BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Én egyrészt szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy az előző parlamenti ciklusban elfogadtunk egy gyermekvédelmi törvényt. Ennek a fő gondolatmenete az volt, hogy a gyermek legjobb helye a családban van, hogy minden eszközzel családban kell tartani, hogy anyagi ok miatt családból ne lehessen kiemelni, de el tudtunk képzelni olyan kritikus helyzetet, amikor mégis ki kell emelni a gyermeket a családból.
Képviselőtársam úgy érvel, mintha mi nem ismernénk a valóságot, pedig az feltételez egy abszolút ideáltipikus állapotot, amiről ő beszél. Azt gondolja, hogy hozok egy büntető szankciót, és akkor az emberek majd jó alaposan aszerint fognak viselkedni. Ha ez így működne, akkor elég lenne a büntető törvénykönyvet megírni, és soha senki nem bűnözne, nem követnének el bűncselekményt. Nem így működik, tisztelt képviselőtársam, lesznek olyan családok, ahol egy ilyen intézkedés bevezetése után is előfordul, hogy nem jár a gyerek iskolába, vagy nem jár rendszeresen, mert a feltételeket, hogy milyen esetben vonható meg az ellátás, nem ismerjük még; és erre fogalmaztam meg azt a kérdést, hogy velük akkor mi történjen.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy két különböző dimenzió keveredik össze. A családi pótlék nem arra való, hogy ostorként és büntető eszközként lebegtessük a szülő feje fölött. Még egyszer szeretném megismételni a javaslatomat, a pozitív ösztönzés eszközét kell kitalálni, megtalálni. Ha ezeknek a családoknak valamilyen támogatási formát kilátásba helyezünk, az is egy jó eszköz lehet ahhoz, hogy elérjük a célunkat, amiről egyébként, remélem, mindenki meg van győződve, hogy egyformán fontos számunkra a gyermekek iskoláztatása.
