DR. JÁNOSI GYÖRGY

Teljes szövegű keresés

DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bazsa György képviselő úrral módosító javaslatot nyújtottunk be T/15/6. számon az előterjesztéshez.
A módosító indítványnak két lényeges eleme van. Az első, hogy a tandíjmentesek körének további kibővítésére vonatkozó rendelkezést kormányrendelet hatáskörébe szeretnénk utalni, megtartva természetesen azt a formát is, hogy a törvény szövegében ennek nyoma legyen, erősítsük meg ezt. A jelenlegi felsőoktatási törvény ugyanis önmagában is lehetővé teszi, hogy a tandíjmentesek körének szűkítését, bővítését kormányrendelet szabályozza, nyilvánvalóan az ország mindenkori pénzügyi, gazdasági lehetőségeinek megfelelően.
Az általános vitában jó néhány érvet elmondtam már, hogy ezt a kérdést miért kellene kormányrendeletben szabályozni. Azt gondolom, mindenekelőtt azért, mert reméljük, hogy további kedvezményes lépések is várhatók a következő években, amelyek valóban segítik a felsőoktatásban tanulók tanulmányait. Ha viszont most taxatív módon felsoroljuk a kezdő lépéseket a kedvezményezést illetően, akkor minden további ilyen esetben újra és újra törvényt kell módosítani, újra és újra vissza kell hozni mindezt a tisztelt Ház elé.
A másik nagyon lényeges érv a kormányrendelet mellett az volt, hogy ott dőljön el a jogszabály-módosítás, ahol a költségvetési forrást hozzárendelik. Jelen formájában a törvénymódosításra tett előterjesztés ugyanis nagyon sok elemet tartalmaz, de egyet nem: hogy honnan fedezi az ehhez szükséges többletforrásokat. Hiszen a tandíjbevétel-kiesés komoly költségvetési problémát okozhat felsőoktatási intézményeknek. Természetesen elvileg lehet támogatni minden ilyen kedvezményező lépést, de gyakorlatilag a támogatás akkor ítélhető meg teljes szívvel, ha tudjuk, hogy hol van a forrása - bocsánat a kifejezésért -, hogy honnan vesszük el az ehhez szükséges fedezetet.
(17.40)
Jelen pillanatban ez nincs meg az előterjesztésben, ezért javasoljuk, hogy a kormányrendelet bővítse ezt a kört, ahol nyilvánvalóan a költségvetési forrást is hozzá tudja majd rendelni az új kormány.
A másik lényeges eleme a módosító indítványnak abban rejlik, hogy mi más utat javasolunk a tisztelt Háznak, amikor a tandíjmentesség körét bővíteni kívánjuk. Az előterjesztés néhány felsőoktatási képzési formában általánosan törölné el a tandíjat szegény és gazdag szülők gyerekei esetében egyaránt, jó és rossz tanulmányi eredményt felmutató hallgatók esetében egyaránt, budapesti és vidéki hallgatók esetében egyaránt. Ebben érzünk egyfajta igazságtalanságot, ezért javasolunk egy más utat, amelynek lényege az, hogy inkább a felsőoktatási képzési formák minél szélesebb körében a jó tanulmányi eredményhez, illetve a szociális rászorultsághoz kössük a tandíjmentesség megítélését. Ez az, amit kormányrendeletben kellene szabályozni.
Utaltam az általános vitában Trefort Ágostonra, aki 1873-ban a fő tanodai törvény kapcsán részletesen indokolja, hogy miért nem gondolkodik a tandíj univerzális eltörlésében. Azt mondja, hogy a szegény szülők gyermekeit nem a tandíj tartotta vissza attól, hogy felsőoktatási intézménybe járjanak, hanem sokkal inkább a felsőoktatással járó egyéb költségek, óriási anyagi terhek. Éppen ezért az ő következtetése az, hogy nem a tandíjat kellene megszüntetni - amely akkor érintene szegényt, gazdagot, jól és rosszul tanulót egyaránt -, hanem sokkal inkább a jól tanulóknak és a szegényebb sorból érkezőknek kellene ösztöndíj- és segélykedvezményeket adni. Hadd idézzem Trefortot szó szerint: "A vagyonos - írja Trefort - fizessen, mert ha fizet az állam által nyújtott egyéb előnyökért, miért ne fizessen azért, ami által gyermekének a legmaradandóbb és leginkább kamatozó tőkét biztosítja, és miért viselje e terhet helyette más, aki e jótéteményben nem részesül, és miért részesüljön a kedvezményben rossz és hanyag tanuló."
Azt gondolom, érdemes megfontolni nemzeti múltunk és oktatástörténetünk e részletét nekünk is. Akkor segítünk igazán a rossz helyzetből jövő gyerekeknek, ha minél több felsőoktatási képzési formában támogatjuk őket - például a tandíjmentességgel -, hogy el tudják végezni tanulmányaikat a felsőoktatásban.
Egy példát még hadd mondjak befejezésül: aki ismeri a felsőoktatási intézmények életét, pontosan tudja, hogy jelen pillanatban állami felsőoktatási intézményekben egy padban ül előadásokat hallgatva, szemináriumokat hallgatva az úgynevezett államilag finanszírozott hallgatói létszám körébe tartozó hallgató és az az úgynevezett költségtérítéses hallgató, aki adott esetben néhány ponttal maradt el a felvételi vizsgán a többiektől. Azt gondolom, aki ismeri a felsőoktatást, tudja, hogy mennyire esetlegesek ezek a ponthatárok, és mennyi minden múlik azon, hogy ki honnan jön, és hogy erősebb vagy gyengébb közoktatási intézményből milyen pontszámokat hoz magával. Mindenki képzelje el ezeket az egymás mellett ülő hallgatókat, és képzelje el azt a költségtérítéses hallgatót, aki azt látja, hogy ő ugyan egy-két ponttal maradt le a versenyben, de a mellette ülő, államilag finanszírozott hallgatói létszámba tartozó viszont teljes tandíjmentességet élvez, míg neki komoly költségekkel kell hozzájárulnia ehhez. Lehet, hogy azt is látja, hogy míg neki jeles a tanulmányi eredménye, addig a mellette ülő, államilag finanszírozott hallgatói létszámba tartozó adott esetben elégségesekkel bukdácsol át a tanulmányokon. Ha még abba is belegondolunk, hogy adott esetben vannak jobb anyagi helyzetben lévő hallgatók az úgynevezett államilag finanszírozott hallgatói körben, mint ez a diák, aki a költségtérítésesbe tartozik, és azt látja, hogy a jobb jövedelmi helyzetű gyereknek eltörlik a tandíját, neki viszont ott maradnak a komoly tanulmányi költségek. Ezért is javasoljuk megfontolásra, hogy inkább a különböző képzési formákra fokozatosan kiterjesztve a kört a jó tanulmányi eredmény és a szociális-anyagi helyzet alapján ítéljük meg a tandíjmentességet.
Kérem a tisztelt Házat, fontolja ezt meg! Természetesen látunk lehetőséget aztán arra, hogy később - ha megteremtődnek ennek az anyagi feltételei - fokozatosan alanyi joggá tegyük a tanulást, és végképp töröljük el közös döntéssel a tandíjat a magyar felsőoktatás életében.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem