KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az előterjesztésemben vagy a hozzászólásomban morális inszinuációt követtem volna el, azért megkövetem önöket - nem állt szándékomban.
Ez az ügy azonban tényleg vet fel morális kérdéseket. Ez egy nagyon fontos különbség a mi gondolkodásunk között. Ugyanis én valóban azt gondolom, hogy ha egy szülő a gyerekét nem járatja iskolába, az morálisan vét, és súlyosan hibázik. Nem pusztán ténymegállapításra szorítkozom, hogy a szülő nem járatta a gyerekét iskolába - és ez egy súlyos tény, állapítom meg -, hanem azt állítom, hogy az a szülő, aki nem járatja a gyerekét iskolába, jogilag megfogalmazva az alkotmányban megfogalmazott képzési, oktatási, nevelési kötelezettségének nem tesz eleget a gyereke érdekében, az morálisan is hibáztatható. Ez tényleg nagyon súlyos véleménykülönbség közöttünk, ezt nem minősítem, pusztán tényként mondom, ezt súlyosabbnak ítélem. Mint gyakorló szülő azt gondolom, hogy az a szülő morálisan súlyosan hibázik, aki nem ismeri fel - akármilyen okból is következik be -, hogy a szülő nem járatja a gyerekét iskolába.
A másik: gondolják el, hogy hogyan működik ez a dolog az életben.
(17.00)
Ma azoknak a családoknak a gyerekei, akik nem járnak iskolába, ha néha elvetődnek, éhesen mennek az iskolába. Mi azt mondjuk, hogy legalább azt érjük el, ne a szülő kapja meg azt a pénzt, amit egyébként se a gyerekre költ el, adjuk oda az iskolának, a gyerek legalább ott reggelit meg ebédet kap ezen a pénzen. A gyereknek akarjuk odaadni. Ez a gyereket becsalogatja, legalább ott egyszer jóllakik, mert a családjában feltételezhetően ezt sem kapja meg.
Hiszen gondoljuk meg, mit várunk el attól a szülőtől, aki vagy a szociális helyzete okán nem tudja felismerni, hogy ez fontos, vagy nem is érdekli. Attól nem várhatjuk el, hogy egyébként az fontos legyen, hogy a gyerekét mondjuk megfelelően táplálja. Tudjuk is, hogy nem fontos számára. Tudjuk, hogy egy csomó iskolában az a helyzet, akkor van kifli meg tej a gyerek előtt, ha a pedagógus már nem tudja nézni, hogy ez a gyerek nem eszik otthon, és vesz neki tízórait a büfében. Ezt szeretnénk rendszeresíteni. Ez egy csalogatás, hátha megtetszik neki az iskola, mert ott legalább enni kap.
Ezek azok a kérdések, amelyeket kezelni próbálnánk pusztán azzal, hogy jogalapot teremtünk ennek az intézkedésnek. Még egyszer mondom, valóban ez sok heves (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érzelmet válthat ki az emberből, próbáljuk meg megérteni egymás szándékait és azt, hogyan működne ez a gyakorlatban. Talán helyes útra terelnénk nagyon rossz folyamatokat.
Köszönöm szépen. (Taps a jobboldalon.)
