DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pont tárgyalásának kezdetén Frajna Imre fideszes képviselő úr kifejezésre juttatta azon véleményét, hogy az előterjesztett törvényjavaslat az ő véleménye szerint nem okoz osztatlan sikert az ellenzéki oldalon. Ahogy így a parlamentben a MIÉP-frakciótól balra nézünk, úgy tűnik, hogy valóban nem okoz osztatlan sikert.
Én, illetve a Magyar Igazság és Élet Pártja azonban úgy látjuk ezt a törvényjavaslatot, hogy a társadalombiztosítási alapoknak az eddigi működése nem okozott osztatlan sikert a társadalom körében. (Taps a Fidesz, az FKGP és a MIÉP padsoraiból.) Ezért álláspontunk szerint a mintegy 600 milliárd forintnyi vagyon felett rendelkező két társadalombiztosítási önkormányzat állami felügyelet alá rendelése éppen időszerű lesz. A javaslat célját ezért helyeselni tudjuk.
Ha az állampolgárok szemszögéből nézzük, eddig is teljesen mindegy volt az alapok hovatartozása. A járulék címen elvont, jövedelemadók módjára behajtott köztartozás jövedelemelvonásban megnyilvánuló hatása megegyezik az adókéval, mindössze számítási módja tér el azokétól. A behajtásra vonatkozó szabályok bár eltérőek, hatásukat tekintve mindkét elvonási módnál tulajdonképpen megegyeznek. Az érdekképviselet hangzatos jelszava, amit hallhattunk a vita eddigi szakaszában - szintén az MSZP és az SZDSZ oldaláról -, egy hangzatos jelszó, egy olyan hangzatos jelszó, ami a valóságban nem sok mindent takar. A társadalombiztosítási önkormányzatban részt vevő munkavállalói oldal és munkáltatói oldal egyike sem képviseli például a százezres nagyságrendű kis- és középvállalkozói réteget. A szakszervezeti legitimáció eleve kétséges volt, de a jogszerűségbe vetett bizalmukat még inkább megingatta a szakszervezetek által elfogadott delegációs rendszer, amely utóbb az alkotmányosság próbáját sem állta ki.
Maga a leendő kormány is többször nyilvánosságra hozta a lakosság körében egyébként is ismert tényeket az önkormányzatok korrupciógyanús gyakorlatáról.
(19.10)
Az állami felügyelet megteremtését leginkább mégis a társadalombiztosítási alapok évről évre ismétlődő, jelentős mértékű hiánya indokolja, illetve az a gyakorlat, amellyel a társadalombiztosítási önkormányzatok ezt a hiányt kezelték. A társadalombiztosítási önkormányzatok az aktuális hiány mértékének megállapításakor nem voltak figyelemmel a hiányt fedezni kényszerülő állami költségvetésre, sem az azért felelős kormányra. Jogi értelemben, a szó köznapi értelmében is felelőtlenek voltak.
A javaslat az alapok vagyonát állami tulajdonnak minősíti, az azt kezelő szervet pedig központi államigazgatási szervnek, amelynek vezetőjét a kormány nevezi ki. A kormánynak széles körű jogalkotási lehetőségei nyílnak meg a javaslat elfogadásával, emellett felügyeleti joggal is rendelkezik az alapok gazdálkodása tekintetében az alapok felett.
Mindezek ismeretében nehezen magyarázható az a célszerűtlen gyakorlat, amely a javaslat elfogadása után is fennmaradna. A társadalombiztosítás költségvetéséről szóló törvény elfogadása ugyanis külön törvényben történik, azaz továbbra sem az éves költségvetési vita keretein belül fog a tisztelt Ház elé kerülni a társadalombiztosítási költségvetés, annak ellenére, hogy a két terület még nyilvánvalóbban összefügg, mint a javaslat elfogadása előtt. A befizetett járulékok felhasználásának garanciáit álláspontunk szerint a költségvetés önálló fejezeteként is biztosítani lehetne a megfelelő jogi szabályozással a társadalombiztosítási területek számára. A javaslat tehát e tekintetben véleményünk szerint következetlen, a javaslat megalkotói nem járják végig azt az utat, amelyen elindultak.
A központi államigazgatási szerv fogalmát problémásnak, pontosabban pongyola megfogalmazásúnak érezzük. A közigazgatásban ismert "országos hatáskörű szerv" kifejezés alkalmazása lett volna célszerűbb véleményünk szerint.
További kifogás merült fel a javaslat 5. §-ának a) pontjával kapcsolatosan, amely a "biztosítási önkormányzat szervezetén kívüli" meghatározást tartalmazza, ugyanakkor viszont éppen a javaslat 12. §-ának a) pontja helyezi hatályon kívül a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvényt, azaz szünteti meg az önkormányzatokat. Ennek fényében értelmezhetetlen a javaslat 5. §-ában használt kifejezés.
A javaslat módosítja többek között az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 86/A. §-ának (1) bekezdését. E módosítás célja: "a társadalombiztosítási önkormányzat kifejezés tulajdonképpeni kigyomlálása a törvény szövegéből". Mégis - feltehetőleg a gyors munka miatt - már a következő bekezdésben bent felejtették az előkészítők a "társadalombiztosítási önkormányzat" kifejezést.
A javaslat mégis működőképes rendszert hozna létre, hiszen a javaslat 20. §-a a kifogásolt kifejezések általános cseréjét tenné lehetővé. E szakasz nem rendelkezik azonban a "társadalombiztosítási önkormányzat" kifejezésről, ezért a jogszabály rendellenessége csak a hatályon kívül helyező rendelkezések, illetve a módosító rendelkezések továbbírásával orvosolható.
Mivel több ilyen, a jogrendszer koherenciáját zavaró, bár nem lényegi hiba is elfordulhat, a javaslat elsietettsége és kidolgozatlansága joggal felvethető. A javaslat gyors benyújtását persze indokolja a jogterület minél gyorsabb rendbetételére irányuló egyértelmű társadalmi nyomás.
Végül: jogilag pontosabb megfogalmazást igényelne a javaslat 16. §-ának (4) bekezdése, amely a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXIV. törvény 11. §-ának (3) bekezdését módosítja. E leendő jogszabályhely a pontatlan megfogalmazás miatt olybá tűnik, mintha a javaslat elkészítői a kormánynak kvázi hatáskör-elvonási lehetőséget kívántak volna biztosítani azzal, hogy lehetővé tették a kormány számára, hogy az igazgatási szerv hatáskörei gyakorlásának elveit és szabályait megállapítsa.
Mivel 1997. július 30. óta az alkotmány 40. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezésével már a kormány számára sem biztosított az a lehetőség, hogy az államigazgatás szerveinek hatáskörét elvonhassa, így általánossá és kivétel nélkülivé lett a közigazgatási jog legfontosabb alapelve, a hatáskörelvonás tilalma. Ezzel feltehetőleg az előterjesztők is tisztában vannak, és az igazgatási szervek működésének szabályozását kívánták lehetővé tenni a kormány számára. Ennek pontos megfogalmazása háríthatja el a jelzett alkotmányossági aggályokat.
Összességében: mivel a javaslat célja és szabályozási eszközei a felsorolt kifogásoktól eltekintve támogathatóak, ezért javasoljuk a T/23. számú önálló képviselői indítvány elfogadását az Országgyűlés részére.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a Független Kisgazdapárt és a MIÉP soraiban.)
