ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredetileg az általános vitában szerettem volna szólni, de szerencsémre vagy szerencsétlenségemre még gyakorló egyetemistaként a vizsgaidőszak elszólított. De úgy gondolom, hogy az általános vita elején nem baj, ha pár gondolatomat elmondanám azzal kapcsolatban, hogy milyen hibákat gondolok én, illetve az MSZP milyen hibákat lát a leendő kormánypártok előterjesztését illetően.
A Fidesz a '94-es programjában még a tandíj mellett tett hitet, mára - nyilván a választási ígéretek betartását hangsúlyozandó - a fiataldemokraták mint a tandíjeltörlés harcos éllovasai tűnnek fel. Persze azért a választási kampányoknak ez a szlogenje - tudniillik a tandíj eltörlése - egy kissé leegyszerűsítőbb volt annál, mint amit azóta a kormányzati felelősség árnyékában hirdetnek a lassan illetékessé váló fideszesek. Sajnos, ez a jelenség csaknem valamennyi ígéretükre igaz. Ugyanis úgy gondolom, illetve úgy gondoljuk, hogy a tandíjfizetés-korlátozás, mint az esélyegyenlőség megvalósításának eszköze jól hangzó, ám álságos szlogen. Mert ha belegondolunk, az esélyegyenlőség megvalósításában elsősorban nem ez segít, hiszen a szociológiai felmérések nagyon jól mutatják, hogy a hátrányosabb helyzetű rétegek gyermekei eleve el sem jutnak az egyetemekre vagy a főiskolákra, illetve föl sem merül annak a lehetősége, hogy egyáltalán egyetemekre vagy főiskolákra mehessenek.
A legnagyobb kormánypárt a '98-as programjában úgy fogalmaz: elfogadhatatlan, hogy a tanulás lehetőségei a tehetősséghez és ne a tehetséghez, a képességekhez kötődjenek.
(17.30)
Ez egy igen derék szociáldemokrata ígéret, csak ezt nem a tandíj eltörlésével lehet megoldani. Hiszen kérdezem én, hogy a valós problémák ellen mit lehet tenni, illetve mit kell tenni, hiszen a lakhatás, a jegyzetek, a megélhetés, eleve a sikeres felvételire való felkészülés az igazán nagy szűrő. S igazán nem lenne szerencsés, ha azzal, hogy a tandíjat eltöröljük, úgy gondoljuk, hogy a következő négy évre megoldottuk a feladatunkat, és semmit nem kell tenni az egyetemistákért és a főiskolásokért.
Végül arról is szólni kell, hogy 1990 óta megduplázódott az egyetemeken és főiskolákon tanulók száma. Ennek kapcsán a felsőoktatási kiadások jelentős mértékben növekedtek, ami természetszerűleg veti fel ezen költségeknek a társadalmi igazságosság elvei szerinti elosztását az érintettek, a családjuk és a többi adófizető között. Ha egyetértünk a felsőoktatásra fordítandó költségek igazságos elosztásával, csak az vetődik fel végül bennünk, hogy a fiataldemokraták programszerkesztői, szakértői és politikusai a tandíjmentesség ígéretével vajon a társadalmi mobilizációban reménykedő, hátrányosabb helyzetű társadalmi rétegek számára kívántak egy kiutat biztosítani, vagy inkább azoknak az elit csoportoknak kívántak kedvezni, amely csoportok gyermekeiből sajnos jelen pillanatban is rekrutálódik a felsőoktatás hallgatóinak döntő többsége, s akik a tandíj eltörlését - hasonlóan a családi pótlék elvesztéséhez - az ő előjogaik csorbításaként élték és élik meg.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
