DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából tanácstalan vagyok a vita végén. Legelőször azon örvendeztem, hogy legalább a beterjesztés formájához nem lehet módosító indítványt benyújtani, mert ahogy az ellenzék kritikáját megnéztem, valószínűleg ezt is megtették volna.
Az első kritika arról szólt, hogy miért országgyűlési határozat, nem kötelező az egész senkire. Most éppen zárszóként Bársony András elmondta, hogy de azonnali, szeptember 30-ai határidőt írjunk elő, mert a 40 milliárd sorsát látni szeretné. Visszatérek még egyébként erre a problematikára ebben a körben, csak az a probléma, hogy időnként elvesztettem a fonalat.
Az egyszerűbben megválaszolható kérdések a módosító indítványok kapcsán:
Balczó Zoltán egyik módosító indítványát azért nem tudjuk támogatni, mert a főfoglalkozású anyaság és a jelenleg meglévő gyermeknevelési támogatás közti különbséget nem voltunk képesek felfedezni, vagy legalábbis ezt az ellentmondást feloldani.
(17.20)
Létezik már ilyen jogintézmény, amelynek a kiterjesztésén lehet gondolkozni, csak akkor - bármennyire is viszonylag szabad kereteket ad egy országgyűlési határozat - ennél egy egzaktabb megfogalmazás kellene.
A gyed kapcsán egyetlenegy probléma van, amely miatt ebbe a határozatba nem fér bele, és egyébként a határidők kapcsán előkerül az a probléma, hogy nem látjuk bevezethetőnek január 1-jétől a gyedet.
Béki Gabriella. A módosító indítvány kapcsán és főleg az előterjesztő indokolásán teljesen elbizonytalanodtam. Nem igazán értem a különbséget az ösztönzés és a büntetés között az ön előadásában. (Béki Gabriella: Van!) Mert ha most elfogadom azt a feltételezést, hogy az iskoláztatási támogatás ne a családi pótlékot váltsa fel, hanem legyen egy külön összeg erre a célra - ami egyébként számomra elfogadható lenne -, ebben az esetben is az történne, hogy akinek a gyermeke nem jár iskolába, az ismét csak nem kap meg egy pénzösszeget. Márpedig ráadásul azt gondolom, hogy jogilag a büntetés nem arról szól, hogy nem adok oda egy olyan juttatást, amiért az illetőnek valamit tennie kell, hanem arról szól, hogy az illetőt valamilyen joghátránnyal sújtom, általában, mint a szabálysértési eljárásban, pénzbírságnak teszem ki.
Harmadszor, azt gondolom, hogy az az érvelés, miszerint az ember szeretne elvenni a családoktól pénzt, ez nem állja meg a helyét. Azt gondolom, ez körülbelül úgy hangzik, mintha amikor az ember új tényállásokat vezet be a büntető törvénykönyvbe, mondjuk, a tiltott szervátültetésekkel kapcsolatban, akkor az lenne a szándéka, hogy embereket szeretne börtönbe csukni, noha egyébként erről szó nincsen. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)
Az értékőrzés kapcsán egyébként az ötletet támogatom, a javaslat nem tért ki a családi pótlék minden pontjára. A kritikák kapcsán is azzal kellett szembesülnünk, hogy egyesek túl szűken, mások túl szélesen értelmezték a problémát. Hallottunk olyan véleményt, miszerint ha ebbe az országgyűlési határozatba nem került bele a gyermeknevelési támogatás, akkor ezt feltehetőleg meg akarja szüntetni a Fidesz - vagy egyéb ilyen kérdések kapcsán. Másrészt számon kérte néhány képviselő azt a jogászi hűséget, hogy mondjuk ha a gyes az anyának jár, ez azt jelenti-e, hogy az apa, a gyám vagy esetleg más rászoruló nem kap. Ezekkel nem igazán tudok mit kezdeni.
Egyébként az értékőrzésre vonatkozó elképzelést támogatom, de nincs ilyen módosító indítvány, ez éppen az lenne. (Béki Gabriella: Bizottsági lehet!)
Térjünk vissza akkor a határozati javaslat problémaköréhez. Az a kritika hangzott el, hogy a határozati javaslat egyrészt nem kötelez senkit semmire, másrészt miért üzenget a parlament a kormányának, és egyáltalán, mi a manónak országgyűlési határozatot hozni erről. Azt gondolom, a felvetésnek van némi jogi alapja. Az országgyűlési határozat klasszikusan arról szól, hogy a parlament valamilyen kérdésben határoz, például személyi kérdésben, és egyébként ezek a deklaratív jellegű, a kormány számára feladatot kiosztó országgyűlési határozatok valóban - hogy is mondjam - a normál jogszabályok keretén belül nehezen elhelyezhetőek.
De azt gondolom, hogy ezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt számlájára írni igencsak kétséges, mondjuk arra való tekintettel, hogy 1997-ben 18 darab olyan országgyűlési határozatot hozott ez a Ház, amelyben semmi mást nem csinált, mint a kormánya számára írt elő feladatokat. Most ellenben azt gondolom, ha a rövidebb utat választotta volna a Fidesz frakciója, és mondjuk kamarilla módon utasítja a kormányát, akkor az történt volna, hogy titkos párthatározatok születnek itt különféle, a lakosság számára fontos ellátások tekintetében, úgyhogy ez ügyben az országgyűlési határozat indokolt.
Nem tudom, hogy felemelő vagy elszomorító érzés, hogy az ember két, jelenleg még hivatalban levő államtitkárnak magyarázhat a magyar jog rejtelmeiről orvos létére, de most ezt meg kell tennem. Szabó Zoltánnak azt kell mondanom, hogy a családi pótlékról szóló törvényt elolvasva világossá kell hogy váljon számára, hogy a családi pótlék alanya nem a gyermek, hanem az eltartásáról gondoskodó személy, azaz általában a szülő, a gyám, és csak a legvégső esetben, amikor nevelőotthonban található a gyermek, kerül a gyermek számára a pénz letétbe helyezésre, ám ebben az esetben is gyámjának vagy gondviselőjének jelentkezése és a gyermek családba visszavétele kapcsán ez az összeg ismét a szülő vagy gondviselő rendelkezésére áll. Ennek kapcsán az ebből levezetett feltételezései mind tévesek voltak a továbbiakban.
Keller Lászlónak azt mondhatom, hogy a szeptember 30-i határideje egyfelől helyes, ha az államháztartási törvényhez ragaszkodik, másrészt azt kell mondanom, hogy a magyar jogrendben létezik a jogszabályok között hierarchia. Egy országgyűlési határozat soha, sehol, semmilyen körülmények között nem ad egy kormány számára felmentést az ügyben, hogy az államháztartási törvény bármelyik határideje alól felmentést kapjon. Sőt, arra sem alkalmas, amit fölvetett az államtitkár úr, hogy ebben módosítsa az ember az államháztartási törvényt, ha ezt szeretné, mert erre szintén nem alkalmas, hiszen az országgyűlési határozat a jogszabályi hierarchia legalján helyezkedik el. Ámde azt gondolom, hogy felvetése kapcsán, miszerint szeptember 30-áig be kell terjeszteni a költségvetést, ebben az esetben a kormánynak a költségvetésben a megtett intézkedések előirányzatait fel kell tüntetni.
A november 30-i időpontnál hamarabbi időpontban kell beterjeszteni a személyi jövedelemadóról szóló kedvezményt is, hiszen az adótörvényeket ennél korábbi időpontban kell beterjesztenie, ámde semmi akadálya nincs annak, hogy november 30-áig nyújtsa be az iskoláztatási támogatás igénybevételének vagy megvonásának eljárását szabályozó törvényt, miszerint ennek költségvetési kihatása ugyanis nincsen. Innentől kezdve ez már egy eljárásjogi szabály, ennek az időpontjára bőségesen megfelel a november 30.
Tehát azt gondolom, félreértés az országgyűlési határozatban merev szabályként értelmezni a november 30-át, miszerint előtte a kormány nem nyújthatja be. Ez arról szól, hogy ez a végső határidő, amikor az utolsó, eme csomaghoz tartozó törvényjavaslatot is be kell neki nyújtania.
Azt hiszem, több módosító indítvány nem volt ebben a témakörben, és éppen ezért egyiket sem tudjuk előterjesztőként támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
