BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy ez a vita, ha lemeztelenítjük a politikai tartalmától, egy nagyon érdekes dolgot vet fel, és meggyőződésem szerint valahol ott van elhantolva, ahol Salamon László és Csákabonyi Balázs képviselőtársaim kifejezetten tiszta ízű jogi vitája az imént lezajlott.
Nevezetesen miről szól az egyébként a műfaj összes problémájára rámutató határozati javaslat e paragrafusa? A műfaj ellentmondása az, hogy ez még nem normaszöveg, ez egy országgyűlési határozati javaslat szövege, és amint Mádi képviselőtársam elmondta, ehhez képest homlokegyenest más is lehet majd a normaszöveg. Tehát végül is ez maradhat egy "wishful thinking" ahhoz képest, hogy mi lesz majd november 30-án benne, mert akár más is lehet.
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Maradjunk annyiban, hogy mondjuk, ez jelenik meg. Úgy gondolom, hogy ez a paragrafus, ha normaszöveggé válik, akkor semmi másról nem szól, mint hogy eddig a magyar jogrendszerben a családi pótlék járt a gyermek x éves koráig, függően a feltételektől, most pedig kimondjuk, hogy a családi pótlék a gyermek hétéves koráig jár vagy járhat. Azt követően nincs meg a családi pótlék intézménye a magyar jogrendben, viszont van egy iskoláztatási támogatás, amely most összegében ugyanakkora - bármikor lehet ettől eltérő, ennek nincs jelentősége. Szóval nincs családi pótlék a gyermek iskoláskorát követően, viszont van egy csomó ellentmondás.
Az ellentmondás a következő: mi van akkor, ha - egy családban nem egyszerre válik minden gyerek iskolakötelessé - ennek alapján, az "iskolakerülő" gyermek okán megvonjuk a családi pótlékot, akkor ezzel nemcsak azt a gyereket és azt a szülőt sújtjuk, hanem azt a gyereket is, akinél ez a feltétel még nem lép be, mert más a családi pótlék összege aszerint, hogy hány gyerek nevelkedik egy családban. Ez azt jelenti magyarán mondva, hogy ha egy három- vagy négygyermekes családban egy gyerek válik iskolakötelessé, és az az egy rögtön nem megy iskolába, akkor a másik három gyerek után fizetendő családi pótlék összege is változik ennek következtében. Tehát nem igaz az az érvelés, hogy ezzel ezt a problémát próbáljuk kezelni.
Van egy másik probléma ebben, és úgy gondolom, hogy erre is oda kellene figyelni Magyarországon. Ezt a javaslat előterjesztőinek szociális érzékenysége okán nyilván nyugodtan el lehet mondani, hiszen számtalanszor - és ezt ne tessék pikírt megjegyzésnek tekinteni - beszéltünk az előző ciklusban és az elmúlt napokban is a sérült gyermekekről. Kérem tisztelettel: a sérült gyermekek iskoláztatása ma Magyarországon az egyik legakutabb probléma, pontosan azért, mert nem működik ugyanott iskola, ahol a sérült gyerekek ellátása biztosítható. Ha tehát az a helyzet áll elő, hogy az iskola kapja a támogatást, ahol a sérült gyermek nem tud megjelenni, akkor mégiscsak automatikusan kizáródik az a szülő, aki egyébként valóban a leghátrányosabb helyzetben van a sérült gyermekét illetően - aki persze iskolás korú, hiszen erről szól a történet.
Úgy gondolom tehát, hogy ezt a polémiát nem lehet egy egymondatos normaszöveg-változtatással feloldani.
Szeretném ugyanakkor megjegyezni azt is, hogy a magyar parlament nemcsak a gyermekek védelméről szóló törvényt fogadta el az elmúlt időszakban, hanem szeretném valamennyi képviselőtársam figyelmébe ajánlani azt a nemzetközi egyezményt is, amelyet Magyarország ratifikált ugyanezen területen, és amely - és ezt érdemes végignézni a javaslatot előterjesztőknek - homlokegyenest ellenkező szabályozás irányába mozdul el, mert azt mondja, hogy nem lehet a gyereket büntetni a szülő büntetendősége vagy büntethetősége okán. Márpedig a magyar alkotmány itt idézett paragrafusa szerint a gyermek iskoláztatása a szülő kötelessége - és erre alapszik az egész érvelés -, és a szülő kötelezettségének elmulasztása okán a gyermek szenved kárt - ugyanis ő nem büntethető azért, mert hat- vagy hétéves korában nem megy el az iskolába, tehát őt nem lehet büntetni. A szülőt természetesen felelősségre lehet vonni, de ez automatikusan nem ad alapot arra, hogy a családba egyébként a szándék szerint állampolgári jogon biztosítandó családtámogatás ne érkezzék meg.
Az egy más kérdés, és ebben Kósa Lajosnak tökéletesen igaza van, hogy van olyan magyarországi család, nem kevés - többek között azon a területen is, de nemcsak azon, ahol ő mandátumot szerzett -, ahol bizony az iskoláztatás nem elsősorban a gyerekek szándékán, hanem a szülői szándék hiányán bukik meg. Úgy gondolom azonban, hogy a szülői szándék eme hiányát valójában nem lehet azzal orvosolni, hogy megvonom tőle a családi pótlékot. Mert tessék végiggondolni azt, hogy most nem a leghátrányosabb helyzetű rétegekről, hanem azokról a szociálisan ellehetetlenült családokról beszélünk, ahol például az a probléma, hogy a gyerek az iskola egy bizonyos szakaszát elvégezte, de utána mégiscsak kimarad az iskolából, mert a költségeket még a családi pótlékkal együtt sem képes fedezni a szülő - ez is benne van a pakliban. Úgy gondolom tehát, hogy ott kétszeresen ütünk rajta, és ez egy ördögi kör, amiből soha nem fog tudni kiszabadulni.
Meggyőződésem tehát az, hogy ha ösztönzést akarunk belevinni egy olyan jogi konstrukcióba, ahol ezek szerint keveredik az alanyi jog vagy az állampolgári jog és az ösztönzés - a pozitív ösztönzés vagy a pozitív diszkrimináció -, ott azt kell mondani, hogy van egy alapellátási intézmény, amely valóban azzal a feltétellel folyósítható, hogy a családban nevelkedik megfelelő korú gyermek, hiszen a családi pótlék juttatásának ez az alapja, és efelett lépjen be egy olyan megoldás, amely bizonyos ösztönzést ad a családnak. Ez lehet természetesen naturália és lehet természetesen pénzbeni ösztönzés is. Ehhez lehet különböző kritériumokat hozzárendelni, de ha csak ez működik, akkor valójában az történik, amit a javaslat normaszövegéből ugyan ki lehet olvasni, de nyilván nem ez volt a szándék, hogy azt mondjuk, hogy a családi pótlék ezen túl bizony csak hat- vagy hétéves korig jár a családoknak, utána egy feltételezett, valamifajta additív támogatásról van szó. Nem hiszem, hogy ez lett volna a javaslattevőknek a célja, de azt kell mondjam, hogy ebből az egy mondatból és ebből a normaszövegből ez derült ki.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
