ha a nyitottság, a humánum, a jog és a demokrácia más értékei nem párosulnak a közrend érvényesülésével, az mind a polgárokat, mind az államot valósággal védtelenné teszi a határon beáramló és a hazai talajon felnövekvő bűnözőkkel, bűnszövetkezetekkel szemben. Hazánkban egyelőre nem lehet elég szigorú egyetlen intézkedés sem, amely a bűnözési hullám visszaszorítására irányul.
A Magyar Köztársaság elmúlt négy évi teljesítménye nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Erre szükségünk van, mert egy ilyen kis, a külföldre ráutalt ország számára létfontosságú és konkrét haszonra váltható a nemzetközi elismertség. Ezt fejezi ki, hogy hazánkat felvették az OECD-be, eljutottunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbéhez. Ebben nyilvánvalóan különleges jelentőségű a történelmi megbékélés és együttműködés politikája a szomszédos államokkal. A békés együttélés közvetlen haszonélvezője lehet a környező államokban élő magyarság. Számot kell vetnünk azzal is, hogy a fejlett demokratikus államok közössége nem fogadja be az egymással perben, haragban álló országokat. Tehát nemzeti érdek, az egész magyarság érdeke a jó viszony és a sokoldalú együttműködés a szomszédos országokkal.
A kormány minden fontos döntésében a nemzet érdekeit tartotta szem előtt. Az elmúlt négy év alatt intézményes párbeszédet teremtett a munkavállalók és munkaadók érdekképviseleteivel, a civil szervezetekkel. Hosszú távra szólóan, modellértékűen rendezte az állam és az egyházak viszonyát. Maradéktalanul biztosította a véleménynyilvánítási és lelkiismereti szabadságot. A most leköszönő kormány nem avatkozott be senkinek a felfogásába, értékrendjébe, senki ellen nem folytatott boszorkányüldözést, és senkit sem kényszerített nézeteinek megváltoztatására.
Összességében elmondhatjuk, hogy Magyarország dinamikusan fejlődik, és túljutott egy új, meglehet, sorsdöntő szakaszon. Köszönettel tartozom ezért mindenkinek, aki ennek sikeréhez hozzájárult. Bízom abban, hogy Magyarország végig tud menni azon az úton, amelyre a rendszerváltáskor rálépett. Reménykedem abban, hogy most végre - történelme során talán először - a nemzet el tudja érni céljait. Ehhez kívánok a megválasztandó új kormánynak, a leendő miniszterelnöknek sikeres munkát; minden politikusnak pedig türelmet és higgadtságot kívánok.
Megvan a lehetősége annak, hogy az európaiság szellemében békében éljünk egymással és a környező világgal. Magyarországnak nem erőpolitikára, hanem értelemre és toleranciára van szüksége.
Tisztelt Ház! Ezennel bejelentem, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának megfelelően a vezetésem alatt álló, hivatalban lévő kormány megbízatása az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával a mai napon megszűnik. (Taps a Fidesz, az MDF, az FKGP és a MIÉP padsoraiban.)
(14.30)
Az alkotmány ugyanakkor arról is rendelkezik, hogy a kormány a megbízatásának megszűnését követően hivatalban marad, és korlátozott jogkörrel, ügyvezető kormányként működik az új kormány megalakulásáig. Biztosíthatom a tisztelt Házat, hogy a magunk részéről minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a kormányváltás zökkenőmentes legyen.
Kormányom és a magam nevében kifejezem jókívánságaimat az Országgyűlés minden tagjának. Kívánom, hogy segítsék elő mindannyiunk boldogulását, hazánk, a Magyar Köztársaság felemelkedését.
Köszönöm figyelmüket. (Taps; az MSZP padsoraiban hosszan tartó taps. - Göncz Árpád kezet fog Horn Gyulával.)
