DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már a múltkor is hozzászóltam ehhez a kérdéshez, most ismét szeretném ezt a gondolatsort folytatni. Az merült fel, hogy honnan van a forrás, és miből lehet finanszírozni a felsőoktatás költségvetéséből így kieső tandíjakat, hiszen tudjuk, hogy a felsőoktatás egészében - néhány egyetem és főiskola kivételével - siralmas pénzügyi helyzetben van, katasztrofális állapotok vannak a fizetéseknél. Nagyon jól tudjuk, hogy kontraszelekció indult meg, ami lassan az oktatás minőségének rovására történik.
A magam részéről egyetértek a tandíj megszüntetésével, hiszen amikor a Bokros-csomag bevezetésével egyidejűleg bevezették ezt a tandíjat különböző értékhatárok között, akkor egyidejűleg a felsőoktatás költségvetésének egy jelentős részét megvonták azon a címen, hogy - csúnya szóval - gazdálkodja ki vagy keresse meg üzleti vállalkozásokkal. Ez nem működik így, nem lehetséges, csak úgy, ha a minőség romlik.
Ha megnézzük ugyanakkor, hogy milyen forráslehetőség van, akkor láthatjuk, hogy ma Magyarországon a népesség 70 százaléka - közel 7 millió ember - él a létminimum szintjén és az alatt, tehát teljesen jogos a tandíjmentesség, hiszen a családok jó részénél ez a összeg is beleszámít a megélhetési költségek közé és nagyon fontos. Ugyanakkor ezek között igen jelentős az a réteg, amely nagyon magas adókat fizet, és ha megnézzük a költségvetést, akkor a bevételi oldalon az adó teszi ki a költségvetés bevételének 80 százaléka feletti részt, és itt bizony az adók kétharmadát a bérből és fizetésből élők fizetik be. Ezt azért vállalják fel az adófizetők, hogy a kiadási oldalon természetesen az adók a köz céljaira fordítódjanak mindenekelőtt, és nem pedig arra, mint ahogy a '95-96-97-98-as költségvetés is mutatja, hogy a költségvetés kiadási oldalainak jelentős hányadát - az ÁSZ jelentése szerint '96-ban 48 százalékát, '97-ben 33,5 százalékát, '98-ban szintén ilyen magas arányt - teszi ki a kamatfizetés, amely a kötvény manipulációs játékaiból fakad, valamint az adósságszolgálat.
Ha megnézzük, akkor ilyen szempontból megvan a forrás, csak ez a forrás nem oda kerül, amiért vállalják a családok, hogy ezt az óriási áldozatot befizetik a nagyon magas, Európában is szinte egyedülállóan magas közterhek mellett. De miután ezt a pénzt nem arra használják, nagyon súlyos felelősség terheli mindazokat, akik eddig is a költségvetésben ilyen típusú költségvetési kiadást jóváhagytak, és nem arra fordították a közpénzeket, amiért az befizetésre került. Ha tehát a forrást keresem, akkor nem a bankszféra vagy az a bizonyos nagyon vékony milliárdos réteg vagy a multinacionális cégek kötvényjátékainak finanszírozására kell fordítani ezt, ami kiteszi a kötvénykibocsátásnak több mint 93 százalékát, hanem erre a közcélú finanszírozásra, tehát többek között az egyetemek, főiskolák költségvetésének jelentős megemelésére, mert a források bent vannak a költségvetésben. Ez nagyon lényeges dolog, mert tulajdonképpen csak így lehet összefüggésében nézni a tandíjcsökkentést és az egyetemek, főiskolák ellátottságát. Ha ezt nem tesszük meg, akkor bizony üzleti alapra nem lehet felsőoktatást helyezni.
Nagyon rossz, dilettáns hasonlatokat hoznak fel azok, akik azt mondják, hogy bevezették Angliában és más országban a tandíjat. Nem lehet Magyarország helyzetét összehasonlítani egy fejlettségben lényegesen több szinttel magasabban álló országnak a helyzetével, és legfőképpen azzal, hogy a maradék forrásainkat is, amivel rendelkezett az ország, a köz hozzájárulása nélkül egy nagyon szűk csoport, politikai és pénzügyi elit csoport kisajátította az országból, kiszivattyúzta a gazdaságból és kiszivattyúzta a felsőoktatásból.
Végezetül: amennyiben ez nem történik meg, akkor közismert az a nemzetközi modell - nem egy ilyen modellvizsgálatban jómagam is részt vettem, Németországban és más nyugat-európai nemzetközi elemzésben -, hogy minden gazdaság fejlődésének az egyik legdinamikusabb forrása, ha az oktatást finanszírozzuk meg; mindenekelőtt, ha a felsőoktatást finanszírozzuk meg, és a közpénzeket erre fordítjuk.
(17.50)
Ezért tisztelettel felhívnám a figyelmet a módosító javaslatunk támogatására, egyetértve a tandíj megszüntetésével, hogy együttesen a költségvetésnek egy újabb átrendezésével, ha tetszik, nagytakarításával lehet eredményesen megoldani ezt.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
